Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. voltak tudatában annak, hogy tulajdonképpen maguk ellen is, a közgazdasági élet ellen is, merényletet követnek el a direkt-termő szőlők­nek, az egészségre is ártalmas szőlőknek az ültetésével. Nem rosszhiszeműen jártak el, in­dokolt volna tehát, hogy ha megfelelőbb kár­talanításban részesítenek ezeket az embereket. A javaslat úgyis csak a kisebb szőlőbirtoko­sokat igyekszik kártalanítani. A 28. § kimondja, hogy a gyümölcsfákat a határmesgyétöl hét méter távolságra lehet ültetni. Túlságosan soknak tartom a hét mé­tert, megint csak a kistermelők szempontjából. Kendkívüi sok olyan kisbirtoktest van ugyanis, amelynek egész szélessége alig több mint hét méter, Ezeken nem lehet majd gyümölcsiákat ültetni, felfogásom szerint sokkal helyesebb lett volna, hogyha ilyen, főleg a városok szé­lein elhelyezkedett kis gyümölcstermelők ese­tében a két érdekelt szomszédra bízták volna: egyezzenek meg a távolságban. Nem volt túl sok veszekedés ezen a téren. Nem lehetett azt tapasztalni, hogy a birtokosok túlságosan há­borgatták volna egymást. Most azonban, ha • a hatóságok .esetleg szigorúan ellenőrzik ezt a kérdést, nagyon sok birtokos lesz, aki a köte­lező hét méter távolság miatt egyáltalában nem tud majd gyümölcsfákat ültetni a földjén vagy csak bokrokat és kisebb fákat. (Propper Sándor: El akarják kerülni a fülemülenpere­ket!) Itt van azután a szavatosság. Szerintem nemcsak a szőlővesszőkre kell kiterjeszteni a szavatosságot, hanem a gyümölcsfákra is. Na­gyon sok visszaélés történik ugyanis ezen a téren. A csemetetermelőik! különösen vidéken olyan fát adnak el a termelőknek, amilyent azok éppen akarnak. Mindig van nekik abból, amelyből a vevők kérnek. Mondom, nagyon sok visszaélés történik ezen a téren, azért ha már a törvényben nincs erről rendelkezés, leg­alább a végrehajtási utasításban kellene gon­doskodni arról, hogy a gyümölcsfaiskolák tulajdonosai is szavatoljanak az eladott gyü; mölcsfáért. A 34. §. a bizottság által is változtatott for­máiban a kötelező védekezésről beszél. Megint csak (azt mondom, amit beszédem elején is hangsúlyoztam: hogyha kényszereszközökkel, illetőleg csak kénysizereszközökkel próbáljuk megoldani a védekezés kérdését, akkor nem messzire jutunk, mert ez ellen majd nagyon élesen és keményen opponálnak az egyes birto­kosok. Sokkal helyesebbnek találom, ha a hegy­községek maguk kísérlik meg a hegyközségi érdekeltségeket, az érdekelt tulajdonosokat és birtokosokat 'meggyőzni a védekezés helyessé­géről. Amikor azonban a védekezésről van szó, beszélni kell a védekező szerek túlságosan ma­gas áráról is.. Ha a kormány elhatározó lépést tett a szeszkérdéisnél bizonyos vonatkozásban, akkor tegyen elhatározó lépést ezen a téren is. Semmi értelme sincs annak, hogy egy ilyen fontos kérdés felett az egyes gyárak határol­hassanak. Vegye az állam birtokába a védekező­szerek gyártását. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon ) Ezzel ki lehet küszöbölni a véde­kezőszerek sokféleségét és azt, hogy minden­féle "haszontalan védekezőszert drágán rásóznak a szegényemberek nyakára. Ha az állam veszi a kezébe ezt a gyártást, akkor — én abban a meggyőződésben éleik — a vegyeszmérnö'kök majd megtalálják a megfelelő jó védekezősze­reket is. Ebben az esietben az lesz az egyetlen szempont, hogy kiváló, jó védekezőszert minél olcsóbban (bocsássanak a közönség rendelkezé­K : éiwisieil!öibáz.i Napló. XX. ülése 1938 június 24-én, pénteken. 123 sere, ma viszont, úgy látom, inkább az a ten­dencia, hogy minél többféle vódekezőszer le­gyen forgalomban és — bocsánat a kifejezésért — minél jobban be lehessen csapni a hiszékeny embereket. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) A kötelező védekezés elrendelésénél és a védekezés szabályozásánál feltétlenül állami kézbe kell venni ezt a kérdést és akkor bízom abban és remélem azt, hogy ezen a téren is meg­változik majd a helyzet. A 36. $. eltiltja a szőlőben a vadászást augusztus 1-től a szüret befejezéséig. Szerintem, tovább kelleme menni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalcldal-on.) A vadászást általában el kel­lene tiltani a gyümölcsösökben és szőlőkben. Semmi értelme sincs, hogy a vadászok oda be­menjenek, a lugasokat letépjék, a karókat kitör­jék és általában kárt csináljanak, a fiatal gyü­mölcsfákba söréttel belelőjjenak és 'hasonló kellemetlenségeket okozzanak a birtokosoknak. Ha már mindenáron vadászni akarnak az. urak, tessék máshol vadászni, de kíméljék meg' a sző­lőiket 'és a gyümölcsösöket. Végezetül a kivitel fokozása kérdésénél megint csak arra hívom fel a figyelmet, hogy meg kell keresnünk az egységes, a külföldnek tetsző és megfelelő fajtákat Amint a bulgárok megtalálták a szőlőnél, úgy nálunk Magyar­országon is meg kell keresni a különböző gyü­mölcsöknek azokat a fajtáit, amelyek a kül­földnek megfelelnek ós tetszenek. Mindig azt a fajtát és mindig kiváló, jó gyümölcsöt kell szállítani és ki 'kell küszöbölni az ezen a téren előfordult kellemetlenségeket. A kivitelt azon­ban nem szabad a belső fogyasztás rovására forszírozni. Az első és legfontosabb az legyen, hogy a belső fogyasztást lássák el megfelelő, jó gyümölccsel és olcsón, esetleg olyan áron is, hogy az. értékesítést talán más módokban és más formáiban folytatják, mint ahogy eddig folytatták. Beszedem elején hangsúlyoztam, hogy én a legmegfelelőbbnek azt tartanám, ha az érde­kelt birtokosok alakítanának szövetkezeteket az értékesítés és a termelés racionalizálása céljá­ból. Ilyen irányban kell majd munkát kifej­teni a hegyközségi tanácsoknak és azoknak a titkároknak, akiket nagyon jól kell majd meg­választani, ha eredményt akarunk elérni. Nem kell egy újabb gazdasági felügyelői kart kül­deni a szőlőbirtokosok, a szőlőtulajdonosok nya­kára. Nagyon jól kell majd megválasztani azo­kat a fizetett funkcionáriusokat. Szerintem azoknak a feladata lesz. a szövetkezeti eszmé­nek, a jobb értékesítésnek a propagálása is. Miután a kormánnyal szemben politikai bizalmatlansággal viseltetem, a törvényjavas­latot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Gyömörey Sán­dor képviselőő úr. Gyömörey Sándor: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Igen nagy érdeklődéssel halíz gattam az előadó úr valóban magas színvo­nalon álló és kimerítő előadását. Olyan szak­szerűen és nagyszerűen csoportosítva adta elő mondanivalóit, hogy nekünk, felszólalóknak, valóban alig van már terünk, legfeljebb csak arra szorítkozhatunk, hogy őt előadásában támogassuk és helyeseljük mindazokat a dol­gokat, amelyeket a szőlőgazdaság érdekeinek előmozdítása céljából előadott. Mi szőlőgazdák és szőlőtermelők mindannyian igen nagy há­lával tartozunk az előadó úrnak, mert — azt lehet mondani — évek hosszú sora óta ő volt a legkitartóbb fáradozó annak érdekében, hogy 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom