Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-333

2 Az országgyvlés képviselő házának Br. Vojnits Miklós előadó: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni a külügyi, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint veder őbizottság együttes jelentését a kereskedelmi hajók ellen fellépő tengeralattjárók magatartására vonatkozó nemzetközi szabályoknak Magyarország által való elfogadásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását éj» táirgyalásiára nézve a sürgősség kimondását. T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottság együttes jelentéseit a Prágában 1937. évi november hó 17-én kelt magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről; továbbá a határforgalom szabályozása tárgyában Prágában 1937. évi november hó 17-én kelt magyar-csehszlovák egyezmény becikkelyezéséről; továbbá a vámkezelésnél való kölcsönös támogatás, a vámjövedéki kihágások megakadályozása, üldözése és megbüntetése, valamint a vámjövedéki büntető ügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegély szabályozása tárgyában Prágában 1937. évi november hó 17-én kelt magyar-csehszlovák egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában; végül az 1936:XXXIV. te.-kel nyert felhatalmazás alánján egyes külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszonyainkat szabályozó egyezmények tárgyában az 1937. év folyamán tett rendeleti intézkedésekről szóló magyar királyi külügyminiszteri jelentés tárgyában. Tisztelettel kérem, hogy a jelentéseket kinyomatni, szétosztani és tárgyalásiukra nézve a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja s tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzésük iránt annakidején fogok előterjesztést tenni. Minthogy az előadó úr valamennyi javaslatára nézve a sürgősség kimondását kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e valamennyi javaslatra nézve a sürgősséget kimondani! (Igen!) A Ház ilyen értelemben határoz. Napirend szerint következik az országgyűlésnek Szent István király emlékére Székesfehérvárott tartandó üléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom: 628., 637. sz.) Tasnádi Nagy András képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Tasnádi Nagy András előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Negyvenkét esztendővel ezelőtt ünnepelte Nagy-Magyarország a honfoglalás ezeresztendős évfordulóját. Egy, mondhatjuk fejlődése zenitjén lévő, viszonylag gazdag, kultúrált, reményekkel teljes, boldog nemzet mindent összegyűjtött ekkor anyagban, szellemben és a tradíciók megelevenítésében, hogy szebbé, melegebbé és a múlthoz legméltóbbá tegye ezt az ünneplést. Mi, akik már legalább szemlélői lehettünk ennek a millenáris jubileumnak, akik csodáltuk azt a sok fényt és pompát, amely ezt az ünnepet körülvette, akiket lelkünkben megragadott az a nemzeti öntudattól sugárzó hatalmas beszéd, amelyet Szilágyi Dezső, a Ház akkori elnöke mondott, hogy az ünnep alkalmából üdvözölje a királyi párt, még a legpesszimisztikusabb lélekkel sem gondolhattunk arra, hogy alig múlik el egy negyed évszázad és a tájékozatlanság, az igazságtalanság, a gyűlölség Szent István birodalmát darabokra szaggatja. Nem gondolhattunk arra, hogy 333. ülése 1933 június 21-én, kedden. mire elérkezik a második nagy jubileum, Szent j István király 900 éves jubileuma, akkorra már ennek ünneplésében csak egy számában, területében, gazdagságában, hatalmában szörnyen megcsonkított nemzet vehet részt. T. Ház! Az ünneplés ideje elérkezett. Most van 900 esztendeje Szent István király halálának és mi, bármilyen nehéz helyzetben legyünk is, bármennyire megcsonkítottak legyünk is, bármilyen sok okunk legyen is a rezignációra és a rekriminációkra, mégis csonkítatlan nemzeti öntudattal, töretlen hittel készülünk erre az ünneplésre. Nem merülünk reménytelenségbe, nem jajongunk modern Jeremiásként a mi Sionunk pusztulásán, mert szilárdan el vagyunk tökélve arra, hogy amit a szerencsétlen történelmi fordulat elrontott, azt elszánt erős akarattal, megfeszített munkával, szívós kitartással és önfeláldozással újraépítjük. (Ügy van! Úgy van!) T. Ház! Ez a lélek hatotta át az ör.«ag kormányzóját is akkor, amikor már két esztendővel ezelőtt, 1936 nyarán kézirattal fordult az akkori kormányhoz és felszólította, hogy a két év múlva, 1938 nyarán bekövetkező^ kilencszázéves jubileum méltó megünneplésére az előkészületeket megtegye és felhívta különösen arra is, készítse elő és gondoskodjék arról, hogy az 1938. év augusztus havában az országgyűlés Szent István emlékének megörökítésére Székesfehérvárott, a király székvárosában, ott, ahoil törvénynapjait tartotta, egy ünnepélyes együttes ülést tarthasson. Ennek a felhívásnak tett eleget a kormány,, amikor az előttünk fekvő törvényjavaslatot a t. Házban benyújtotta és ebbe az ünnepélyes együttes ülés megtartására vonatkozó intézkedéseket belefoglalta. Azt hiszem, t. Ház, ennek az ünnepélyes együttes ülésnek lesz a féladata a -•- mondhat^ juk — honalapító nagy király emlékének méltó megörökítése, ennek az ülésnek lesz feladata méltóképpen megemlékezni róla! Én azonban mégis úgy gondolom, lehetetlen, hogy ez alkalommal, amikor a jubileum kérdése először van itt a Ház előtt, a nagy király történelmi jelentősége, munkája, nagyszerű pályája mellett hallgatagon menjünlk el. A jubiláris esztendő alkalmával a tudományban, a zajlóban, előadásokon, felszólalásokban számos nyilatkozatot hallottunk Szent István királyról. Ezeknek a nyilatkozatoknak nagyrésze azonban abban a hibában szenvedett, hogy a nyilatkozó saját politikai álláspontja, világonézet», felfogása megerősítésére, felfogása nelyes^égének bizonyítására igyekezett a nagy király emlékét és cselekedeteit felhasználni. En nem szeretnék ebbe a hibába esni s ezért minden erőszakolt okoskodás mellőzésével csak^ néhány történelmi tény megállapítására szorítkozom. Ezek a tények mindennél erőteljesebben és igazabban beszélnek Szent István emlékéről. Mindenekelőtt arra kell rámutatnom, hogy Szent István volt az, aki a bizonyos törzsi szétbomlottságban élő és éppen ezért a szétmállás veszedelmének kitett magyar népet szorosabb egységbe foglalta- Nagy eszköze volt ebben az az áldott akció, amelyet már atyja kezdett meg: nemzetének a keresztény hitre térítése. Ö maga már lelke mélyéig — erkölcseiben is — kereszténnyé lett. Ennek nagy jelentőségét teljesen át tudta érezni s ezért mindent elkövetett meggyőződése egész erejével, fejedelmi nagy tekintélyével és hatalmával, hogy nemzetét egészében hívő kereszténnyé tegye.