Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. krumpliból való szeszgyártás. Felvetődik most az a kérdés, hogy mi a különbség egy ipari szeszgyár és egy mezőgazdasági szeszgyár közt. Nagyon egyszerű, az egyik gyárt olyan nyersanyagból szeszt, amely nem mezőgazda­sági, a másik gyárt olyan nyersanyagból, amely kimondott mezőgazdasági termény. A mezőgazdasági szeszgyárnál visszamarad a moslék, mely az állaton át visszakerül a ta­lajba, azaz a mezőgazdaság akkor, amikor a szeszgyárral kapcsolatba kerül, mint transzfor­mátor működik. Tudvalevőleg a szesz kemé­nyítőből és cukorból készül. A keményítő és cukor egyaránt szénből, hidrogénből és oxigénből áll. A hidrogén és oxigén a vízben quantum satis található, a szén pedig a növényzet klorofil sejtjei által asszimi­lálódik a nap, nedvesség és talaj, valamint a levegő szénsavából. A talaj szénsava pedig a kihordott trágya és egyéb alászántott szerves növények bomlásából adódik, tehát úgy a cu kor, mint a keményítő olyan produktum, ame­lyet a mezőgazdaság ingyen kap a napból, a le­vegőből," vízből a nélkül, hogy a talajt ezzel szegényítené, vagy kihasználná. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha a krumplit eladom, akkor el­adok abból a földből egy darabot, eladok be lőle foszfort, eladok belőle meszet, eladok be­lőle mindenfélét, ami a földben benne volt és amit nekem műtrágyával vagy más úton pótol­nom kell. S mégis csak abszurdum az, hogy ne­kem azért kell Tunisból szuperfoszfátot hozat­nem, mert azt a foszfort krumplival ki kell vinnem a gazdaságból. En a magam részéről nem vagyok érdekelt, nekem nincs szeszgyá­ram, engem semminemű animozitás nem vezet a kérdésben, senkivel szemben, én kizárólag mint gazda bírálom a kérdést és mint gazda ál­lapítom meg, hogy egy tőkeszegény országban okvetlenül arra kell gondolni, hogy mi a talaj­•• erőt úgy tartsuk fenn, hogy az lehetőleg ne Ke­rül jön nekünk pénzbe. (Ügy van! a jobboldalon.) Viszont ha a szesamoslék visszamarad a gazda­ságban, akkor mindent vissza tudok adni a főidbe, amit belőle kivettem és tényleg csak az Üristen által adott tiszta hozamát veszem el a földnek, tehát olyan közgazdia sági nyereséget produkálok az országnak, amelyet csak ezen az egy módón lehet elérni. Egészen addig a pillanatig, míg az ország számára a mezőgazdasági termények értékesi­tése nem volt probléma, el lehetett tekinteni e felett a kérdés felett, de csodálom, hogy a viszo­nyok változása következtében a kormányok már nem léptek a múltban ezzel a törvénnyel a Ház elé. Itt nem arról van szó. hogy van 100.000 hektoliter szeszfelesleg. Másból is van felesleg. Vagy van konjunktúrája valaminek vagy nincs. Ha nincs konjunktúra, az állaim segít és kiviszi azt a szeszt, mint sok mással teszi. Itt éppen arról van szó. hogy a mezőgazdaságokat meg kell menteni és mindent meg kell tennünk, hogy ezt a mas-var fundamentumot erősítsük és felemeljük. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) T. Ház! Az ipari szeszgyár üvegházi nö­vény. Mi leépítettük néhány évvel ezelőtt az aszfalttehenészetet. Mindenki helyeselte és jó­nak találta. A pesti fogyasztó talán egy Jdcsit sírt, de a gazda mégis örült s ez a fő. Itt ugyanaz az eset forog fenn. Nekünk ma megint le kell építeni egy ipart, amely nincs összefőve a magyar röggel, csak Magyarországon él s nem szolgálja Magyarország közgazdasági év­ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 89 dek'eit. (Úgy van! a jobboldalon.) Nekünk azt a kontingenst, amelyet ezek a gyárak importált melaszból főztek ki, oda kell juttatnunk a me­zőgazdaságnak. Az előttem szólott t. képviselő úr beszélt arról, hogy a gyárak leállítása mun­kanélküliséget fog okozni. Méltóztassék meg­engedni, hogy elmondjam, hogy a mezőgazda­ság legdekonjunkturálisabb évében, 1930-ban valami ötezer vágón melaszt dolgoztak fel az ipari szeszgyárak. Ez hármas szorzószámmal körülbelül másfélmillió métermázsa burgonyá­nak felel meg. A másfélmillió mázsa burgonya nak felét, háromnegyedmilliót nagy nehezen ki tudtuk abban az esztendőben vinni 3 pengős áron. Szabolcs megyében az Országos Kamara jelentése szerint a szeszfőzési burgonya 2 pen­gőért sem volt eladható és körülbelül három­negyedmillió métermázsa rothadt ott a gazdák nyakán. Ez együttesen éppen az a másfélmillió métermázsa, amit az ipari szeszgyáraknak kel­lett volna felvenniök. Ugyanabban az eszten­dőben jött ia Chetborne-féle cukoregyezmény, amely a magyar íermelést 127.000 katasztrális holdról 18V2%-ra leszállította, a következő esz­tendőben újra leszállították. Egy hold cukor répa pedig jelenti egy munkásnak egy éven át való megélhetését. Ha a gyárak kizárólag cukorrépából főztek volna szeszt, akkor szükségük lett volna nekik 9000 hold cukorrépa vetésterületre, kilenc­ezer munkásnak adtak volna kenyeret. Most. hogy mi a melaszt kizárjuk itt az ipari terme­lésből és átadjuk ezt a mezőgazdaságnak, ezzel a kormány kenyeret ad a magyar nép kezébe, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert ha ma itt ezt a szeszkontingen^t mezőgazdasági formában fenntartja, akkor 9000 mezőgazdasági munkás életéről és jövőjéről dönt. (Ügy van! Ügy van! íobbfelől.) Es ha a konjunktúra úgy hozza fiú­^ával. 1_ >ogy már... (Felkiáltások jobbfelől a teremből távozni késsülő Fellner Pál felé: JVV menjen ki! Maradjon itt! — Meizler Károly: Az érveket nem bírja! — Fellner Pál: Azéri vagyok itt folyton, mert bírom. De akkor tes­sék az ellenérveket is meghallgatni ! — Haáxn Artúr: A munkásság kérdése nem érdekli! — Fellner Pál: Szívesen itt maradok! — Haám Artúr: Az anyagi érdeke érdekli! — Fellner Pál: Micsoda? — Haám Artúr; Az anyagi ér­deke! A. munkásság érdekéről van itt. szó, ez nem érdekli! — Zaj a jobboldalon. — Fellner* Pál: Ne tanítsanak ki engem azurak szociális érzésre, mert ezen a téren igazán sokkal töb­bet tettem, mint bárki az urak közül. — Ellen­mondások jobbfelől. — Meizler Károlv: Azt ép­pen nem lehet mondani! — Fellner Pál: De le­het mondani! — Haám Artúr: Eögtön sírva­fakadunk! — Derültség. — Drozdy Győző: Ne személyeskedjünk! — Haám Artúr: Micsoda személyeskedés! De nagy pártját fogja! — Ma­íasits Géza; Miért nem méltóztattak ezt egvmás között már elintézni 1 ? — Zaj. — Malasits Géza: 1'60—1*80 pengős napszám van 26 pengős búza­ár mellett!) Ha van, kérem a képviselő urat, küldjön nekem.olyan napszámost, mert nálam 2*50 pengő a legalacsonyabb férfinapszám (Malasits Géza: Mutatok vidéket, ahol nem fizetnek többet 1*60—1*80 pengőnél! — Zaj.) ' Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék beszé­dét folytatni. vitéz báró Roszner István: Az ipari szesz­gyár természeténél fogva olyan üzem, amely kizárólag nyereségre van alapítva. Nincs más jelentősége. Mi ezt a nyereséget nem tagadjuk meg tőle egészen addig, amíg magára az

Next

/
Oldalképek
Tartalom