Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

628 Az országgyűlés képviselőházának 328. ülése 1938 június 11-én, szombaton. (Czermaim Antal: Családi élet nélkül nines nevelés! — Vitéz Árpád: A családi életben kezdődnek a 'bajok!) A következő pont t. Ház az, hogy lelkiéletre térjenek át az emberek. A,zt mondhatnám, mindenféle átalakulásinak legfontosabb kelléke és minden jellemne vetésnek alapja az igazi evangéliumi kereszténységhez való hűség. Egyszer már le kell számolni a látszatkereszténységgel (Helyeslés jobb felől.) és tudomásul kell venni, hogy a gyakorlatban is meg kell valóísítani az evangéliumi kereszténység miniden lépését és el kell ültetni az evangélium szellemét, legelsősorban a magyar keresztény ifjúság szívében, jellemében, akaratában és lelkében. (Vitéz Árpád: Az egész magyiair életiben!) Nagyon alkalmas erre ez az eucharisztikus szent esztendő és a Szent István év. Szent István az, áki a magyar ifjúságot valóban először tette kereszténnyé és kivirágoztatta az evangéliumi kereszténységnek gyönyörű hajtásait s utána saját családja, az árpád'házi szentek életében az^ egész világ részére a leggyönyörűbb példaképeket szállította. Ha valamikor, most alkalmas az idő arra, hogy erről beszéljünk, hogy az igazi evangéliumi kereszténység magvai valóban szentistváni kezekkel, szentiistváni eréllyel ültettessenek át a magyar ifjú jellemébe és mindennapi életébe. . Az eucharisztikus szent év gyönyörű napjai leperegtek előttünk. Azt hiszem, az egé&z ország, sőt az egész világ e gyönyörű napok hatása alatt állt, úgy lelki, mint külső hatása alatt is. Én azonban tudom, hogy ezek a hatások, emlékek és ezek az emlékek nagyon alkalmasak arra, hogy gyakorlati eredmények nélkül esetleg lelohadjanak és elmúljanak. Az egész magyar kereszténységnek legfontosabb problémája — és erre igen nagy tisztelettel kérem a miniszter úr szíves figyelmét is — ennek az eucharisztikus kongreszusmak és a Szent István esztendőnek gyakorlati eredményét elmélyíteni, azaz beleültetni és megszervezni és maradandóvá tenni a magyar ifjúság lelkében és jellemében. (Ügy van! Ű9y van! jobb felől.) Ezer és millió gyökérből szivárogjon ennek az eucharisztiának, ennek a kongresszusnak az eredménye, ennek a Szent István esztendőnek az áldása, szivárogjon be a magyar ifjúság ereibe és gyakorlati eljárásmódjába és belőle fakadjon, hajtson és virágozzék ki az a nemzeti szociális és keresztény, igazi nemzeti és szociális alapon nyugvó, s az evtangélium alapján nyugvó, nemzeti, szociális és keresztény társadalmi berendezkedést. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az evangéliumban olvassuk, hogy az Ür Jézus Krisztus azt mondotta: engedjétek hozzám a kisdedeket, mert az ilyeneké a mennyeknek országa. Én is azt mondom most az eucharisztikus szent esztendő befejeztével, hogy itti a magyar fővárosban a köztünk járó eucharisztikus Krisztusnak ez a kérése: engedjétek hozzám a magyar ifjúságot. Engedjük tehát hozzá, és az igen t. miniszter úr kövessen el mindent, hogy a magyar ifjúiság, — és itt elsősoriban az iparos, munkás és kereskedő ifjúságról! beszélek — vezettessék hozzá ehhez az eucharisztikus Krisztushoz, s az eucharisztikus Krisztus vezesse őket hozzá az igazi szenti stváni kereszténységhez, hogy elmondhassuk: engedjétek hozzánk jönni ezeket a magyar ifjakat, mert ezeké és ezeken keresztül a miénk is Nagy-Magyarországnak a mennyországa. (Éljenzés.) Ezeknek a gondolatoknak jegyében, amelyeknek alapjait és intézkedéseit a jelen költségvetés szervezetében, statisztikájában és pénzügyi adataiban igen nagy^ örömmel olvastuk, a miniszter úr költségvetését teljes bizalommal elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik,) Elnök: Szólásra következik Reib el Mihály képviselő úr. Reibel Mihály: T. Ház! Előttem szóló t. képviselőtársam felhívta a figyelmemet arra, hogy milyen nagy gondolatot jelent a keresztény és nemzeti nevelés. Egészen bizonyos az, hogy el kell távolítani az útból azt a látszat-keresztény és látszat-hazafias nevelést, amely annak az eredménye, hogy mi csak beszélünk kereszténységről és hazafiságról, de azt át nem éljük. Ha nemzeti független Magyarországot akarunk, ha keresztény Nagy-Magyarországról beszélünk, ezt csak úgy fogjuk elérni, ha a kereszténységet és hazafiságot át is éljük. A legnagyobb szeretettel kell megemlékeznünk úgy a tanítóságról, mint a tanárságról, amely a keresztény nemzeti gondolat jegyébe él, azért önzetlenül fáradozik és dolgozik, amely alulról sok támadásnak van kitéve, felülről sokszor meg nem értésben is részesül, (Ügy van! a bálközépen.) mégis munkájával iparkodik a mai nehéz időkben megfelelni, és ha vannak egyes kisiklások, 'ez azért van, mert a nevelés olyan, mint az előbb felszólalt képviselő-barátom mondotta, hogy nem az életre nevelték az ifjúságot, hogy nem kapta meg azt a nevelést, amelyet meg kellett volna kapnia. A kultusztárca költségvetéséhez hozzászólva nem hallgathatok el néhány körülményt. Amikor a legteljesebb elismerésünket fejezzük ki a nemzet napszámosai irányában, amikor a német Schulmeisterek szellemét magunk elé idézzük, egyúttal állandóan azt is hangoztatjuk, hogy csupán magának a tudománynak a lélekbe való beesepegtetése nem elegendő, hanem azt a keresztény nemzeti gondolatot át is kell életni a gyermekkel. A tanítók tehát olyan nehéz feladatot vesznek magukra, amelynek teljesítéséért nekik csak a legteljesebb elismerés jár. i ; : : Amikor ezt felemlítem, nem hallgathatom el a tanárságnak és tanítóságnak a panaszait sem, mert hiszen működésüket csak akkor végezhetik száz százalékosan, ha érzik azt, hogy anyagilag is részesülnek akkora támogatásban, amely szükséges ahhoz, hogy dolgozni tudjanak úgy, amint ezt az ügy érdeke megkívánja. Mindenekelőtt meg kell említenem, hogy a tanítóságra nézve mennyire sérelmes az, hogy a fizetéscsökkentések még mindig fennállanak. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy 1932 előtt milyen súlyos időket élt át a nemzet, amikor igazán mindenki természetesnek találta, hogy mindenkinek meg kell hoznia azt az áldozatot, amit akkor a nemzet fennmaradása követelt. Azóta azonban a helyzet már nagyon sokban megváltozott. Nagyon jól tudjuk, hogy azóta a megélhetés is mennyire megnehezedett, hiszen az index-szám, amely 1932-ben 86-4 volt, ma már 115-re emelkedett. Ez mutatja azt az óriási ugrást, amely azóta az életviszonyokban . végbement. A nehéz megélhetési viszonyok tehát indokolttá teszik a tanítóságnak és a tanárságnak azt ^a tiszteletteljes kérelmét, hogy ezeket a fizetéscsökkentéseket most már szüntessék meg. Mindnyájunk előtt