Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-341
Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1938. évi november hó 8-án, kedden, Kornis Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Az Elnök ünnepélyes megemlékezése a Felvidék magyarlakta részeinek visszacsatolásáról. — Elnöki előterjesztések. — Az Elnök kegyeletes megemlékezése gr. Széchenyi György képviselőnek és Hollós Bálint országgyűlési elnöki tanácsosnak elhunytáról. — Az elnök bemutatta az időközi választáson a tokaji választókerületben megválasztott gróf Teleki Pál megbízólevelét. — vitéz Imrédy Béla miniszterelnök benyújtotta a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatot. — A miniszterelnök felszólalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannalc : vitéz Imrédy tléla miniszterelnök, Bornemisza Géza, Kánya Kálmán, udéz Keresztes-Fi'icher Ferenc, Kunder Antal, Mikecz Ödön, vitéz Rátz Jenő, Reményi-Schneller Lajos, Sztranyavszky Sándor, gróf Teleki Pál. (Az ülés kezdődik 11 ára 05 perckor.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitóm. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Huszár Mihály, a javaslatok mellett felszólalók Jegyzésére pedig' Vásárhelyi Sándor jegyzj urakat kérem fel. . T. Ház! (Az elnök és a képviselők felállanak.) Honvédeink napok óta örömtől repeső szívvel menetelnek, hogy megszállják azt a földet, amely több mint ezer esztendő óta a mienk, de amelyet húsz évvel ezelőtt az igazságtalan erőszak elrabolt tőlünk. {l 1 'elkíát tások a balközépen: Éljen a hadsereg! — Élénk éljenzés és taps.) Ujjong a nemzet és vele ujjong a t. Ház is. Az, amire a magyar biztos reménységgel vágyakozott, amiért törhetetlen hittel sóvárgott, most íme, hirtelen valósággá szilárdult: a Trianonban szétmarcangolt és eltemetett magyarság koporsófedele felpattant és a nemzetnek egy része éppen halottak napján feltámadott. Két évtized sötét éjszakája után végre megvirradt: a nemzetek legfőbb Ura megengedte, hogy az igazság napja ránk ragyogjon. A halhatatlan magyar nemzet örökk '-valóságának történeti lehelletét most melegen, élményszerűen, örömtől kipirultán érezzük orcáinkon. A nemzettestnek egyik tagja visszailleszkedik a magyarság szervezetébe. Ez a nagyszerű történeti aktus is igazolja a magyarságnak a Dunamedencében szerzett örök jogát (Ügy van! Ügy van!) és ideig-óráig megbénítható, de végül mindig diadalmaskodó történeti hivatását. (Ügy van! Ügy van!) A Felvidék magyarságának rabsága nemzetünk ezeréves történetének hősi eposzában csak rövid ideig tartó epizóddá törpült. A népi önrendelkezésnek húsz évvel ezelőtt eltemetett igazsága, ennek az igazságnak földrenKépvisieilö'házi Napló. XX, gése most az ősi magyar rögből kidobta a Trianonban faragott bitorló határköveknek egész sorát. (Úgy van! Ügy van!) Nem hiába hordoztuk körül, t. Ház, szerte az országban, a csonka határokig, Szent István évében a nagy országépítő királynak soha el nem porladó jobbját, mert hálás nemzetére még éhben az esztendőben áldást hozott _ és palástját^ ráborította a Szent Koronájától elszakított földre. Milliónyi, a balsors által elsodort, a szenvedések tüzében megtisztult, magyarabbá acélosodott magyart ölelünk most keblünkre (Ügy van! Ügy van! Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.), akiknek lelke erős, a, nemzethez hűséges és mindenben áldozatkész maradt. (Ügy van! Ügy van!) Egységes örömmámorban olvad most össze a felszabaduló és a felszabadító, a visszacsatolt és a viszacsatoló magyarság szíve. Az előbbi magával hozza húszéves fájdalmának és önfenntartási küzdelmének sok-sok tapasztalatát és tanulságát, hogy ezekkel felfrissítse és meggazdagítea a magyar életet, az utóbbi pedig tárt karokkal és testvéri szeretettel fogadja a visszatértet, hogy megerősödött magyar öntudattal újra bekapcsolja a régi szellemi és állami közösségbe. Milliónyi magyar, ezeresztendős multunk minden fájdalmának és örömének hű részese, lett újra a Szent Korona tagja. Az ősi magyar állami erő történeti gravitációjának, a magyar Szent Korona titokzatos vonzóerejének, a magyarság egységes összetartozása soha ki nem irtható tudatának ünnepét üljük. (Ügy van! Ügy van! Általános élénk helyeslés és taps.) Ennek az ünnepnek egyik forrása kétségkívül a nemzetközi igazságosságnak Európa látóhatárán felpírkadó eszméje is. Azonban az igazságosságnak húsz év óta hiába követelt gondolata sohasem diadalmaskodott volna egyrészt Hitler Adolf akaratzseníje (Hosszantartó élénk és lelkes éljenzés. A képvisel'"
