Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1938 júniuis 27-én, hétfon. 167 részesüljenek. Kérem képviselőtársamat, nyu­godjék meg* abban, hogy a kárpótlásnak olyan legyen a határa, mint amilyen a törvényben kifejezésre jut, mert éppen pénzügyi szem­pontból nem tudnók vállalni a felelősségei! azért, hogy az itt megállapított 140, 100 és 80 pengős határon túlmenjünk, mert akkor túl­nagy követelménnyel lépnénk fel a pénzügy* miniszterrel szemben, aki iránt — úgy érzem — tartozunk azzal a megértéssel, hogy nem fokozzuk túl a magunk igényét ebben a te­kintetben sem. (Gyömörey Sándor: Soknak csak ez a megélhetési forrása! — Pesthy Pál: Több munkája lesz, ha áttelepít, mint ezzel a nohával, amely feleannyi munkát ad! — Egy hang a jobboldalon: Ki kell azt vágni mind! — Meizler Károly: Csupa kisember!) T. Ház! Ha ezt a 140 pengőt nézzük, ak­kor megállapíthatjuk azt, hogy e 140 pengő­ből az átoltási költséget az, aki átoltást végez, fedezni tudja. (Gyömörey Sándor: 300—400 pengő minimálisan!) Ha az illetőnek a maga munkáját hozzávesszük, még akkor is túlzott a képviselő úr megállapítása, de ha az illető tulajdonosnak a maga munkáját nem vesszük hozzá, akkor már fedezetet nyújt az átoltás költségeire a 140 pengő, (Mozgás a balközépen.) úgyhogy ebben a magam részéről nem tudnék tovább menni. Éppen ezért kérem, méltóztas­sék ezt megnyugvással venni, mert ezt a kér­dést meg kell oldani és ebben a kérdésben ép­pen e térítési Összeg megállapításával szociá­lis gondolkodásról és érzékről tett a kormány tanúságot. (Gyömörey Sándor: Talán a pénz­ügyminiszter úr megértő lesz és segít!) A pénzügyminiszter iír megértését illetően már megállapítást tettem, amikor a miniszter úr nem volt itt. Most a pénzügyminiszter úr itt van, tehát ezt a megállapítást tíjból nem kívá­nom megtenni. (Derültség.) Méltóztassék nekem megengedni, hogy rá­mutassak azután arra, hogy az átoltással kap­csolatosan azokról a gazdákról és azokról a szőlőmunkásokról, akik a maguk megélheté­sét, a szükséges mindennapi falatot a szőlőn keresztül szerzik nieg, gondoskodás történik »- azáltal, hogy az átoltási munka végzése útján olyan szőlőt kapnak, amely, szőlőből termelt borral mindenkor ki tudnak állni a piacra, s azt reméljük, hogy éppen a törvényben lefek­tetett rendelkezések folytán ezt értékesíteni is fogják tudni. Egy kisebb, nemzeti szempont­hói káros érték helyett egy nemzeti szempont­ból is becsesebb értéket fognak kapni. Ha jól amélkszem, itt terjesztett be Te­mesváry Imre t. képviselőtársam, — akivel és az általa mondottakkal még foglalkozni kívá­nok a későbbiek folyamán — egy indítványt és kért, — azt hiszem — az átoltás után követ­kező három évre szóló földadómentességet. A pénzügyminiszter úrral egyetértésben beje­lenthetem, hogy a képviselő úrnak és a kép­viselő uraknak ez a kérése teljesülni fog. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A há­rom évre szóló földadómentességet a kormány megadja és a törvényjavaslatnak idevonat­kozó szakaszát ilyen módon átszövegezzük. (Eckhardt Tibor: Ez helyes!) Az előadó úr fog ilyen értelmű módosítást ajánlani, kérem tehát a t. Képviselőházat, méltóztassék ezt a törekvésünket is honorálni azáltal, hogy a tör­vényjavaslat többi szakaszát is megértéssel méltóztatik fogadni. (Gyömörey Sándor: És ha gyümölcsössé alakítaná át a tulajdonos?) Ezt a kérdést a képviselő xír most vetette fel és miután nekem az előző kérdésben is a pénz­ügyminiszter úrral kellett tárgyalnom, mert hiszen ez tulajdonképpen az ő felelősségére menő intézkedés, nem vagyok abban a hely­zetben, hogy a képviselő úr közbeszólására fe­leljek. A magam részéről ebben a kérdésben is szívesen felveszem az érintkezést a pénzügy­miniszter úrral, de ha ott akadályokba ütköz­nék a keresztülvitel, már előre is elnézést és megértést kérek. (Gyömörey Sándor: Ez mél­tányos dolog volna, azért vetettem fel!) A Temesváry Imre t. képviselőtársam és barátom által mondottakra kívánok most visz­iszatérni. (Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) Temes­váry Imre képviselő úr és több más hevesme­gyei képviselőtársam, így Ivády Béla őexcel­lenciája és Beniezky Elemér már a bizottsági tárgyalások során, de Temesváry Imre igen t. képviselőtársam a Ház plénumában is fényes és tiszteletreméltó szónoki készséggel álltak <\ gyöngyös vidéki, úgynevezett síkfekvésű kötött talajú szőlők érdekei mellé. Már a bizottság­ban is mégtniondtaan, hogy ezt az ügy buz­galmat végtelenül nagyrabecsülöm, de hono­rálni nem tudom. (Mozgás.) Nem tudom hono­rálni azért, mert én a magyar szőlőt elsősor­ban a hegyvidékre tartom alkalmatosnak, (He­lyeslés jobbfelöl.) mert a magyar hegyvidék az, amelynek talaja, különösen a hegyoldalak talaja, másnak termelésére alig használható fel. míg a szőlőtermelésre a legalkalmasabb. Nemzetgazdasági szempontból is ott kell sző­lőt termelni, ahol mást nem, de szőlőt jól le­het művelni és termelni. Általános nemzetgaz­dasági szempontból is józannak mondható te­hát ez a politika és a magam részéről nem va­gyok abban a helyzetben, hogy azt bármilyen tiszteletreméltó helyi szempontoktól is vezet­tetve megváltoztassam. (Helyeslés jobbfelöl.) A gyöngyösvidéki ^ lapos földön termelt szőlőnek különös története van. Temesváry képviselő úr megemlékezett történelmi per­spektíva szempontjából is a gyöngyösi szőlők­ről, de ha jól emlékszem, megállapításában nem volt benne, hogy a filloxera pusztításait követő időben, szinte észrevétlenül vándorolt le a gyöngyösi hegyoldalakról a szőlő a gyön­gyösi lapos felé. Először egy-két kísérletezés történt, kérőbb, amikor ennek eredményét lát­ták, fantáziát fedeztek fel henne és egyesek nem a magyar szőlő- és bortermelés ^közérdekű voltát, hanem azt a fantáziát nézték, amely üzleti szempontból eredménnvel biztatott. En nem ezt a fantáziát nézem. Ha a fantáziát né­zem, akkor a nemzet egyetemes érdekeit szol­gáló fantázia az, amely a lelkemet betölti. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ha a nemzet egyetemes érdekét '.*zo 1 gálja a fantázia, azt szolgálni és követni akarom, vi­szont bármilyen nagyrabecsülöm t. képviselő­társamat és szeretem az én gyöngyösvidéki gazdatársaimat is, mégis azt a tanácsot kell nekik adnom, hogy a lanos földekről menje­nek a szőlővel ismét azokra a hegyoldalakra, ahol talán nehezebb a szőlőművelés, több gond­dal jár, több szeretet kíván, de meg vagyok győződve arról, hogy azok a kopáran, termé­ketlenül heverő hegyoldalak a mae-var szőlő­tőkén keresztül az őket megmunkáló magya­roknak hűséggel és minden tekintetben alkal­matos ellenértékkel fofrnak fizetni, (Csoór La­jos: A képviselő úr kiléphet a pártból!) 24 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom