Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-337
Í8S Àz országgyűlés képviselőházának 33 szervezésénél, a kivitel megszervezésénél és főleg a szállítási eszközök rendelkezésre bocsátása terén. (Ügy van! Ügy van!) Külön -kell tehát 'beszélni a borról és* külön a csemegeszőlőről. A borkérdés szabályozásánál három különböző kategóriáját látom a magyar bornak, 'amellyel kapcsolatban onás és imás intézkedések szükségesek. Itt az első helyre teszem tertmészetesen — a javaslat is teljes (mértékben honorál ja eizt a szempontot, — a 'magas minőségű, mondjuk, márkás hegyiborokat, amelyeknek tényleg minden védelmet meg kell adná. Itt mindjárt utalnom kell egy bizonyos hiányra, még pedig a felhatalmazásnak egy bizonyos 'hiányára, amelynek megszüntetésére, véleményem szerint, a foldani veié s ügyi miniszternek meg kellene adni a lehetőségét, ha eredményesen .akarja ezeket a márkás begyiborokat védeni. Ez a régi bortörvényben észlelt hibáknak korrigálása lenne, mert a legelső, ami a mártás hegyi borok védelme terén bevezetendő lenne, abban áll, hogy körül' kell határolni, meg kell jelölni nemcsak községek szerint, hanem geográfiai lag is a területet, amelyről egy bizonyos név alatt egy bizonyos 'márkát forgalomba hozni szabad. Ezt a körzetet meg kell alakítani, nem pedig úgy, mint ahogy a mostani törvény elrendeli, hogy az érdekeltek kérhetik ennek megalakítását. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Tudtommal a tokaji borvidéken kívül, ahol a .törvény rendelte el, sehol sem kérték ennek a zárt környéknek megállapítását, ennek következtében a príma árut megillető vignetták alatt olyan áru is kerül forgalomba, amely azt az elnevezést egyáltalában nem érdemli meg. Nemcsak a tokaji borról lelhet szó; van Magyarországon számos olyan borvidék, —? Badacsony, Somló, Mór — amely megérdemli a védelmet és lamelynek borát külföldön egészen más körülmények között lehetne árusítani, ha tényleg csak a príma minőség kerülne ilyen vignetta alatt forgalomba, amelynek kerülnie kellene. Itt fennáll 'egy (kötelezettség «az igen t. földmívelésügyi kormányzatra és én a magam! részéről szívesen megszavaznék egy olyan felhatalmazásit, amely a földművelésügyi minisztert felhatalmazza arra, hogy megalakíthatja ezeket a zárt 'körzeteket. Ennek jelentősége abban áll ma, hogy nem odavaló borokat nem lehetne abba a zárt körzetbe bevinni és nem 1 megfelelő minőségű borokat nem lehetne onnan magasabb rendű bort megillető márkával, illetve vignettával forgalomba hozni. Ez a hegyvidéki borok védelmének szerintem alapvető kérdése és kiindulópontja, mert csak azt a bort illeti aneg ez a védelem, :amely m gasabhrendű, 'amely tényleg teljesen megfelel a minőségi termelés követelmén yenek. (Strausz István: Ugy van! Ez szükséges!) T. Ház! Ezek mellett a magas minőségű hegyi —- nevezem őket röviden: márkás — borok mellett megvan Magyarországon imár most is — és ez jelentékeny mértékben fokozbató — az úgynevezett koniimersz-borok előállítása. Ebben a vonatkozásiban már jelentkezik az a »morbus Hungaricus«, amely a magyar gazdasági életnek úgyszólván minden ágazatában megtalálható, hogy tudniillik nagyon sok a 7. ülése 1938 június 27-én, hétfon. rögtönzés és nagyon kevés a tervszerű munka a termelésben. A magyar szőlőgazda, legalább is régebben, arra volt büszke, hogy hány különböző bora van, hányféle szőlőfajtája van és hogy minden bordóban másfajta bora van.' A legmagasabb minőségű tokaji és egyéb borokban lehet olyan kvalitás, hogy a boramatőrök évjárat szerint, a különböző hegyoldalak minősége szerint válogatják ki a nekik leginkább tetsző bort, de kommerszárut nem lehet Magyarországról a külföld felé komoly lehetőségekkel forgalombahozni, amíg egységes méretű típusborok évjáratra való tekintet nélkül olyan nagy mennyiségben nem állanak rendelkezésre, hogy ezeknek bevezetése a külföldi piacokon az ottani nagykereskedők számára rentábilis vállalkozás lehet. Nem akarom példákkal untatni a t. Házat, de személyes tapasztalatból tudom, hogy komoly angol érdeklődésnek nem tudtunk megfelelő áruval szolgálni, mert az egész áru, amely rendelkezésre állt, kevesebb volt, mint amennyit az angolok mintaküldeményként kértek tőlünk. Kis tételekkel a világpiacon nem lehet operálni. Ebből a szempontból örömmel üdvözlöm a javaslatnak azt a rendelkezését, amely most már végre egységesíti az állami pincéket. (Helyeslés a középen.) Ezeknek további kiépítését kell kérnem a kommerszáru érdekében is. Méltóztassék visszagondolni a háború előtti francia graves-i vagy hautsauternes-i borokra. A háború után ugyanazokat a boroíkat kapta az ember, mint a háború előtt; levelezőlapon lehetett rendelni s minden palackban mindig egyfajta bor van. Ez az a bizonyos kommerszáru, amellyel külföldön fel lehet lépni és eredményeket lehet elérni. Ez a kérdés Magyarországon mind a mai napig megfelelően rendezve és megoldva nincs. Ez az oka annak. — nem a magyar bor minőségének inferioritása — hogy külföldön nem tudunk megfelelő árakat borainkért elérni. Itt bátor vagyok az igen t. kormány figyelmét még egy látszólag jelentéktelen, de alapjában véve fontos kérdésre felhívni és ez abban áll, hogy az állami mintapineéknek tilos mustot vásárolniok, pedig az észszerű borkezelés az egységes minőség előállítása érdekében az, hogy mustot vásároljanak és azt mustként kezeljék a pincében. A francia állami és szövetkezeti pincékben az ellenkező rendszer áll fenn, mint nálunk: ott csak mustot szabad vásárolni. (Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi államtitkár: Nem tilos nálunk sem!) De facto nem vásárolnak. Amíg a must ki nem forrott, addig a pince nem vásárol mustot senkitől. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig a helyes borkezelés ott kezdődik, hogy a mustot mustként kell megvenni és a különböző mustokat együttesen kell kezelni, hogy megfelelő bor szármázhassák belőlük. A kommerszborokkal kapcsolatosan utalnom kell arra is, hogy Magyarországon van még egy teljesen vagy meglehetősen kihasználatlan lehetőség és ez a megfelelő vörösbor készítése. Francia szakemberektől tudom, hogy Magyarországon a fehérbor kezelése teljesen megfelelő, a vörösbor készítése azonban Magyarországon még nem üti meg azt a mértéket, amelyet Franciaországban és Olaszországban már elértek. A magyar vörösbornak jelentékeny része úgy készül, hogy kadarkához bozzáöntenek Othellót és kinevezik vörösbornak. Aminek a
