Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-317

Az országgyűlés képviselőházának 317. ülése 1938 május 20-án, pénteken. 73 vetkeztében szavazategyenlőség volt. Ha tehát véletlenül nem kellett volna elmennem, akkor ez a bekezdés itt nem szerepelne. Ezt inkább csak mint a dolog pikantériáját jegyzem meg. Ebben a tekintetben az a felfogásom: lehet, hogy a mi jogunk oda fog fejlődni^ hogy a reformáció in peius intézményét, tehát az ítélet súlyosbítását az angol jog mintájára bevezetjük a mi jogrendszerünkbe, akkor is, ha a vádlott nem élt fellebbezéssel. En a bizottságban azért szólaltam fel, mert nem tartom helyesnek azt, hogy bizonyos jogi biztosítékot, amit megadunk a vádlottak legnagyobb részének, •— annak is, aki rablógyilkossággal s általában a legsúlyosabb bűncselekménnyel van vádolva — ne adjunk meg éppen ezeknek a cselekményeknek körében. Valóban az ettől a jogtól való megfosztás illuzóriussá teheti a fellebbezést, hiszen az a vádlott abban az esetben, ha egy ilyen koronaügyészi indítvány jön, természetesen a legnagyobb sürgőséggel vissza fogja vonni a maga fellebbezését, félve attól, hogy ellene sül el a dolog, (Rupert Rezső: Pedig esetleg felmentenék!) hogy szigorítást kap, amikor pedig az enyhítés reményében élt fellebbezésével. T. Ház! Nem tudom, hogy a mélyen t. kormány mennyire szögezte le magát e mellett az állásfoglalás mellett, amely — amint mondottam — az eredeti javaslatban nem volt benne, mindenesetre kijelentem, hogy én a javaslatban foglalt szigorításokat minden ponton minimálisnak tartom, ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy én itt a vádlottak részére enyhítést kérek. Én tulajdonképpen csak egy nagy jogelv megmentését akarom és azt kérem, hogy incidentaliter ne módosítsuk e/t a Corpus Jurisunkban. Ennek mérlegelésére kérem a mélyen t. kormányt, egyébként a szakaszt természetesen elfogadom. Elnök: Kíván még valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr óhajt szólni. Antal István igazságügyi államtitkár: T. Képviselőház! Legnagyobb sajnálatomra nem tehetem magamévá Rupert igen t. képviselőtársam indítványát s arra kell kérnem az igen t. Házat, méltóztassék elfogadni a szakasz szövegét a bizottság által megállapított konstrukciójában. Őszintén csodálkozom Rupert igen t. képviselőtársam felszólalásán, aki a szabadságjogoknak és a klasszikus büntetőjogi és bűnvádi eljárásjogi elveknek egyik híve és hirdetője. (Rupert Rezső: Azért nem szeretem a pressziót!) és ;az liment mégii» a Kúriának ibisztosított tényállásibeli /reformatio 'intézményének ellenfeleként mutatkozott be. (Rupert Rezső: Ëppen a szabadság érdekében!) Bátor vagyok felhívni a figyelmét arra, hogy a tényállásbeli reformatio intézménye nem csupán a közérdeknek, hanem adott esetekben magának a vádlottnak is javára szolgálhat (Rupert Rezső: Javára? Hogy négy év helyett nyolc évet kap?) és a vádlottnak is érdeke lehet, hogy a anásod- és az utolsó fokon a közbeeső jogorvoslati fórum kizárásával egy helyes tényálláisáJILapítás történjék és a helyes tényállásnak megfelelő ítélet hozassék. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Igen t. képviselőtársam említette volt azt is, hogy adott esetben a védőnek módjában KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. állhat, ha az ítélet súlyosbítását meg akarja akadályozni, visszavonni a semmisségi panaszt és így illuzóriussá tenni ezt az egész új intézményt. (Rupert Rezső: A vádlott reméli, hogy felmentik! — Zaj. ~ Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Egész őszintén megvallom, az igazságügyi kormány foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ezt a lehetőséget kizárja és ezzel kapcsolatban ki is dolgozta a javaslat megfelelő módosításának tervezetét, ettől azonban mégis elálltunk és nem bocsátjuk ezt a törvényhozás elé, mert meg akarjuk várni azokat a hatásokat, azokat a tapasztalatokat, azokat a következményeket, amelyek a most bevezetett új intézmény alkalmazásával a Judikatur ában jelentkezni fognak. Lakatos igen t. képviselőtársam kifogásolja, hogy mi a reformatio in peius intézményét »incidentaliter« vezetjük be jogrendszerünkbe. Nekem az a tiszteletteljes nézetem, hogy éppen incidentaliter kell most bevezetnünk ezt az intézményt, ennél a különleges eljárásnál, ahol kikapcsoltuk a fellebbezési eljárást, ahol tehát a ténykérdés és jogkérdés külön-külön vizsgálatának ilyen szeparált fórumai már nem állnak egymással szemben, illetve egymás mellett. T. Képviselőház! Egyébként is a modern büntetőjogi irányoknak sem gyakorlati, sem elméleti vonalon már nem az az álláspontja, hogy éles különbséget lehet tenni a ténykérdés és jogkérdés között. Hiszen a gyakorlati életben a tény- és jogkérdés legtöbbször annyira összefonódva jelentkezik, hogy éles határvonalat húzni nem igen lehet azok tekintetében és az egyik kérdést az egyik bírói fórum elbírálására, a másikat a másikéra bízni. Ez a nézet tiszteletteljes felfogásom szerint ma már nem felel meg sem a gyakorlati, sem aa elméleti büntetőjogi követelményeknek. (Rupert Rezső: Nem ez a kérdés lényege!) De méltóztassék megengedni, t. Képviselőház, hogy egyébként arra is rámutassak, hogy végeredményben a végső célunk mégis az anyagi igazság kiderítése, abban az esetben is, ha az az anyagi igazság adott esetben a vádlott hátrányára nyilvánul meg. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: Az eddig is megvolt!) Az egész törvénynek az a célja, hogy az államrendet és a társadalom érdekét védje meg. (Rupert Rezső: Más malomban őröl az államtitkár úr!) Nekem volt alkalmam magasrangú bírákkal beszélni, akik azt mondották, hogy sokszor bizony sajnálattal kénytelenek konstatálni, hogy a legfelsőbb bírósághoz felkerült tényállások mennyire nem megfelelőek, (Rupert Rezső: Annak nem vagyok ellene, hogy a vádlott javára meg lehessen valamit változtatni! Nyitott kapukat dönget!) és hogy mennyire más ítéletet_ kellene hoznia a felsőbíróságnak az anyagi igazságnak megfelelően, csak az ítélethez nem tudnak hozzányúlni formalisztikus per rendi akadályok miatt. Nekünk az anyagi igazság kiderítése céljából tehát minden ilyen formalisztikus akadályt és alakjogi gátat le kell bontanunk... (Rupert Rezső közbeszól. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Rupert képviselő lír kifejtette már a véleményét, most méltóztassék csendben maradni. (Rupert Rezső: Lu eus a non lucendo, ahogyan argumentál!) Antal István igazságügyi államtitkár: ... és lehetővé kell tennünk, nem csupáu a köz, hanem sokszor a vádlott érdekébeu is, hogy a királyi Kúria a tényállás vizsgálatába is bele-