Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

104 Az országgyűlés képviselőházának 335, a végrehajtási utasítás kiadása előtt kegyeskednék ezt a kalkulációt felülvizsgáltatni és ha a felülvizsgálat alapján a kalkuláció az én felfogásomat igazolja, akkor a végrehajtási utasítás során ennek helyt adni szíveskedjék. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván iszólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Tisztelettel kérem a szakaszt az előadó módosításával elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Csoór Lajos képviselő úr indítványát netm indokolta meg, Máxiássy Mihály képviselő úr pedig indítványát vsszavonta, maradt tehát az előadó úr indítványa. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 25. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr módosító indítványával? (Nem!) Ha nem, akkor kérdem, méltóztatnak-e a szakaszt az előadó úr szövegezésében elfogadni'? (Igen!) A Ház a 25. $-t az előadó úr (módosításával fogadja el. Következik a 26. §. Az előadó urat illeti a szó. Molnár Imre előadó: T- Ház! Indítványozom, hogy a 26. § (8) bekezdésének utolsóelőtti sorában »25%-ig« Ihelyett »egyharmadrész erejéig« szavak vétessenek fel. Az indítvány elfogadása esetén a termelők által házi fogyasztásra szánt pálinka után a javaslatban foglalt 25%-kai szemben 33.33% kedvezffnény lesz engedélyezhető. Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Bár a tárgyalást teljesen komolytalannak tartom, mégis fénytelen vagyok felszólalni, mert az előadó űr módosító indítványában azt a tendenciát látom, hogy az a népbutítás, amely eddig folyt az országban, fokozatosan folytatódjék. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni, mert kénytelen leszek rendreutasítani. Csoór Lajos: A parasztnak olcsó pálinkát méltóztatnak adni, hogy igyék, ellenben nem méltóztatnak engedélyezni azt a lehetőséget, hogy termését teljes mértékben kifőzhesse és eladhassa. Az, hogy a paraszt megigya a pálinkáját, nem érdek, nem nemzetgazdasági érdek. Nemzetgazdasági érdek az, hogy terményei megfelelő áron értékesítve legyenek. (Molnár Imre előadó: Ez demagógia, képviselő úr! — Zaj.) Az előadó úrnak azt a módosító indítványát, amely szerint egyharmados rész engedj ményt méltóztatnak adni a saját célra való kifőzésre, nem fogadom el. Indítványom úgy szól, — amint elő is terjesztettem — hogy méltóztassék ebből a paragrafusból kihagyni azt a rendelkezést, amely szerint a parasztember kivételesen, háziszükségletének kifőzésére kedvezményt kap és ehelyett azt kérem, hogy méltóztassék az 1-80 pengő árkülönbözetei leszállítani 1-20 pengőre, arra az 1*20 pengőre, amit ez a 33 %-os engedmény csak üáziszükségletre engedne meg. Ismétlem ugyanL, az nem érdek, hogy én húsz liter páiinkát egyharmados engedmény mellett házisz ükség létre kifőzessek és azt kénytelen legyek meginni, — mert eladni nem tudom — minthogy a törülése 1938 június 23-én, csütörtökön. vény javaslat intézkedésében benne -.. vau az, hogy ezt a kedvezményes tarifával kifőzött szeszt nem szabad, forgalombahozni, nem szabad eladni. Az a család tehát, ha kifőzi, kénytelen ezt meginni, minthogy nem ad bau a eli már pedig ~ ismétlem — nem érdek az, hogy a parasztságot ivásra kényszerítsük rá. Igyék az, aki akar. Igyanak a lokálokban, ígyunuk a bárokban és igyanak akárhol, vagy vigyék külföldre a kifőzött szeszt, de ne kényszerítsék a parasztembert arra, hogy ő íegyou ko teles meginni azt a húsz liter pali? ' át, ha egyáltalában kifőzet valamit. T. Ház! Ennél többet nem fog kifőzetni az a parasztember, mert neki nem lesz p :nze ahhoz, hogy a bérösszegen kívül, a nyersanyag szállításán kívül még literenkin t 1.60 pengőt készpénzben lefizessen a szeszfőzdébe és így váltsa vissza pálinkáját szabad forgalomban. Nem is fog kifőzetni többet, mert uem akarja a fináncok mindennapos látogatását, hogy mindig jöjjön a finánc megvizsgálni azt, hogy mennyit főzettél ki saját szükacgletedie kedvezményes tarifával, mennyit főzectéi ki drágább tarifával, mennyit ittál meg, mikor jttál egy kupica pálinkát, kinek adtál egy kui'ica pálinkát, mennyit adtál el a zsidónak félliterenkint vagy nem tudom hogyan. Ezt nein fogja tudni elviselni az a para-zteinber, éppen azért semmi lehetősége sincs annaji, hogy seprője, törkölye egyáltalában ki legyen főzve. Matolcsy igen t. képviselőtársam számadatokkal mutatta ki, — és ezekhez az adatokhoz miár semmit sem lehet hozzátenni — milyen hatalmas összeg az, amely elvész azáltal, hogy a szőlőtermelés nyersanyagai nem lesznek felhasználhatók és kifőzhetők. Éppen ezért javaslatom ehhez a szakaszhoz még továbbmenőleg az, hogy méltóztassék ezt a (megállapított 15 000 hektoliteres keretet legalább 25.000 hektoliteres keretre felemelni. Ennek a 15.000 hektoliternek kifőzése nem jelent többet, mint összesen 50.000 holdon termő szőlő- vagy gyümölcstermés kifőzési lehetőségét. Ezzel szemben legalább a kisgazdák jelentékenyebb részének termelési kifozését lehetővé kell tenni, éspedig olcsóbb átvételi ár mellett, mint ami itt meg van állapítva. Azt méltóztattak megállapítani mindnyájan, hogy rendkívül nagy nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy elsőrangú gyümölcsöt, elsőrangú árut szállítsunk külföldre, a visszamaradó másodrangú árura vonatkozólag' pedig részben aszalvány formájában, részben szeszfőzés formájában lehetőséget kell adni arra, hogy az tényleg ki legyen főzve. Az én intencióm — és azt tiiszem, a szociális intenció is ez lehet — az, hogy a községekben mindenütt, ahol gyümölcstermelés és ahol bortermelés van, legyen egy helyi kisüst, ahol a gazdák kifőzhessék cefréjüket, törkölyüket és nyersanyagukat. Ezeket az új kisüstöket azonban csak akkor lehet megteremteni, ha nemcsak a meglévő kisüstöknek biztosítjuk a 25 hektoliteres mennyiség kifőzését, mint ahogy a törvényjavaslat kontemplálja, hanem az új kisüstöknek is. (Kun Béla: Most végleg kibeszélted az ülést!) Ezt megtehettem volna az előbb is, nem vártam azonban, hogy velem szemben, aki mindig tárgyilagosan beszélek, ennyire elzárkózzanak. Szükség van teihát arra, hogy minden községben létesüljön egy kisüst és a kisgazdák ne legyenek kénytelenek községeken keresztül a