Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. millió pengővel szegényedtek, mert ez az ő zsebükből veszett el. Ugyanakkor a másik oldalon lát j ulk, hogy az ipari szeszgyárak évi tiszta jövedelme legalább 5—6 millió pengő körül volt és így az is biztos, hogy 10 év alatt 50—60 millió pengőt tett ki. (Czirják Antal: Es (hogyan néztek ki az adómérlegeik?) Mi joggal panaszoltuk azt, hogy a háború előtt nagyobb megértés volt a szőlősgazdák iránt, mint volt a háború után. Ugyanis már az 1908-as törvény megadta a szőlősgazdáknak azt az engedményt, hogy borpárlatfőzésnél 30%-os kedvezményt kaptak, ezenkívül pedig ez a kedvezmény még a háború alatt is fennmaradt 15%i formájában, pedig Trianon a szőlősgazdák számára egy egészen külön Trianont jelentett, mert hiszen a fogyasztóalanyok száma leesett, ugyanakkor, amikor a termelési keret kisebb mértékben fogyatkozott meg, így tehát az egész szőlőgazdaság sokkal súlyosabb helyzetbe került a háború után, mint volt a háború előtt. T. Ház! Tudva tudtuk, hogy itt intézményes megoldásra van szükség és az intézményes megoldás nem lehet más, mint termelési adóval kisebbre vonni a szőlőterületeket, amit a hegyközségi törvény is tervez, ezenkívül pedig ,a szeszkérdés megoldásával kapcsolatban segíteni a szőlőgazdákon. Legutoljára ez év márciusában interpelláltunk Petro képviselőtársammal együtt ebben a kérdésben és akkor nem is az akkori pénzügyminiszter úrhoz, Fabinyi miniszter úrhoz intéztük interpellációnkat, minthogy tőle már csak ígéreteket kaptunk és ezeket az ígéreteket nem teljesítette, hanem éppen ezért akkor már a földmívelésügyi miniszter úrhoz intéztük interpellációnkat és kértük, hogy ezeket az intézkedéseket, amelyeFet most ez a törvény megvalósít, igenis, hozza minél gyorsabban. Nagy lépés az, t. Ház, amire a kormány rászánta magát. Készséggel meg kell állapítanom, hogy komoly, határozott, öntudatos lépés volt és ezért a kormányt valóban meg is illeti a dicséret. A törvényjavaslat indokolása helyesen és okosan foglalja össze a történelmi előzményeket, azonkívül a gazdasági előzményeket is, így te-hát azt gondolom, hogy kétségtelenül egy helyes és okos törvénnyel gyarapodik a törvénytárunk; mégis vannak ennek a törvényjavaslatnak olyan részei, amelyeiket még helyesebben és okosabban lehetett volna megoldani és minthogy nem így történt, ez_ az egyedüli oka annak, amiért én a törvényjavaslat ellen iratkoztam fel. T. Ház! A múltban is volt rá eset, hogy a kormányok éppen a mezőgazdasági szesztermelés érdekében bizonyos irányított gazdálkodást végeztek ezen a téren, a mezőgazdasági szeszfőzdéket megvédelmezték a nagyobb tőkével dolgozó ipari szeszgyárak ellen, a kontingens szesznél a kisebb adó kedvezményét adták, később pedig, amikor már ez sem volt elég, a termelési jutalom rendszerére tértek át, aminek meg is volt az eredménye annyiban, hogy már a háború utolsó évében és azt követőleg is csakugyan szerencsésen megváltozott a termelési arány a mezőgazdasági szeszgyárak javára, később már 187.000 hektolitert tett ki a termelési keret a mezőgazdasági szeszgyárak oldalán és 56.000 hektolitert az ipari szeszgyárak oldalán. A múltban is azt kellett és jelenleg is azt kell azonban nehezményeznünk, hogy a szesz előállításánál jelentkező harmadik tényező, ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 93 a pálinkafőzdék tekintetében tulajdonképpen nem látjuk a helyes intézkedéseket. Pedig ez a termelési ág az, amely az ipari szeszgyárak, a nagyipari termelés, a mezőgazdasági szeszgyárak és a középipar mellett tulajdonképpen a kisipa,r szerepét tölti be és éppen ezért mi azt szerettük volna, ha ez a törvényjavaslat nagyobb mértékben támogatná a kisipari jellegű szeszgyártást, mint amennyire támogatja. A múltban is megvolt ez a hiány. Amikor a háború után meghozták az 1921-es szesztörvényt, az rendezte ugyan az ipari ég a mezőgazdasági szeszgyárak között fennálló ellentéteket és az arányt kétharmad és egyharmadban állapította meg és az ipari szeszgyárak termelését is megvédelmezte, megvédelmezte pedig száz százalékig annálfogva, hogy nem engedett újabb ipari szeszgyárat létesíteni, ugyanakkor pedig lehetővé tette újabb mezőgazdasági szeszgyárak létesítését, de nem védelmezte meg az 1921-es törvény sem a kisipari szeszgyártást, sem a gyümölcsből és borból való szesz előállítását. Ezt figyelmen i kívül hagyta az 1921. évi törvény, pedig igen nagy összefüggés van egyik oldalon a borpárlás, a borból előállított szesz, másik oldalon a nagyban előállított ipari szesz között. Az emberi fogyasztásra alkalmas szesz volt tulajdonképpen az a terület, amely felett hadakozott egymással az ipari és a mezőgazdasági I szeszgyártás az egyik oldalon, a másik oldalon j pedig a pálinkafőzdék. Az itali szeszgyártásra nézve a legjogosultabb konkurrens fél — a bor| termelés és értékesítés válsága folytán — tulaj| donképpen a pálinkafőző, de ahogyan ezt a | múltban nem láttuk soha kellőkép értékelve, i annyira örülünk annak, hogy ez a törvény! javaslat indokolásában ezt a szemponot most magáévá teszi. A törvényjavaslat indokolása tudniillik ezt mondja (olvassa): »Már pedis nyilvánvaló, hogy a szesztermelés céljára úgy a mezőgazdasági és ipari, valamint a gyümölcsneműeket feldolgozó szeszfőzdékben használt különféle nyersanyagok évenként különböző mennyiségben állanak rendelkezésre és így a I szesztermelést évenkint afelé a mezőgazdasági termelési ág felé kell növelni, amelynek megsegítésére az illető évben legnagyobb szükség van«. Ez az, amit mi állandóan kértünk felszólalásainkban és interpellációinkban, hogy méltóztassék figyelembe venni ezt a szempontot és tessék ezt érvényesíteni az új törvényben. A felismerés után jön a megoldás. Kétségtelen, hogy helyes és jó megoldás, mert a magángazdaság keretében mindezeket a szempontokat a mezőgazdaság javára érvényesíteni nem lehetett volna. Ezért kellett és szükséges volt különösen most a fejlődő szőlőgazdaság, valamint gyümölcsgazdaság mellett, hogy e termények feldolgozása lehetővé váljék. Egyenesen tetszetős az, amit az indokolás mond, hogy itt a kérdés olyan szerencsésen nyer megoldást, hogy a befolyó jövedelmek az egyedárusítás folytán megmaradnak, mert az az összeg, ami eddig szeszadóban befolyt, a jövőben sem fog semmiesetre sem csökkenni. Ez szinte Kolumbusz tojásának látszik és azt kell kérdeznem, hogy ha ilyen tökéletes volt ez a megoldás, amely most itt van a javaslatban, akkor miért nem lehetett sokkal előbb hozni, miért volt szükség arra, amikor már régen felismerték, hogy mit kell tenni és ilyen gyönyörűen kidolgozták, hogy ilyen sokáig várjanak vele? Nem értjük meg, hogy ha ilyen tökéletesen és egyszerre ugrott ki, mint Mi14*