Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

118 Az országgyűlés képviselőházának 33 közölhetjük tehát az előttünk fekvő törvény­javaslat 23. §-át, amely ezt az elvet juttatja ki­fejezésre. T. Ház! Hegyvidékeink és homokvidékeink olyan területek, ahol a szőlőnövény nemzeti termelésünk számára újabb vagyonokat jelent, népünk szaporodását biztosítja és egyáltalá­ban létünknek alapját adja. Méltóztassék pél­dául a Tokajhegyalja hegyoldalait tekinteni: a filloxera pusztítása óta Sátoraljaújhelytől Abaujszántóig a műveletlen parlagok tömegét látjuk még ma is. A szőlő eltűnt onnan, de mindezideig új kultúra nem keletkezett e par­lagokon, nemzeti szempontból értéktelen földek lettek ezek abban a pillanatban, amikor ki­pusztult innen a szőlő. Ugyanez a helyzet többi történelmi borvidékünkön is. Pedig ezeken a vidékeken sziklában és sziklából teremtettek termőföldet a messze lenyúló szőlőgyökerek, amely területeken egy júniusi forró napon meggyullad a sovány fű s amelyeken még erdő sem keletkezhetik, nem beszélve a mező­gazdaság többi növényeiről. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Vessünk azonban egy pillantást oda, ahol valamikor futóhomokterületek vadonjai voltak és ahol ma virágzó szőlőskertek és gyümölcsö­sök gazdagítják e hont, pedig félszázaddal előbb még a birka sem tudott jóllakni itt: ilyen vidékek Kecskemét, Cegléd, Szeged, Kiskun­halas, Jászberény, Ókécske, Bácsalmás, János­halma és keleteai Szabolcs, Hajdú, stb. Fű nem nőtt ezeken a vidékeken és szinte lakatlanok voltak, azóta pedig kultúrközpontok alakultak a magyar szőlő nyomán, gazdag városok^ vi­rágos falvak és tanyák keletkeztek és nőttek nagyra ezeken a homokokon.^ Azt hiszem, mindannyiunk előtt világos és érthető, hogy a szőlőtermelés elsősorban is ott folytatható, ahol a szőlő ilyen nemzeti feladatokat tölt be (Ügy van! Úgy van! jobbfelŐl.) és ahol a szőlő­növény nem veszi el más termel vények elől a talajt, hanem átgyúrja, átformálja e nemzet számára a terméketlen sziklás és sivár homo­kot. Szeretnők, ha a szőlőnövénynek ez a nem­zeti feladata a végrehajtási utasítás során is kellőképpen kidomboríttatnék és még alapo­sabb támogatást kapna. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Azt hiszem, mindenki egyetért velem a tekintetben, hogy a magyar szőlő- és borgaz­daság termeléspolitikája csak ezen a vonalon mozoghat tovább. Ezt a természetes és nemzet­gazdaságilag is logikus termeléspolitikát azon­ban megzavarták a múlt század végén, és e század elején teljesen szabadjára engedett sző­lőtelepítések, amelyek egyrészt a hegyoldalak­ról ezek síkságára lecsúszott szőlőtelepítések voltak, másrészt pedig ezer és ezer holdszámra olyan síkvidéki anyag- és humusztalajok tele­píttettek be szőlővel, amely talajokon a ma­gyar mezőgazdaság számára — nemzeti szem­pontból is — hasznos termelés folyhatott volna. Még ma is láthatók régi magtárakból átalakí­tott présházak televény fekete földön telepí­tett szőlők között, amely szőlők tömegtermelé­sükkel az előbb említett nemzeti feladatot nem töltik be, de akadályozzák fejlődésükben azo­kat a szőlővidékeket is, ahol a szőlőnövény ilyen nemzeti feladatok megvalósítására szol­gál. T. Ház! A magyar szőlőgazdaság struktú­ráját elhibázottnak kell tekintenünk és ha van terület, ahol a »laissez faire, laissez aller« elve fenn nem tartható, akkor a magyar szőlő- és ülése 1938 június 24.-én, pénteken. borgazdaság iaz. A törvényjavaslat 23. és 25. f-a teljesen magáévá teszi ezt az álláspontot és mind a felújítási tilalom, mind a borértéke­sítési járulék bevezetésében arra az állás­pontra helyezkedik, hogy ezekről a vidékekről és talajokról a szőlőnövény kultúrája vissza­szorítandó. Jól tudjuk, hogy ez a felfogás és e felfo­gásnak megfelelő intézkedések, amelyek az előbb említett szakaszokban szerepelnek, egyes szőlősgazdákat sérelmesen érintenek, amikor azonban e nemzet a maga létét kell, hogy biz­tosítsa, amikor állítom, hogy nemcsak iparát, hanem egész mezőgazdaságát is a honvéde­lemre kell berendeznie (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), akkor nem engedhetjük meg ma­gunknak azt a fényűzést, hogy elsőrendű nép­táplálkozásra szükséges termelyények elől a bortermelésre vegyünk el talajt, amikor vi­szont erre bőven akad olyan föld, ahol az előbb említett növények nem teremnek rneg. Megállapítom, hogy bármennyire sérelmes is az egyes szőlősgazdáknak, a magyar szőlős­gazdaosztály túlnyomó többsége örömmel üd­vözli ezeket a javaslatban lefektetett intézke­déseket. (Ügy van! Ügy van jobbfelől!) T. Ház! Újból vissza kell térnem a törté­nelmi hegyvidékeken gazdálkodó gazdák ve­rejtékes munkájára és ha ezeknek küzdelmeit idézem fel és azt látom, hogy eddig nem sike­rült megküzdeniök egy teljesen illegitim ver­senytárssal, akkor ezeknek a szőlősgazdák­nak nevében is kétszeres örömmel kell üdvö­zölnünk a törvényjavaslat idézett szakaszait. Az államhatalom nem nézheti tétlenül ezek­nek a vidékeknek pusztulását, amelyeknek felsegítésére nem elegendők ad hoc intézkedé­sek, injekciós kezelések, mert az ilyenek szá­mára organikus intézkedések szükségesek. Na­gyon helyesen helyezkedett a kormányzat már a múlt esztendőben ezeknek az organikus in; tézk édeseknek alapjára, amikor a homoki szőlőgazdaságok számára több borközraktárt létesített. Amiként azoniban előadásom elején is em­lítettem, bármilyen értékesítési politikát foly­tasson is az állam, bármilyen anyagi támaszt is adjon a magyar szőlőgazdaságnak, mindez a támogatás és anyagi megerőltetés hiába tör­ténik, helyes termeléspolitika nélkül. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A fenti gondolat­menet végeredményben nem új; ha végignéz­zük a magyar szakirodalmat, s a szőlősgazda­gyűlések jegyzőkönyveit, nem egyszer talál­kozunk e kérdés érintésével, nem egyszer a legnagyobb elkeseredés hangján a síkföldi búzatermő földeken telepített szőlők ellen. T. Ház! Ezzel a kérdéssel egyszer le kellett számolnia a kormányzatnak és ha a körül­belül 34.000 kat.' hold nem immúnis síkvidéki borszőlőt megfosztjuk preferenciális helyzeté­től, ezeknek visszaszorításával a történelmi hegyvidéki és a sivár homokvidéki szőlők szá­mára a boldogulás lehetőségét biztosítva, ak­kor az értékesítési politika számára megterem­tettük a kalkulatív biztonság mellé az eTkölcsi biztonságot is. Mindezek előrebocsátásával üdvözölnünk kell magát a telepítési tilalmat is, amely a 23. Vban foglaltatik. Erre a tilalomra nem­csak a szőlőtelepítési irány tekintetében van szükség, hanem szükségesnek látszik ez a tila­lom azért is, hogy legyen ideje a kormány­zatnak az egész magyar szőlő- és borgazdaság új rendjét megalapozni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom