Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Àz országgyűlés képviselőházénak 337. tikát? Elsősorban utalni vagyok bátor arra, hogy a harmadik fejezet szerint engedélyt csak a filoxérának ellenálló, immúnis talajon, vagy hegyoldalon lévő területekre lehet kérni, amint ezt a 23. § szögezi le, ugyanakkor azonban ugyanez a szakasz azt mondja, hogy felújítani csak a negyedik bekezdésben, az előbb említett területeken telepített szőlőt, továbbá a szőlőmüvelésre kiválóan alkalmas, homoktalajon lévő szőlőt lehet. Ez túlságosan tág fogalmazás. Mi az a szőlőmüvelésre kiválóan alkalmas homoktalaj? Ez alkalmat ad arra, hogy ha megengedjük itt a felújítást, akkor kibúvót adunk azok alól a megkötöttségek alól, amelyek egyébként nagyon helyesen, a hegyvidékek érdekében fennállanak. Éppen a homoktalaj az a talaj, amely valósággal önti a szőlőtermést és amelyen valóban kevés rezsiköltség mellett is igen nagy termést lehet elérni. Meg kell azonban mondanunk azt is, hogy viszont igen alacsony értékű bor terem ezeken a homoki szőlővidékeken. Amikor tehát az egész javaslatnak az az intencióia, hogy a hegyvidéki szőlőterületeket és a hegyvidéki szőlősgazdákat segítse meg, nem tudjuk megérteni, miképpen lehetett a felújításnál ilyen tág fogalmazással mégis azt mondani, hogy á felújításra mód van a szőlőművelésre kiválóan alkalmas homokterületeken is. Ez az egyik, omit nagyon fontosnak tartok. A másik pedig az, hogy amikor ilyen tág fogalmazással találkozunk a homoki szőlőket illetőleg, — a másik oldalon pedig a háromévi, illetve hatévi tilalmat egyetemlegesen minden szőlőre, tehát a hegyvidéki, a nemes borvidéki szőlőre nézve is elrendeli a törvényjavaslat — akkor kivételt kellett volna tenni a nemes borvidékek érdekében is. Természetes, hogy a minőségi borvidékeken a múltban rengeteg kivágás történt. A kivágás, a szőlőt kiirtó kapa éppen azokon a területeken működött leginkább, amelyeken a talaj szigorúsága folytán, de meg a magas fekvésnél fogva is nehéz és terhes volt a megmívelés. Itt tehát szükséges lett volna kivételt tenni és azt mondani, hogy a hároméves, illetve az esetleges meghosszabbítással hatéves tilalmi idő nem áll fenn a nemes hegyvidéki szőlőkre. Azt mondhatná valaki, hogy akkor itt, ezeken a területeken mérhetetlen nagy mértékben fog megindulni a telepítés. Most is megvan a bortörvény és az ahhoz kiadott végrehajtási utasítás, amelynek harmadik szakasza megköti a hegyvidékeken az újabb telepítéseket, megköti a felújításokat, nincsen tehát arról szó, hogy a telepítés tekintetében nyakló nélkül lehetne kivételt tenni. Egészen bizonyos, hogy nemes borvidékeken nincsen mennyiségi termelés, hanem ott minőségi termelés folyik; az is bizonyos, hogy az ilyen helyeken a régi tulajdonos azáltal, hogy szőlőjét kipusztította, nemcsak a jövedelemtől esik el, de a földje is nagyon súlyos veszteséget szenvedett értékében, most tehát az ilyen területek birtokosait kellene elsősorban alátámasztani, segítséghez juttatni azáltal, hogy nem degradáljuk le értékben az ő földjeiket azzal, hogy nem engedjük meg azokon a területeken az új szőlőtelepítést. Nemzetgazdaságilag is súlyos veszteséget és hátrányt jelent, hogy olyan területeken, amelyeken más mívelési ágra nincs lehetőség, mint egyedül és kizárólag szőlőtermelésre, a telepítési tilalmat egyetemlegesen kiterjesztjük és engedélyt nem adunk. Amikor ezek a ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 171 teriiletek átvészelték a legsúlyosabb időket s amikor azt látjuk, hogy most volna igazán szükség arra, hogy ha a törvény segíteni akarna ezeken a birtokosokon, legelsősorban a nemes borvidékek gazdáin segítsen, mégis azt látjuk, hogy ezt a segítséget a nemes borvidékek gazdái nem kapják meg, mert a tilalom rájuk nézve is egyetemlegesen kimondatott éppúgy, mint az alföldi síkvidéki szőlőterületek tulajdonosaira. Azt mondhatná valaki, hogy ezt az egyenlő elbánás elve így követeli meg. Ez azonban nem így áll, mert hiszen tudva tudjuk, hogy a síkvidéki szőlők azok, amelyek valósággal öntik a termést és tudjuk jól, hogy ugyanakkor a hegyvidéki szőlőkben nagyobb rezsiköltséggel sokkal kisebb a termés. Az egyenlő elbánás előfeltételei tehát hiányoznak. Ha tehát segíteni akarunk a telepítési törvénnyel, amint hogy a törvénynek az intenciója is az, hogy segítsen a nemes hegyvidékek szőlősgazdáin, akkor a telepítési kivételt ezekre nézve is ki kell mondani. Ugyancsak a harmadik fejezetben az engedélyezés kérdésénél kell megemlítenem, hogy a miniszter úr nagyon érdekes példát hozotl fel arra vonatkozólag, hogy Gyöngyös vidékén sok helyen évtizedeken keresztül vadon termett a szőlő, mert elhagyatottan állottak a szőlőtermelésre leginkább alkalmas területek. Valóban igaza van a miniszter úrnak ebben és ez bizonyíték a mellett, hogy a hegyvidékek a kitűnő szőlőtermelő helyek nemcsak Gyöngyös vidékén, hanem a Balaton környékén, a Balaton melletti hegyeken is, parlagon hevernek, de ez egyúttal bizonyíték arra is, hogy a múltban a legjobb szőlőterületek vol*ak. A kataszteri birtokívekből is kiderül, hogy régen csakugyan szőlőterületek voltak ezek, az volna tehát a helyes és jó, h.a. azokon a területeken, amelyekről megállapítható, hogy a múltban szőlőterületek voltak, nem gátolnák meg a háromévi iilalmi idő lejárta után még csak engedély kérésével sem azt, hogy a jórészt kisemberekből álló szőlősgazdatársadalom igenis minden további engedély nélkül telepíthessen szőlőt azokon a területeken, amelyeken régen is szőlő volt. Méltóztassanak csak visszagondolni arra, bogy a háborús évek munkáshiánya és a be következett bordekonjunktúra azt eredményezte, hogy tömegesen kivágták a szőlőket és jórészt olyan területen vágták ki, ahol a legjobb minőségű bor termett. Mármost amikor a gazda oda akarja visszavinni az ő szőlőjét, a hegyre, az ősi bortermő vidékre, ahol már 2000 esztendős szőlőkultúra virágzik, ahol már a rómaiak idejében is szőlő volt, kérdem, miért kell még csak engedélykérés által is ezt megnehezíteni, amikor a szőlőtelepítés intenciója is az, hogy lehetőleg akadályok nélkül a régi bortermelő területek állíttassanak újra a bortermelés szolgalatába. Hangsúlyozom, hogy elsősorban kisemberekről^ van szó, akikre nézve már a kérvény megírása, a kérvénynek a keresztülhajtása is akadályt jelent, ne méltóztassanak tehát ilyen akadályokat felállítani. A törvényjavaslat telepítési illetéket állapít meg az engedélyezés alá eső új telepítések útján s ezt a telepítési illetéket 7 fillérben, illetőleg a hegyoldalakban fekvő területekre nézve 3 fillérben állapítja meg. Ez a differencia túlságosan kicsi, ennek sokkal nagyobbnak kellene lennie olyképpen, hogy a hegyvidéki