Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. méltóztassék ezt a két holdat legalább háromnégy holdra kiegészíteni. Ezzel kapcsolatban visszatérek arra a kérdésre, hogy bizonyos oldalról azt hangoztatják, hogy tessék a futóhomokot erdősíteni. Erről tlZ cl nézetem, hogy ha a futóhomokot erdősítik, akkor ez csak nagy birtokon történhetik, olyan embernek a birtokán, aki ennek a területnek hasznosítása nélkül is meg tud élni. Tudvalévő, hogy ezt csak nagyban lehet kezelni, két-háromholdas parcellában erdőt kezelni nem lehet. Ennek következtében én a futóhomok erdősítése helyett nem tudok mást ajánlani, mint a szőlőnek és gyümölcsnek együttes termelését, mert ez a í'utóhomokot megköti, javítja, termővé teszi és egyben a sok növényzet révén az éghajlatot is kedvezően alakítja, legalább is az éghajlat kívánatos átalakuláshoz bizonyos mértékben hozzájárul. Nézzük ezt a kérdést szociális szempontból. Tegyük fel, hogy ezeket a két-háromholdas parcellákat összefoglalják és fásítás után erdőt alakítanak belőlük, akár állami erdőt is. Az erdőterület munkálása nem kíván többet, mint holdanként maximálisan 8 napszámot. Ezzel szemben a gyümölcsös szőlők évente és holdanként 120 napszámot kívánnak meg. Ez nem fejezi ki még egymagában a nemzeti szempontból való értékkülönbséget a két rendszer között. Nem fejezi ki pedig azért, mert az erdőnél csak napszámosok és erdőőrök lehetnek alkalmazva, ellenben ha az ilyen két-négyholdas területeknek szőlővel és gyümölccsel való bel elépítését megengedik, akkor ezáltal önálló, kisexisztenciák születnek meg, mert az ilyen négyholdas gyümölcsösből és szőlőből egy kis család megélhetést tud magának teremteni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon!) Ennek a nemzetnek pedig semmire nincs akkora szüksége, mint éppen az önálló kisexisztenciák számának szaporítására. (Úgy van! a baloldalon.) Nagy megnyugvással hallottam a t. földmívelésügyi miniszter úrnak a végrehajtással kapcsolatos szándékát. Bízom is benne, hogy a végrehajtásban sikerülni fog sok hibát elsimítani, vagy kiselejtezni. Azt szeretném, hogy ahol a miniszter kezét megköti a törvény, mondván, hogy két holdnál nagyobb területen nem adhat engedélyt szőlőültetésre, ott a végrehajtási utasításban ne azt mondják ki, hogy finît szabad termeszteni, hanem azt, hogy mit nem szabad ültetni. Mert ha más dolgokban is azt mondja meg, hogy csak ezt szabad ültetni, akkor elsorvasztja a vállalkozási kedvet, hiszen mtás pénzén rendelkezik és más megy tönkre, ha az a rendelkezés nem válik be. Ez nagy felelősség. A végén pedig ennek a kultúrának fejlődése, amely olyan szépen megindult addig, amíg segítséget nem kaptunk, a segítség után megakad. Mert csakugyan, amíg nem kaptunk segítséget, Kecskeméten például 1870-ben már a kiküldött miniszteri biztos megállapítása szerint három hónap alatt 100.000 bécsi mázsa gyümölcsöt — akkor még bécsi mázsáiban számoltak — adtunk fel külföldre. Az első segítség, amelyet ilyen célokra kaptunk, az volt, amikor az 1890-es törvény tízéves adómentességet adott. Igaz viszont, hogy a tízéves állami adómentesség kedvezményével telepített gyümölcsösök, szőlők egyikét-másikát most talán ki fogják vágatni, mert vagy a fajta nem felel meg, vagy más okból nem engedik felújítani, szóval meg ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 183 kell semmisülnie annak a telepítésnek, amely pedig nem az állam ellenére, hanem az állam némi kicsi segítségével jött létre. Nekem ilyen okokból van egyfelől nagyon j nagy aggodalmam ezzel a törvényjavaslattal I szemben, de más tekintetben is nagyon nagy "aggodalmam van; .nevezetesen a hegyközségeknek és hegyközségi tanácsoknak hatáskörénél ugyan büszkén hivatkozik az indokolás az autonómiára, mert a hegyközség maga alkotja majd meg szabályzatát; de az is benne van a javaslatban, hogy a miniszter kiadj rendeletet, hogy mit kell csinálni és annak a rendeletnek megfelelően lesz kénytelen a hegyközség a maga szabályzatát megalkotni. Pedig, ha ezeket a hegyközségeket és hegyközségi tanácsokat és azoknak, hogy úgy mondjam csúcsszervezetét, úgy szervezték volna meg, bogy ők állíthassanak majd fel faiskolát és esetleg szőlővesszőiskolát, amelynek termelésével irányíthatják tagjaikat a helyes termelésre, ha ezeket úgy szervezték volna meg, hogy majd automatikusan kinőjenek belőlük a termelő és értékesítő szövetkezetek, akkor ezek az intézmények igen nagy jelentőségű és fontos intézmények volnának. Amikor azonban például az autonómia dicsőségére a hegyközségi tanács megalakítására nézve kimondja a törvényjavaslatnak egyik szakasza, hogy ezek és ezek hivatalból tagjai és elkezdtem számítani, hogy körülbelül Í8 magasrangú köztisztviselő lesz ilyen és azután jönnek a hegybírák, akkor kérdem, hogy ha imajd a hegybírák összemérik szellemi fegyvereiket azokon a gyűléseken, ezekével az urakéval, — ha ugyan egyáltalán össze merik mérni — nem maradnak-e alul? Az élet alul marad és felül marad a fonna. Ettől azonban nem lesz sem a nemzet erősebb, sem a jövedelem nagyobb. Hogy ebben a tekintetben mennyire célt tévesztett dolgok vannak, csak arra akarok més hivatkozni, hogy itt az egyik szakasz megmondja, hogy ennek a törvénynek a végrehajtását kik ellenőrzik. Felsorol egy csomó testületet és személyt. Ezek között van a hegyközség is, de nincs ott a hegyközségi tanács. Mégis csak úgy gondolom, hogy aki a hegyközségi tanácsot kigondolta, úgy képzelte el, hogy nagyobb tekintélyű, nagyobb szakértelmű testület lesz és ez nincs itt felvéve. A miniszter ugyan rendelettel felveheti, mert azt mondja a szakasz, hogy még egyéb szakképviseleteket is felvehet a miniszter, de ha véletlenül elfelejti felvenni, akkor a hegyközségi tanácsnak nincs ellenőírzési joga a törvény végrehajtása felett. Még nagyon sok olyan dolgot tudnék ebiben a kérdésben elmondani, ami aggályos, esetleg fájdalmas következésű lesz.» Szeretném is ezeket elmondani. Fájdalom, egészségi állapotom megakadályozott az előzetes tanácskozásokon való részvételben, amikor talán itt-ott lehetett volna még valamit elérni. Ügy éreztem azonban, hogy nekem, aiki benne élek ezekben a dolgokban, aki foglalkoztam ezzel a kérdéssel és körülöttem zajlott folyton ennek fejlődése, mégis vannak olyan gyakorlati tapasztalataim és juthatnak szembe olyan dolsrok aimelveiket érdemes a t. Ház figyelmébe ajánlani. Ezért ha elkésve, a siker, az elérhető eredmény igen csekély, vagy semmi kilátásával is, mégis kötelességemnek éreztem ezeket feltárni és vele egyúttal megindokolni, hogy miért nem fogad26*