Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. Dániel: Ki volt az?) Kosenfeld. (Zaj.) Azt vagyok bátor kérdezni, vájjon a zsidó javaslat esztendejében, 1938-ban megfeledkezhetnek-e magukról akár Rosenfeld, akár mások, vagy ezek intézői annyira, (Kölcsey István: Úgy látszik!) hogy a magyar munkásokkal, akik igenis, hozzájuttatták őket ahhoz, hogy meg tudják szerezni azt a 3000 katasztrális holdat, így bánjanak el, hogy a legnagyobb munkaidőben ne legyen kenyerük? Mi lesz ezekkei az emberekkel a tél folyamán, ha most nem tudják megkeresni a kenyerüket? Amikor tehát itt a szőlősgazdák érdekében tárgyaljuk a törvényjavaslatot, legyen szabad a szőlőmunkások szomorú helyzetére is felhívnom a figyelmet. Kérem a kormányzatot, hogy ha a gazdák érdekében akar segítséget hozni, — mint ahogyan, nagyon helyesen, látjuk is a javaslat intencióiban ezt a segíteniakarást — ugyanakkor a szőlőmunkások érdekében is tegyen meg mindent. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Rátz Kálmán képviselő úr következik. (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Beniczky Elemér képviselő úr következik. Beniczky Elemér: T. Ház! Előttem szólott Meizler t. képviselőtársam nagyrészben olyan kérdésekkel foglalkozott, amelyek nem tartoznak tulajdonképpen a törvényjavaslat kereteibe. (Ügy van! jobbfelől. — Ellenmondások u baloldalon.) Amiket a törvényjavaslat keretébe tartozóan mondott, azokra nézve sokban egyezem az ő kívánságaival. Nevezetesen én is kíméletet kérek a direkt-termő szőlők közül az Othello kiirtásánál, mert az én vidékemen is Othellóval vannak beültetve éppen a legszegényebb emberek részéről olyan területek, amelyek sovány talajuknál fogva más, finotmaibb szőlő termelésére nem alkalmasak. (Ügy van! jobbfelől.) A szőlőtelepítési járulékot is kifogásolta képviselőtársam, különösen olyan helyeken, hegyvidékeken, ahol a telepítés nehézségekbe ütközik. Ez is elfogadható volna, mert tényleg a hegyi vidékeken a telepítés költséges és nem kívánatos ikülön illetéket fizetni. Ez a hegyközségi javaslat tulajdonképpen annak ia törvényalkotásnak folytatása, amely a földművelés és a földmíves munkások javát szolgálja. (Ügy van! jobbfelől.) Az előző kormányoknál már fontos javaslatokat hoztak szőnyegre és fogadtattak el. Ilyenek a telepítési törvény és ezzel kapcsolatban a hitbizományi reform, az Öregségi biztosítás, a csatornázás, az alföldi erdőtelepítés; ezek mind azt célozzák, hogy minél több embernek nyújtsanak megélhetést. Ez a hegyközségi törvényjavaslat bizonyos mértékben szintén azt a célt fogja szolgálni, hogy minél több embernek nyújtson megélhetést, mert ha a szőlők és a gyümölcsösök átalakíttatnak, nemesíttetnek, akkor bizonyosan több ember megélhetését fogják előmozdítani/!!?^ van! jobbfelől.) A földmívelésügyi miniszter úr most először lépett törvényjavaslattal a Ház elé (Egy hang jobbfelől: Jól beszélt!) ós mint a bizottságban maga is mondotta, ez a törvényjavaslat tulajdonképpen még nem az ő alkotása, hanem ezt csak magáévá tette. Ha ez így van, ez mitsem változtat az ő érdemein és bízhatunk hozzá, hogy a gyakorlatban ezt a kérdést úgy fogja megoldani, ahogyan a kívánságokilése 1938 június 27-én, hétfőn. 177' nak megfelel. Eddig is tudtuk a földmívelésügyi miniszter úrról hogy éppen az északi vir déken, a Felföldön, tehát az országnak talán legkevésbbé termékeny területén, ahol a legnehezebb eredményeket elérni, fényes erednie nyéket ért el a mezőgazdaság terén,, -mert az' állattenyésztést olyan magas fofcria eanelte:. hogy tenyészállataival nagy díjakat is sikerült nyernie. Most az ő beszédéből tudtani meg, hogy szőlő- és gyümölcstermeléssel is foglalkozik. Erről az oldaláról nem ismertem a földmívelésügyi miniszter urat, de ha itt is olyan eredményeket fog elérni, mint az állattenyésztés terén, akkor csakugyan meg kell hajtanom majd előtte az elismerés zászlaját, mert az ő vidéke sem egészen alkalmas a gyümölcstermelésre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől). A hegyközség magasabb gazdasági kultúrát és ehhez alkalmazandó közigazgatást jelent. Ennek a magasabb kultúrának keretébe tehát szerintem olyan területek valók, amelyek ennek költségeit megbírják. Ezért kéveseltem én is ezt az 50 holdas minimális területet, amely már hegyközségi kezelés alá vétetik, de még ezt is hajlandó vagyok elfogadni, csak azt kifogásolom, hogy akkor is hegyközséget kell alkotni egy határban, ha az ilyen területeket, ha szétszórva egymástól 5—10 kilométerre fekszenek, esetleg belső kerteket alkotnak, nehéz egységes kezelés alá vonni. (Ügy van! jobbfelől.) Itt könnyen úgy járhatunk, hogy az illető gazdák, 'akiknek ilyen gyümölcsöseik, vagy szőlőik vannak, a hegyközségi kezelés áldásait nem fogják érezni, hanem csak a terheit, ami pedig nem kívánatos. Nem akarom .beszédemet hosszúra nyújtani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ennek semmi célja nincsen, mert én reális eredményt kívántam beszédemmel elérni, ennek elérésére pedig már nincsenek reményeim. Nem akarok visszamenni odáig, mint Gyömörey képviselőtársam, aki a rómaiaktól tudta a dunántúli szőlőtermesztést leszármaztatni, de 1200-ig én is viszsza tudom származtatni ezt a művelést, mert 1200-ban alapították a bélháromkuti apátságot Eger fölött, ahová francia szerzetesek jöttek, és akkoriban alapították a pásztói apátságot is, ahova szintén idegen szerzetesek jöttek. Ezek az olasz és francia szerzetesek a még mindig a pogánysághoz ragaszkodó palóc magyarok megtérítésén kívül a szőlőművelést is elterjesztették annyira, hogy minden faluban, még a Mátra, a Bükk, meg a Cserhát feletti községekben is szőlőterületek alakultak, amelyeket műveltek. Ez az apátság már 1241-ben, amikor a tatárok elözönlötték az országot, beállította — erre adatok vannak — a szőlőművelést. Ezt a tatárok sem tudták elpusztítani, mert a klastromot az Összegyűlt nép megvédelmezte a tatárok ellen. Jellemző, hogy ugyanekkor Egert nem tudták megvédelmezni, azt a tatárok teljesen felégették és elpusztították. Ezután a szőlőművelés főkereseti és gazdasági ág volt az egész vidéken és amikor a vidéket tulajdonképpen még erdők borították és cisak kevés volt a szántóföld, vagy a rét, akkor is minden községnek megvolt a maga szőlőterülete. Ez a szőlőterület megmaradt és fejlődött egészen a török időkig szünet nélkül. 1596b

an, amikor Egert elfoglalták, egyes helyeken, mint Egerben is. a törökök folytatták még a szőlőművelést. Természetes, hogy ez a vidék,