Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-341

Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1938. évi november hó 8-án, kedden, Kornis Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Az Elnök ünnepélyes megemlékezése a Felvidék magyarlakta részeinek visszacsatolásáról. — Elnöki előter­jesztések. — Az Elnök kegyeletes megemlékezése gr. Széchenyi György képviselőnek és Hollós Bálint ország­gyűlési elnöki tanácsosnak elhunytáról. — Az elnök bemutatta az időközi választáson a tokaji választó­kerületben megválasztott gróf Teleki Pál megbízólevelét. — vitéz Imrédy Béla miniszterelnök benyújtotta a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló törvényjavas­latot. — A miniszterelnök felszólalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannalc : vitéz Imrédy tléla miniszterelnök, Bornemisza Géza, Kánya Kálmán, udéz Keresztes-Fi'icher Ferenc, Kunder Antal, Mikecz Ödön, vitéz Rátz Jenő, Reményi-Schneller Lajos, Sztranyavszky Sándor, gróf Teleki Pál. (Az ülés kezdődik 11 ára 05 perckor.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitóm. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Hu­szár Mihály, a javaslatok mellett felszólalók Jegyzésére pedig' Vásárhelyi Sándor jegyzj urakat kérem fel. . T. Ház! (Az elnök és a képviselők felállanak.) Honvédeink napok óta örömtől repeső szívvel menetelnek, hogy megszállják azt a földet, amely több mint ezer esztendő óta a mienk, de amelyet húsz évvel ezelőtt az igazságtalan erőszak elrabolt tőlünk. {l 1 'elkíát tások a balközépen: Éljen a hadsereg! — Élénk éljenzés és taps.) Ujjong a nemzet és vele uj­jong a t. Ház is. Az, amire a magyar biztos reménységgel vágyakozott, amiért törhetetlen hittel sóvárgott, most íme, hirtelen valósággá szilárdult: a Trianonban szétmarcangolt és eltemetett magyarság koporsófedele felpat­tant és a nemzetnek egy része éppen halottak napján feltámadott. Két évtized sötét éjsza­kája után végre megvirradt: a nemzetek leg­főbb Ura megengedte, hogy az igazság napja ránk ragyogjon. A halhatatlan magyar nem­zet örökk '-valóságának történeti lehelletét most melegen, élményszerűen, örömtől kipi­rultán érezzük orcáinkon. A nemzettestnek egyik tagja visszailleszkedik a magyarság szervezetébe. Ez a nagyszerű történeti aktus is igazolja a magyarságnak a Dunamedencé­ben szerzett örök jogát (Ügy van! Ügy van!) és ideig-óráig megbénítható, de végül mindig diadalmaskodó történeti hivatását. (Ügy van! Ügy van!) A Felvidék magyarságának rabsága nem­zetünk ezeréves történetének hősi eposzában csak rövid ideig tartó epizóddá törpült. A népi önrendelkezésnek húsz évvel ezelőtt elte­metett igazsága, ennek az igazságnak földren­Képvisieilö'házi Napló. XX, gése most az ősi magyar rögből kidobta a Trianonban faragott bitorló határköveknek egész sorát. (Úgy van! Ügy van!) Nem hiába hordoztuk körül, t. Ház, szerte az országban, a csonka határokig, Szent István évében a nagy országépítő királynak soha el nem por­ladó jobbját, mert hálás nemzetére még éhben az esztendőben áldást hozott _ és palástját^ rá­borította a Szent Koronájától elszakított földre. Milliónyi, a balsors által elsodort, a szenvedések tüzében megtisztult, magyarabbá acélosodott magyart ölelünk most keblünkre (Ügy van! Ügy van! Hosszantartó lelkes éljen­zés és taps.), akiknek lelke erős, a, nemzethez hűséges és mindenben áldozatkész maradt. (Ügy van! Ügy van!) Egységes örömmámor­ban olvad most össze a felszabaduló és a fel­szabadító, a visszacsatolt és a viszacsatoló magyarság szíve. Az előbbi magával hozza húszéves fájdalmának és önfenntartási küz­delmének sok-sok tapasztalatát és tanulságát, hogy ezekkel felfrissítse és meggazdagítea a magyar életet, az utóbbi pedig tárt karokkal és testvéri szeretettel fogadja a visszatértet, hogy megerősödött magyar öntudattal újra bekapcsolja a régi szellemi és állami közös­ségbe. Milliónyi magyar, ezeresztendős mul­tunk minden fájdalmának és örömének hű ré­szese, lett újra a Szent Korona tagja. Az ősi magyar állami erő történeti gravitációjának, a magyar Szent Korona titokzatos vonzóere­jének, a magyarság egységes összetartozása soha ki nem irtható tudatának ünnepét üljük. (Ügy van! Ügy van! Általános élénk helyeslés és taps.) Ennek az ünnepnek egyik forrása kétség­kívül a nemzetközi igazságosságnak Európa látóhatárán felpírkadó eszméje is. Azonban az igazságosságnak húsz év óta hiába követelt gondolata sohasem diadalmaskodott volna egyrészt Hitler Adolf akaratzseníje (Hosszan­tartó élénk és lelkes éljenzés. A képvisel'"

Next

/
Oldalképek
Tartalom