Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

268 Az országgyűlés képviselőilázának S4S. sek ugyanilyen békés eszközökkel a megértés szellemeben lesznek elintézhetők. (Helyesles.) Ezeknek a kérdéseknek tárgyalásával nem foglalkozhatom anélkül, hogy meg ne emlékez­zem a magyar államfőnek, riorthy Miklós kor­mányzónak arról a fáradhatatlan, nagy, bölcs és előielátó munkájáról, amellyel ezekben a ne­héz napokban az országot vezette. (Elénk éljen­zés és taps-) Az ő bölcs kormányzása tette lehe­tővé, hogy ez a munka eredményesen fejeződ­jék be. (ügy van! Ügy van!) Mint az ellenzék legszélén álló párt képvi­selője, ugyancsak nem zárkózhatom el az elől, hogy elismeréssel ne szóljak arról a munkái ól, amelyet Kánya Kálmán külügyminiszter vég­zett ezekben a napokban. (Élénk éljenzés és taps.) A külügyminiszter körültekintő munkája és egy hosszú életen át szerzett tapasztalatai tették lehetővé, hogy ez a kérdés diplomáciai úton, a tárgyalóasztalnál intéztessék el és az ő nagy érdeme, hogy ez a kérdés békés úton ren­deződött és sikerült a háborús összeütközést — ha kisebb formában is — elkerülni. Meg kell emlékeznem Teleki Pál kultuszminiszter úr nagy érdemeiről is, (Élénk éljenzés.) aki nagy földrajzi tudásával nem egy ízben segített elő kedvezőbb döntést ezeknek a tárgyalásoknak folyamán, (Taps.) amikor talán hozzá nem ér­téssel, vagy; egyoldalú szakértelem alapján kí­vánták a kérdéseket elintézni. Én nem zárkózom el az elől, bbgy elismer­jem azt a támogatást, amelyet nekünk ebben a kérdésben olasz részről nyújtottak, annak elle­nére, hogy világszemléleti szempontból élesen szembenállók azokkal, akik ott az ország ügyeit intézik. Ez a támogatás nekünk értéket jelen­tett, előnyt biztosított. Ennek elismerése elől elzárkózni nem lehet. En csak sajnálattal látom, hogy Magyarország területi igényeit nem min­den vonatkozásban elégítették ki és sokszor olyan kis kérdések, amelyek területileg nem is jelentenek sokat, mint például Pozsony liget­falu hovatartozásának kérdése (Farkas István: Vissza! Vissza!), olyan módon rendeztettek (Rajniss Ferenc: Soukup elvtárs visszaadnál), amely rendezés nem jelent megoldást. Nem lá­tíom be, miért kellett ezt a kérdést, amely Ma­gyarország számára a múltban is állandó iz­galmat jelentett, ilyen módon rendezni és miért kellett ezt a területi különállást a jövőre is fenntartani. Remélem, hogy az elkövetkezendő rendezéseknél ez a kérdés is végleges rendezést fog nyerni éppen úgy, mint ahogyan a ru­szinszkói kérdést sem tekintem véglegesen el­intézettnek. Általában azt láttam, hogy ezeknek a tár­gyalásoknak a folyamán az olyan lakosság bo­vatartozandósága tekintetében, amelynél a né­pek önrendelkezési joga alapján a kérdés vitás volt, ahol például német, vagy rutén területek­ről vblt szó, a legtöbb esetben Magyarország­ellen történt döntés, ami teljesen érthetetlen (Rupert Rezső: Pedig felajánlottuk a népszava­zást!), mert Magyarország biztosít legalább annyi szabadságot kisebbségeinek, mint bár­mely más állam Európában és az itt élő népek­nek nincs e tekintetben panaszuk. A ruszinsz­kói terület rendezése teljesen egészségtelen ala­pon történt, gazdaságilag lehetetlenül állott be ennek a kérdésnek rendezésénél és ha itt végle­ges békét kívántak teremteni, amellyel az or­szághatárok állandósulnak, akkor azt kell mon­danom, hogy a ruszinszkói kérdés ilyenmódon való rendezése kisebb terjedelemben, de fenn­tartotta ugyanazt az állapotot, amely megvolt a régi Magyarország és Csehszlovákia között. ülése 1938 november 12-én, szombaton. Hiba volt tehát és baj, hogy ezt a kérdést nem véglegesen döntötték el és nem úgy, ahogyan Magyarország kívánta, mert a mi kívánságunk jogos kívánság volt, ezeket az ott élő népeket nem lehet szlávoknak tekinteni. Nem vonom kétségbe azt az elvet, amelyet mi állandóan képviselünk, hogy a népek önrendelkezési joga alapján kell rendezni ezeket a kérdéseket, de vannak bizonyos gazdasági kérdések, amelye­ket ezeknek a területeknek a rendezésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni és nem lehet el­mellőzni azt a körülményt, ríogy ez a ru­szinszkói terület gazdaságilag Magyarország­nak kiegészítő része volt. (Ügy van! Ügy van!) Hogy ez a nép érzésben is, gazdaságilag is idetartozik, azt az is bizonyítja, hogy amidőn a háború alatt ezen a területen felvonultunk, az ott élő lakosok közül az egyik azt kérte, hogy a lovainkkal etetett zabot kicserélhesse azzal a zabbal, amit ő eszik, mert a lovaink­nak adott zab sokkal jobb minőségű volt, mint amit ő emberi táplálkozásra használt. Felemlíthetem azt is, hogy szinte átszellemült az arcuk, amikor arról beszéltek, hogy ők le­járhattak a magyar Alföldre aratni és ott megkereshették egész téli kenyerüket. Amikor tehát ezeknek a gazdsági és vízrajzi szempont­ból és minden vonatkozásban Magyarország­gal összefüggő területeknek ilymódon való ren­dezését végzetes hibának tartjuk (Rupert Re­zső: A legvitézebb ezredek közé tartoztak!) arra kérem a magyar kormányt és a t. Házat, hogy méltóztassék ezt a kérdést a jövőben is abban a megértő szellemben kezelni, amely megértő szellemben kezeltük volt, Magyarország kormányzójának a tegnapi napon Kassán elmondott beszéde mély nyomot hagyott az egész ország lakosságának szívé­ben. Meg vagyok róla győződve, hogy azok a szavak, amelyeket a lakosság anyanyelvén mondott el, meg is fogják győzni azokat a né­peket, amelyek talán idegen anyanyelvűek, de Magyarországhoz akarnak csatlakozni, hogy nekik nem lesz okuk megbánni azt, hogy Ma­gyarországhoz fognak tartozni és ide vis3za­esatoltatnak. Arra kérem a kormányt és a t. Házat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy azok, akik Magyarországon eddig éltek, és akik a jövőben itt fognak élni, boldogabb jólétben és szabadságban éljenek. Teremtsük meg azt a Magyarországot, amely mindenkinek megadja a kenyeret, amely mindenkinek megadja a sza­badságot s tartsuk meg azokat a szociális vív­mányokat, amelyek a túloldalon talán na­gyobbarányúak voltak, igyekezzünk a mi szo­ciális teljesítményeinket és alkotásainkat azok­hoz idomítani; nem kevesebbet adni, hanem többet nyújtani, és igyekezzünk kiépíteni azt a szervezetet, amely lehetővé teszi a védtelen szegény ember számára, hogy tényleg védel­met találjon az országban, hogy ez az ország a maga szabadságával, a maga gazdaságával és függetlenségével vonzóerőt gyakoroljon azokra a népekre és azokra a magyarokra, akik a tőlünk elszakított területeken kötelesek még élni. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik! Vásárhelyi Sándor jegyző: Rakbvszky Ti­bor. Elnök: Rakovszky Tibor képviselő urat il­leti a szó. Rakovszky Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy pártunk nevében egy egé­szen rövid deklarációt tegyek. (Halljuk! Hall­juk!) Abban az országos örömben, amely ma az egész magyarságot pártkülönbség nélkül el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom