Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-331
S28 Àz országgyűlés képviselőházának teremteni, azonban titokzatos erők ezt a rendteremtési szándékot megakadályoztak eredményes működésében. Közben isorra kerültek a város és az üzemek egyes alkalmazottjai a vádlottak padjára. A város egész publikuma látta, hogy valami nem jól megy, az egész admimiszitrációs gépezet nyikorog, azonban mégsem történt semmi. A vád alá helyezett közalkalmazottak a bíróság előtt azzal védekeztek. hogy nines semmi ellenőrzés >a városnál és: az ellenőrzés hiánya következtéiben tévedtek bűnbe. Végül is ,hogy a városinak ezekben a kusza ügyeiben világosság támadjon, konkrét fegyelmi feljelentést nyújtottak he, .amelyben panasz tárgyává tették mindazt, .amiről a városban af emberek általánosságban beszéltek. Erre jött egy belügyminiszteri előnyoimozás. Az előnyomozás lefolyt, utána hosszú hallgatás, nagy szünet jött. Ezt későhb ismét követte egy belügyminiszteri vizsgálat, azután^ következett egy még nagyobb szünet. A városiban közben széltében-hosszában beszélték, hogy ismét titokzatos politikai erők megakadályozták, hogy a fegyelmi feljelentési megfelelően elintéztessék. Közben változott a belügyminiszter. Az új belügyminiszter egy napon váratlanul elrendelte a fegyelmi vizsgálatot a város polgármestere és több tisztviselője ellen. Töhbszáz oldalas vádiratot adott ki a miniszter, ezt a többszáz oldalas vádiratot átadták a fegyelmi híróságnak és az eljárás megindult, azt Tolna vármegye kiküldött fegyelmi ibiztosa lefolytatta. Közvetlenül a teljes befejezés előtt áttétetett az ügy egy másik törvényhatóságihoz, hol egy új fegyelmi 'bizos rendeltetett ki, aki valószínűleg újból hozzáfog a vizsgálathoz és aki azt, amit már az >egyik vizsgálóbiztos egyszer már megcsinált, megismétli, de természetesen esak abban az időben, amely más imegyebeli elfoglaltságábótl feleslegként fennmarad. A vizsgálat jelenleg, mint mondani szokták, folyik. Ebben nem is volna baj. A baj ott van, hogy a feljelentés ezelőtt két esztendővel történt, tehát két hosszú esztendő telt el anélkül, hogy az ügy befejezésre jutott volna. Mindez a városban nagy nyugtalanságot okoz. A legelképesztőbb elgondolások és pletykák járnak száj r ól-szájra, lehetetlenség az emberek közt a nyugalmat helyreállítani. A fegyelmi eljárás alá vont tisztviselők közt vannak olyanok is, akiknek egészen jelentéktelen kis hibát rónak a terhére, minthogy azonban ennek a nagy fegyelminek során vonták őket is fegyelmi alá, ők is érzik mindazokat a hátrányokat, amelyek az ilyen fegyelmi eljárások lefolytatásával járnak. Kérem tehát az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék odahatni, hogy a két esztendő óta folyó fegyelmi vizsgálat végre-valahára érdemi befejezéshez jusson és ezzel egyfelől helyreálljon Szekszárd város közbékéje, másfelől pedig azok a tisztviselők, akik ártatlanul vagy nagyon csekély hibával kerültek ez alá a fegyelmi alá, a kétéves fegyelmi eljárás következményei alól mentesüljenek. T. Ház! Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom egy másik helytelen gyakorlatra. Tudniillik a polgármester ellen egy korábban megindult fegyelmi eljárás során már hoztak elsőfokú téletet is. Ezt az elsőfokú ítéletet megfellebbezték, mind az elítélt, mind a panaszosok és annak ellenére, hogy azóta már másfél 331, ülése 1938 június 15-én, szerdán. esztendő telt el, az ügy még mindig nem jutott másodfokú elbírálás alá. Ez azt hiszem, azzal az általános elvvel, hogy a fegyelmi eljárásnak, s általában minden igazságszolgáltatásnak egyik fontos kelléke a gyorsaság, éles és szöges ellentétben áll. Kérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassék odahatni, hogy egyfelől a fegyelmi vizsgálat most már érdemben befejezés alá kerüljön, másfelől pedig, hogy a korábbi fegyelmi ügyben hozott ítélet végrevalahára másodfokú végleges elbírálás alá kerüljön és ne kapcsoltassák egybe a második fegyelmi üggyel. Elnök: T. Ház! Dulin képviselő úrnak a Szekszárd város tisztviselő ellen folyó fegyelmi ügyek tárgyában előterjesztett interpellációja kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Dulin Jenő képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a Szekszárd város visszafejlesztése iránt beadott kérelem késedelmes elintézése tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter r úrnak arról, hogy Szekszárd város nagyközséggé való visszafejlesztése tárgyában Szekszárd város közönségének egyrésze még 1935-ben a törvényben előírt formai kellékek betartásával a m. kir. belügyminiszter úrhoz kérelmet terjesz tett elő? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy ez a beadvány a inai naipig semminemű érdemi elintézést nem nyert és ha mégis nyert, erről az érdekeltek közül senki nem értesíttetett? 3. Mi az akadálya annak, hogy az érdemi határozat nem hozatott meg, hajlandó-e a belügyminiszter úr azt meghozni további késlekedés nélkül?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Ház! Erre az interpellációra főkép az késztet, hogy az igen t. kormány egyik tagja, a földmívelésügyi miniszter úr azt méltóztatott mondani a költségvetési vita során, hogy ő nem tűr aktákat az asztalán, hanem amint az ügyek eléje kerülnek, azokat azonnal elintézi. Igénytelen nézetem szerint ennek az új irányzatnak, amely a miniszterelnök úr szavai szerint most valószínűleg kezdődni fog, egyik legsürgősebb gondja lehetne, hogy szűnjenek meg az aktatemetők, az akták ne heverjenek a hivatalokban elintézetlenül, ne porosodjanak, ne mohosodjanak, hanem az akták helyett az ügyeket intézzék el, még pedig érdemben és minél hamarabb. Ez az óhajom kapcsolatos azzal a konkrét esettel, hogy Szekszárd városában éppen az általam imént vázolt körülmények következtében a polgároknak egy része belátta, hogy azoktól a súlyos terhektől, amelyek a város helytelen gazdasági gesztiója következtében mind elviselhetetlenebbül háramlottak vállukra, nem tudnak másképpen szabadulni, csak úgy, ha megszabadulnak az egész városi adminisztrációtól. Ennélfogva éltek a törvénynek azzal az adott lehetőségével, hogy a városok kérhetik bizonyos alakiságok betartásával nagyközséggé való visszafejlesztésüket. Szekszárd város lakosságának egy tekintélyes része — azért mondom, hogy tekintélyes, mert a város által fizetett összes kereseti adóalap felét reprezentálják azok, akik ezt a kérvényt aláírták és beadták — azzal a kérelemmel fordult a bel-
