Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

810 Az országgyűlés képviselőházának szükség- volt, mint amilyen szükség van ebben az időben a liberalizmus átváltására — sőt nem tagadtam azt sem, hogy a szociáldemokráciának is voltak érdemei abban, hogy a tömeget jelentő munkásságot megszervezte. (Györki Imre: Vannak, sőt lesznek is érdemei! — Némethy Vilmos: Ebben kételkedünk!) Abban, hogy lesznek-e érdemei, én is kételkedem, mert az; az alapelv, amely nemzetközivé teszi a szocializmust, nem felel meg a modern kornak. (Györki Imre: Még mindig jobb, mint az el bástyásulás!) Annál jobb, nem kétséges, képviselő úr, csak a lényeg az, hogy amikor én történelmi távlatba igyekszem beállítani ezeket a gondolatokat és jelenségeket, akkor ezt nyilvánvalóan tárgyilagosan kell tennem, meri ha bármilyen nézőpontból elfogultan nézem, nem használok annak az eredetig célkitűzésnek, hogy tisztázni kell az

v eszmék és gondolatok mai zűrzavarát. Tárgyilagosan elismerein minden történelmi eszmének, gondolatnak és mozgalomnak előnyeit, ha vannak ilyen előnyei, de viszont az én álláspontom az, hogy mindent a maga idején. Amennyire fontos volt és szükséges volt a liberalizmus akkor, amikor felszabadító erőként jelentkezet a feudalizmussal szemben, (Mózes Sándor: Ma már elfajult egy kicsit!) éppen úgy ma már lejátszotta a maga történelmi szerepét és át kell adnia a helyét egy más korszellemnek. (Györki Imre: Például a nyugati államokban még mindenütt!) A jobból daliságot jellemzi még az önellátási törekvés az élet minden vonalán. Nemcsak gazdaságilag értem ezt, hanem társadalmilag, kulturálisan, sőt közjogi és politikai szempontból is; hiszen Mussolini és Hitler több ízben kijelentették, hogy a fascizmus és a nemzeti szocializmus nem exportcikk, hanem speciálisan olasz, illetőleg német testre és lélekre van szabva. Ebben a gondolatban kétségtelenül ilyen közjogi autarehia jelentkezik. Jellemzi a jobboldaliságot, hogy erős központosításra törekszik, erősebb szabályozottságot kíván meg az életben, az életnek minden vonalán, nem áll azonban az, — és e tekintetben tiltakoznom kell az ellen a nagyon gyakran előforduló feltevés ellen — mintha a jobboldaliság bármilyen irányban arra törekednék, hogy az egyént megsemmisítse, beolvaszsza valamilyen közösségbe. Erre a jobboldaliság sem elvileg, sem gyakorlatilag soha semmilyen vonatkozásban nem törekedett és nem is törekszik. Mi na.gyon jól tudjuk azt, hogy az egyénnek uni a jelentősége, mi a szerepe _ a társadalmi közösségben, viszont nagyon jól tudjuk azt is, hogy az egyén mivel tartozik a közösségnek, és amikor mi — ahogyan azt a miniszterelnök úr is mondotta — az egyén szabadságjogainak korlátozását kívánjuk a közösség érdekeivel szemben, ez. nem jelent kollektívizmust, legfeljebb azt jelenti, hogy az egyénnek végre be kell töltenie a nemzeti társadalomban aa őt megillető szerepet a kötelességek és a jogok tekintetében egyaránt. Amikor az ilyen fogalmazású jobboldaliságot nézem, akkor önkéntelenül is arra gondolok, hogy meg kell nekünk vizsgálnunk, r hogy Magyarországon az ilyen fogalmazású, az ilyen értelmezésű jobboldaliság tulajdonképpen milyen utat járt be. E nélkül nem lehetünk tárgyilagosak és nem oszlathatunk el félreértéseket, már pedig éppen az a célunk és kívánságunk, hogy az eszmék zűrzavarában rendet teremtsünk. Mélyen t. Ház! Az nem kétséges, hogy ez 331. ülése 1938 június 15-én, szerdán. a jobboldaliság néhai Gömbös Gyula kormanyrajutasával kezdett kifejlődni, kezdett igazan kibontakozni. Ekkor kezdett ez a jobboldaliság, amely addig csak harci mozgalom volt, bizonyos rendszereződést, bizonyos ideologikus bázist kapni. Meg kell azonban állapítanom, hogy azt a törekvést, amely akkoriban az _ intranzigens jobboldali politikusokat és a politikai életben nem szereplő jobboldali mentalitású tömeget fűtötte, — hogy tudniillik tisztázza a jobboldaliság fogalmát, hogy rendszerbe konszolidálja ezt a gondolatot, amely akkor bizonyos misztikus ködben elrejtőzködött előlünk — mondom, azt a törekvésünket, amellyel igyekeztünk ezt a gondolatot tisztázni, amellyel igyekeztünk ennek a parlamenti dialektika megvilágító erejét adni, annakidején megakadályozták. Megakadályozta pedig az a feudális és liberális kórus, amely a sajtóban és a közélet minden egyes fórumán rögtön hallatta szavát, valahányszor ilyen kérdésekről szó volt és megakadályozta azt, hogy mi ebből a jobboldaliságból, ebből a jobboldali eszméből egy guvernementális jobboldaliságot alkothassunk és alakíthassunk ki. Ez a feudális, liberális kórus az alkotmányos elvi harcok porondjáról kikényszerítette a jobboldali eszmét az utcára, a suttogókba, valósággal kinevelve és megteremtve ezzel az úgynevezett felforgató szélsőségeket. Amikor Gömbös Gyula kormányzása idején ilyen alkotmányos és guvernementális jobboldaliság kialakulásáról lehetett volna szó, amely lehetetlenné tette volna ezeket a felforgató szélsőségeket és ezeknek jelentkezését, — mert hiszen ha egy eszmét elfojtanak, az nyilván titokban a föld alá megy és titokban szervezkedik — akkor a helyett, hogy politikai bolcsesógből, politikai belátásból, a saját konzervativizmusuk iránti szempontokból f hagyták volna, hogy ez az eszme bevonathassák a parlamenti alkotmányos küzdelmekbe, amikor mi ezt megpróbáltuk, amikor mi igyekeztünk ezt a misztikum ködéből a napra húzni, amikor igyekeztünk megtisztítani a túlzásoktól, akkor jelentkezett a liberális és feudális ^ sajtó, jelentkezett olyan óriási viharral, (vitéz Várady László: Ködösített!) amely teljesen lehetetlenné tette minden becsületes jószándékú jobboldali ember számára azt, hogy ezekkel a gondolatokkal a parlamentben olyan mértékben és olyan módon foglalkozhassak, ahogy azt a gondolatok és eszmék megérdemelték. így került ki ez az eszme Gömbös Gyula sajnálatos korai halála után bizonyos ideig a közéletből, elnyomták, lehetetlenné tették jelentkezését. Meg kell mondanunk azt is, hogy azt, hogy ma jobboldalisag van, hogy ma jobboldaliság lehetséges, sok tekintetben köszönni kell azoknak a fantasztáknak is, akik a jobboldaliságot a maguk fanatikus ihitével, rettenetesen túlozva talán, rettenetesen sok olyan gondolattal felruházva, amely tulajdonképpen nem tartoznék ehhez a gondolatkörhöz, mégis csak átmentették a niai időkig, és köszönhető legelsősorban a magyar fiatalságnak, amely mindig őrtállt a jobboldali • gondolat mellett. (Farkas Elemér: És átmentette a Nemzeti Egység Pártja, amikor ön ott volt velünk együtt!) (Az elnöki széket Lányi Márton foglalja el.) Az a tisztelet, amelyet Farkas Elemér t. képviselőtársammal úgyis, mint föidimmel szemben érzek, felment engem attól a kötelescégtől, hogy erre válaszoljak. En mindenesetre