Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

82 Az országgyűlés képviselőházának 318, postatakarékpénztárnál pedig- a betétállomány emelkedésével kapcsolatos és azt teljes mérték- I ben ellensúlyozzák az üzemek emelkedő bevételei. Az üzemeket terhelő állaimi adósságoknál mutatkozó 08 millió pengő csökkenés túlnyomórészben a külföldi adósságok rendezéséneik következménye. A beruházások előirányzata 0*3 millió pengővel emelkedik.^ A^költségyetés^ alaki beosztását illetőleg jelentősebb változás az, a békeszerződési terhek önálló fejezetként megszűntek és a pénzügyi tárcához vitettek át. Az egyes tárcák indokolásához csatolt kii- | lön mellékletként szerepelnek ezúttal is az állami és az^ állami igazgatás alatt álló alapok költségvetései. Az előadottakban ismertetett 1938/39. évi államig költségvetés részletes vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy ez a költségvetés a realitás követelményeinek szem előtt tartásával, a ^legmesszebbmenő gondossággal, a nemzet erőforrásainak és szükségleteinek körültekintő mérlegelésével készült. Ezzel a költségvetés ismertetését be is fejeztem. Szerény törekvésem az volt, hogy megtaláljam a kellő szavakat azokhoz a gondolatokhoz, amelyekkel előadásomat megkezdettem. Sem optimista, sem pesszimista nem vagyok, de amikor olyan államépítő és vezető irányzatot látok, amely nem riad vissza a nem mindennapi nehézségektől, amely kedvezőtlen időben is el meri vetni azokat^a magokat, amelyekből mégis egy szebb jövőnek kell kisarjadnia, minden csüggedést le kell győznie a bizalomnak, mert az élniakarás és élnitudás világosan mutatkozó szinapto-mái az állam életberendezkedését jelentő költségvetésben is előtörnek. Ezzel a bizalommal, a pénzügyi bizottság nevében is, van szerencsém a magyar állam 1938/39. évi költségvetését a t. Háznak mély tisztelettel elfogadásra ajánlani. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Tildy Zoltán képviselő úr. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Mielőtt beszédemhez hozzákezdenék, engedje meg a t. Ház, hogy őszinte elismeréssel nyilatkozzam az előadó úr szakszerű, komoly, átgondolt beszédéről és innen az ellenzéki padsorokból is szeretettel és tisztelettel köszöntsem őt. ezen a helyen, a költségvetés főelőadói székében, amelyet most először tölt be, úgy érzem, az egész Ház megelégedésére. (Ügy van! Ügy van!) Őszintén meg kell mondanom, hogy eléggé nehéz helyzetben lévőnek érzem magam, amikor ehhez a költségvetéshez hozzászólok, mert hiszen a költségvetés benyújtása óta politikailag sok vonatkozásban új helyzet előtt állunk, bár az új kormány az előző kormány minden javaslatát és természetesen a költségvetést is magáévá tette, mégis a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédéből azt látjuk, hogy a miniszterelnök úr a költségvetési expozén nagyon sok vonalon túlment, szinte egy új nagy országrendezés kontúrjai bontakoznak ki a miniszterelnök úr nagyszabású bemutatkozó beszédéből (Kun Béla: Bátrabb gesztusokat mutat!) és éppen ez teszi nagyon sok szernipontból nehézzé a mi helyzetünket a bírálat szempontjából. A költségvetésnek és a bemutatkozó beszédülése 19 SS május 23-én, hétfőn, nek néhány agrár vonatkozású tételéről óhajtok szólni most a t. Képviselőház előtt, de mielőtt ezt tenném, szeretném felállítani legalább pártunk szempontjából az elmúlt kormányzat mérlegét. A független kisgazdapárt Darányi Kálmán kormányával szemben a politikai béke álláspontján volt. Ezért a Treuga Dei-ért nagyon sok támadás ért bennünket, különösen bizonyos ellenzéki részről ezt a Treuga Dei-t nagyon sokan kihasználták nemcsak a párttal szemben, hanem sokszor az ország rendjével szemben is és amikor visszatekintünk erre a korszakra, Darányi Kálmán miniszterelnökségének korszakára és mérleget állítunk fel abban a tekintetben, hogy vájjon indokolt volt-e a mi részünkről ez a politikai béke, vájjon hozott-e eredményeket ez a béke az ország szempontjából, mi lelkiismeretünkben megnyugodva álljuk a felelősséget az ország előtt ennek a a békességnek a fenntartásáért. (Helyeslés jobbfelől.) Bármit mondhatnak rólunk az országban, állíthatják azt a vádat, hogy a szélsőséges mozgalmak éppen ezalatt a csend alatt nőttek meg, mondhatják azt, hogy a mi látszólagos tétlenségünk volt az oka annak, hogy a szélsőségek, legalább némely vonalon, előretörhettek az országban, de egyet senki sem állíthat, ennek a politikai bókének megteremtéséért és fenntartásáért senki sem mondhatja velünk szemben azt, hogy bennünket kicsinyes célok, pártönzés vagy személyi önzés vezettek, mert ezért a politikai békéért mi semmit sem kértünk, semmit sem vártunk, bennünket nem vezetett egyéb, mint az a vágy, hogy az ország jól felfogott komoly érdekét szolgáljuk ezzel a békével. Bár nem az én feladatom lenne és azt hiszem, hogy a túloldalon ülő képviselőtársaim ezt a feladatot el fogják végezni jobban és tökéletesebben, mint én, mégis meg kell állapítanom!, hogy a politikai békének ebben a korszakában nagy és jelentős alkotások jöttek létre az ország jól felfogott érdekében. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Utólag is meg kell mondanom azt, mégpedig ezen a vonalon elismeréssel Darányi kormányzatával szemben. Eltávozott, vagy mondjuk így, (megbukott kormányokat rendszerint semmibe sem szoktak venni ellenzéki oldalon, de néha kormánypárti oldalon sem, bennünk azonban van annyi erkölcsi bátorság, hogy ellenzéki oldalon is megállapítsuk azt, ami jó, ami az ország érdekét szolgálta; hiszen ez a párt Gaal Gaston nagy hagyományait követve, sohasem volt fakciózus ellenzéki párt, mii minden javaslatot • tárgy ilag bíráltunk meg, nem vezetett bennünket az elfogultság, nem vezetett öncélú ellenzékiség-. Minden javaslatnál lemértük azt, hogy megítélésünk szerint komoly országos érdeket szolgál-e vagy sem és a szerint foglaltunk állást mellette vagy ellene. Ma is meg kell állapítanunk azt, hogy Darányi Kálmán kormányzata alatt ez a parlament nagyon sok jelentős és maradandó alkotást hozott; (Ügy van! Ügy van! jobb felől és középen. — Farkas István: Majd kitűnik a vallatásnál!) politikai és közjogi vonalon megvalósította az ajánlási rendszer reformját, tető alá hozta a három nagy közjogi reformtörvényt és amit én különösen elismerek... (Farkas István: Egymillió munkástól elvették a szavazati jogot!) Más kérdés az,