Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Àz országgyűlés képviselőházának 337. nem kelthet közmegnyugvást ez a törvényjavaslat sem. Amint Eckhardt Tibor t. képviselőtársam mondotta, félnünk kell attól, hogy ha ezt a javaslatot mai brüszk mivoltában hajtják végre, akkor ez a kisemberek körében borzasztó ellenállásra és elkeseredésre fog vezetni, aminek a kormányzati politika fogja meginni a »noha-levét«, a keserű, rossz levét, mert ha a parasztság ellenáll s gyűlölködik és rossz érzéssel lesz a törvényhozás és ennek a törvénynek végrehajtóival szemben, ebből jó nem keletkezik az országra nézve. Éppen ezért nagyon kérem a miniszter urat, hogy ha már le is kötötte magát abban az irányban, hogy sem ebből, sem abból nem enged, legalább a végrehajtási eljárás során tanúsítsa a legmesszebbmenő méltányosságot, hogy a kisexisztenciák meg legyenek védve. Bátor vagyok néhány gyakorlati szempontot felemlíteni, amelyeket eddig még neon említettek felszólaló képviselőtársaim. A4J kimondja, hogy ott, ahol 50 holdon aluli gyümölcstermelő és szőlőtermelő terület van, nem kötelesek megalakítani a hegyközséget, a hegyközség feladatait ebben az esetben a községi elöljáróság intézi, a 15,. i§ szerint pedig a hegyközségi tanácsok (megalakításánál a mezőgazdasági bizottságok küldik ki a atmguk küldötteit a tanácsba. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat és az egész földmívelésügyi minisztériumot, hogy méltóztassék a községi elöljáróságok nyakáról levenni ezt az odiózus munkát. Ha már a mezőgazdasági bizottságok elnökei lesznek felküldve a hegyközségi tanácsokba, tessék ezefeneik az úgynevezett nem szervezett hegyközségeknek a dolgát is rábízni a mezőgazdasági bizottságokra. Teljesen felesleges az, hogy mindent a községi elöljáróság nyakába varrjunk. Ahol azok intézték eddig is a legeltetési társulatok ügyeit, mindig csak baj volt velük, összeütközések támadtak. Ha már van nekünk egy helyes mezőgazdasági organizációnk a mezőgazdasági bizottság, amelyet a törvény útján hívtak létre, akkor tessék annak valami hatáskört biztosítani. A hegyközségi szervezettel biztosítani kívánt célokat, tehát a közös védekezést, a tertmelés irányítását, azután az értékesítés szervezését a mezőgazdasági bizottság éppoly jól, sőt jobban el tudja látni, •mint a községi elöljáróság. A jegyzőnek annyi baja és annyi dolga van, amúgy is agyon van terhelve munkával, nem várhatjuk tehát tőle, hogy most még külön gondolkozzék azon, hogy miképpen legyen a hegyközségek működése elintézve. Ahol a szőlőterület nincs 50 hold, ott úgyis összekapcsolódik a mezőgazdaság ia szőlőgazdasággal és a gyümölcstermeléssel, teljesen észszerű és logikus tehát az, hogy a mezőgazdasági bizottságok végezzék a hegyközségek funkcióit, ahol a hegyközségek hivatalosan nem kötelesek megalakulni. Ha tehát már egyáltalában létesítünk mezőgazdasági organizációt, akkor talán adjunk neki valami hatáskört is. Nagyon észszerűnek tartom azt és kérem a földmívelésügyi^ miniszter urat, hogy méltóztassék a törvényjavaslatnak azt a szövegét, hogy községekben a községi elöljáróság, városokban a polgármester látja el a hegyközségi szervezet feladatkörét, akként megváltoztatni, hogy a községi, illetőleg városi mezőgazdasági bizottságok végezzék ezt ia feladatkört. Ezáltal az észszerű megoldás által lehetővé tesszük azt, hogy ezekben a községekben, ahol kis szőlőterüíése 1938 június 27-én, hétfon. Í95 fmelés és kis gyümölcstermelés folyik, a mezőgazdaságnak a szőlőgazdasággal való kapcsolata valahogyan jobban kidomborodjék. A 8. § megállapítj hegyközségi járulék kivetésének a lehetőségét. Itt a bizottság beleszúr a törvényjavaslatba egy olyan szövegezést, amely szerint nemcsak az igazgatási költ• ségekre lehet kivetni a hegyközségi járulékot, hanem — amint a javaslatban van — beruházási jellegű kiadások fedezése tárgyában is. En elismerem, hogy azokat, akik a bizottságban ezt indítványozták, általában nagyszerű jóindulat vezethette, méltóztassék azonban ennek a rendelkezésnek a pénzügyi horderejét is megfontolni. Ha ezek a hegyközségek az ő tagjaikra derűre-borúra beruházási járulékokat vethetnék ki, akkor abból olyanjborzalmas teher nehezedihetik majd a hegyközségi tagokra, hogy azt nem tudják elviselni. Beruházási járulék címén pincék létesítéséért vagy más hasonló dolgokért néhány tagra esetleg igen nagy összegeket róhatnak ki a hegyközség vezetői, amelyeket nem tudnak majd elviselni ezek a s'zőlőés gyümölcsbirtokosok. Végeredményben azután, ha kivetnek ilyen beruházási költséget valamilyen elhatározott beruházás, például egy nagy közpimoe létesítése után, amelyet kölcsönnel vagy esetleg más pénzügyi művelettel hajtanak végre és a beruházás nem fog sikerülni, kérdem, ki lesz majd felelős azért az egész ügyért? Azok a hegyközségi vezetők-e, akik ideiglenesen voltak megválasztva, vagy pedig a hegyközségi tagok, akiknek az egészhez semmi közük, akiknek az egész nem volt a szándékuk vagy intenciójuk? 'En tehát azt kérném, hogy ugyancsak a végrehajtás során ezeknek az igazgatási költségeknek a megállapítása mellett a földmívelésügyi minisztérium a beruházási jellegű kiadások kivetése tekintetében is a legnagyobb gondosságot és ellenőrzést gyakorolja, mert végeredményben meg kell akadályozni azt, bogy most az egyes hegyközségek, mondjuk nagyobb fellelkesültségükiben. derüre-borura te

: herbíróképességükkel arányban nem alio oriasj beruházásokat próbáljanak meg, aztán belebukva a dologba, nem lesz, aki fizesse, hanem esetleg az állaimnak kell vállalnia bizonyos tartozások kiegyenlítését. Mélyen t. Képviselőház! Van egy további rendelkezés a törvényjavaslatban, amely arról szól, hogy a 100 katasztrális holdon felüli szőlőgazdaságokban felsőbb iskolát végzett vezetőt keU alkalmazni. Ugyancsak rendelkezés van arról, hogy a 25 holdon aluli gazdaságokban kisebb fokú végzettséggel bíró vincellért kell alkalmazni. Nincs azonban rendelkezés a közbeeső 25—100 katasztrális hold nagyságú gazdaságokra vonatkozólag. En azt tartom, hogy az 50—60—70 holdas szőlőbirtokosokat is köteleznünk kellene megfelelő szakember alkalmazására, nemcsak azért, mert ezzel ezek elhelyezését biztosítanánk, hanem azért is, mert ez gazdasági érdek is volna. Ezzel kapcsolatban felhozok még egy talán nem idetartozó, de mindenesetre igen fontos dolgot: a kertészeti tanintézet dolgát. Már én magam is többször szóvatettem és most mái* igazán időszerű volna, amikor a szőlő- és gyümölcstermelés fejlesztéséről van szó, hogy ezt a -kertészeti tanintézetet rendezzük olyanképpen, hogy erről a kis 20 holdas területről, amelyen most Budapesten van, kitelepítsük egy