Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházénak 337. növényélettani és a maga gazdasági okai is. Amikor most nem engednek szőlőt ültetni, egyúttal a gyümölcsfák ültetését is akadályozzák és ezzel akadályozzák azt, hogy több és újabb fiatal fáról állandóan szép, megfelelő, nemes gyümölcsöt szállíthassunk. Holott ne méltóztassanak tazt sem figyelmen kívül hagyni, hogy ha semmiféle szociális szempontot, vagy földbirtokpolitikai szempontot nem is tekintünk, akkor is úgy áll a dolog, — egynéhány adat rendelkezésemre áll — hogy 1928-ban — csak a főbb számokat mondom, a részleteket nem — kivittünk 7 millió pengő értékű bort és ugyanakkor 14 millió értékű friss gyümölcsöt, 1929-ben 16 millió értékű bort és 18 millió értékű friss gyyümölcsöt, 1930-ban 14-5 millió értékű bort és 15-5 millió értékű friss gyümölcsöt, 1931-ben 7 millió értékű bori és 18 millió értékű friss gyümölcsöt, 1930-ban 5-5 millió értékű bort és 7*3 millió értékű friss gyümölcsöt, 1933-ban pedig 5,448.000 pengő értékű bort és 7,549.000 pengő értékű friss gyümölcsöt. Ha tehát tisztán gazdasági, tisztán valutáris szempontból tekintjük is a dolgot, a gyümölcstermelésnek már magában véve ebből a szempontból is nagyobb jelentősége vau Magyarországra nézve, mint amekkora jelentősége a borkivitelnek van. De nagyobb jelentősége van a gyümölcs termelésnek azért is, mert a gyümölcsös szőlők ültetése tesz lehetővé nagyobb mértékben egészséges földbirtokpolitikát, és pedig áldozatok nélkül. Ha a törvényben nem vesszük el azt a jogot, hogy az az ember, aki a holdan ként 300 pengőt érő homokföldből 2000 pengős gyümölcsösszőlőt takar csinálni és aki annak a földnek az addigi, mondjuk 5 pengős évi haszna helyett 100 vagy 200 pengős évi hasznot akar előteremteni a maga fáradságos munkájával, — mondom, ha nem fosztjuk meg ettől <a jogtól azt a szegény embert, akkor sokkal több földnélküli embert tudnánk földhöz juttatni. Mert 3—4 hold gyümölcsös szőlő műveléséből és jövedelméből nagyon szépen megél egy olyan család, amely 10—12 hold elsőrangú fekete földnek, búzatermő vagy cukorrépatermő földnek terméséből nem képes így megélni. (Strausz István: Országos érdek!) Azt hiszem, hogy amikor nekünk sohasem lesz elég földünk ahhoz, hogy az összes földnélkülieket földhöz juttassuk, két kézzel kellene megragadnunk az alkalmat arra, (Cseh-Szombathy László: De mennyire!) hogy kisebb földdel is lehetővé tegyük a vagyonszerzést és boldogulást, a több termelésben való hathatós részesedésből. (Üay van! balfelől.) Ugyanilyen a helyzet, ha abból a szempontból nézem is ezt a kérdést, hogy mit csináljunk azzal a futóhomokkal. Mást nem is lehet csinálni, hiszen még az is, amelyik jobb és már feljavított, régóta művelés alatt álló terület is, az átlagban például rozsból évente 5 mázsánál többet nem tud teremni, s ugyan1 ilyen arányban terem mást is. Tessék elképzelni, hogy ha 5 mázsából valaki levonja a magot, <a művelési költségeket, a géprészt, stb.i mi marad annak a földnek terméséből a szegény embernek. (Strausz István: Semmi!) Emígy pedig a birtokpolitikának ilyen irányú előbbrevitele megtörténhetik minden áldozat nélkül. Természetesen a törvényjavaslatba foglalt végtelenül nagy korlátozásokból még engedni kell. Tudniillik az a kis szőlőmunkás a maga kis pénzéből megvesz négy hold homokot, Képviselőházi Napló. XX. ülése 1938 jmiius 27-én, hétfőn. 181 l mondjuk, 300 pengőért holdanként s ott, ahová jár munkára, adnak neki szőlővesszőt. r Amikor nincs bérmunkával elfoglalva, elvégzi a rigolozást, s a munkaadójától kapott szőloveszszőjével és rendszerint ugyancsak a munkaadójától kapott fácskákkal beülteti. Annikor ez teremni kezd, felépíti rajta hajlékát és odaköltözik családjával. Ezek a homokbiirtokok folyton önmaguktól osztódnak, mert nagyíb irtok- ként, de csak nagyobbacska birtokként kezelve is alig jövedelmeznek valamit és csak ilyen nagyon intenzív művelési mód mellett lehet belőlük jövedelmet kihozni. Ennélfogva a tulajdonosok igen szívesen parcellázzák a homokot, igen szívesen adják törlesztésre és így minden állami hozzájárulás és állami befolyás nélkül folyton haladna* ez a művelet, s ugyanakkor azok a 14—17 milliók, amelyek gyümölcsért bejönnek az országba, megfelelő arányban folytonosan növekednének. Ezzel az ország gazdagodnék, a nép legnagyobb része szerezhetne magának vagyont, megélhetést és elégedettebb és boldogabb lenne. Ezt azonban, ahogyan én látom, ez a törvény nagyon sok esetben akadályozza. (Strausz István: Gátolja!) Csak példaképpen hozom fel, — nem is a leglényegesebbet. Az előbb mondtam: rendszerint úgy van, hogy az a szőlőmunkás ember — azok szoktak belevágni, mert azok már ismerik és szeretik ezt a foglalkozási ágat — megveszi a kis földet és a tulajdonostól kap szőlővesszőt annak betelepítésére és kap csemetéket. Ez a törvény viszont azt mondja, hogy olyan szőlővesszőket nem szabad betelepíteni, amelyeket a földmívelésügyi miniszter anra a vidékre nem engedélyezett, még ha száz éve ott teremnek is. Ugyanúgy, ha azt a kis gyümölcsfát nem, engedélyezte a hatóság, bajba fog kerülni az a tulajdonos, aki jószándékkal adott neki, neki pedig e szerint a törvény szerint ki kell darabolnia a fáját és külön meg kell fizetnie valahol a csemetéért. Ez akkor is túlzás volna, ha tényleg túltermelésünk volna borban és ha ennek a túltermelésnek orvossága volna a homoki szőlőművelés korlátozása. De nem orvossága, amint az előbb kifejtettem. Ám, ha orvossága is volna, — visszatérve az eredeti tárgyra, — méltóztassék megmondani: ha Magyarországon homoki bonban túltermelés van, miért kell megtiltani, hogy a homokon csemegeszőlőt ültethessenek? Milyen összefüggés van a csemegeszőlő ültetése és a bortermelés esetleges vélt túlzása között? (Strar-sz István: Semmi!) Nagyon káros lesz, ha ilyen korlátozásokat behoznak, annál is inkább, mert tudjuk, miképpen történik ez az engedélyezés. Gyakorlatilag kívánok a dologhoz hozzászólni, azért vagyok bátor egypár példát az életből felhozni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ezelőtt körülbelül ötven éve telepítettek nagyban — Kecskemétre is átcsapott a láz — úgynevezett izsáki sárfehér szőlőt. Olyan szőlőgazda azonban Kecskeméten, aki adott magára, nem ültetett izsáki sárfehéret, mert az izsáki sárfehér tömegborokat terem, vastaghéjú, kevés cukortartalmú szőlőt. À. szőlősgazda, aki a minőségre is figyelemmel volt, nein ültette ezt a fajtát. Most, 50 esztendő múlva, az a helyzet alakult ki, hogy Németország csemegeszőlőnek legszívesebben és legtömegesebben az izsáki sárfehéret vásárolja. Ha nem volna ez az izsáki sárfehér, az Isten 26