Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-330
Az országgyűlés képviselőházának sem és Darányi miniszterelnök, úr nagyon okosan levonta ennek konzekveciáit és lemondott. (Rajniss Ferenc: Hány heti pihenőt kértek ezután? Biztosan kimerültek benne!) Igaz, hogy Darányi Kálmán visszavonulása alkalmával azt .a nyilatkozatot tette, hogy a felsŐiházi tagok nem követeltek a kormánytól semmit és nem követelték a kormány távozását. (Egy hang balfelöl; Lojális volt!) Ez teljes mértékben igaz, ezt nem követelték ők nem is gondolták, hogy megmozdulásuknak az érzéketlennek látszó Darányinál ilyen következményei lesznek. (Rajniss Ferenc: Ez a konzervatív szélsőség!) Egyébként azt mondotta Darányi Kálmán, hogy az ő alkotmányos felfogása szerint két tényező bizalmától függ a kormány: a képviselőházétól és a kormányzóétól. (Helyeslés. — Zaj.) Ebben teljesen igaza van, de jellemző, hogy ezt Darányi volt miniszterelnök úrnak ki kellett jelentenie azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek elterjedtek és amelyeik, a felsőház ingerenciájába tartozónak tartották a kormánybuktatást. (Rajniss Ferenc: Fel kell emelni a korhatárt a felsőházban!) Ezek után a felsőházi mozgalomnak egy másik tagja, az illusztris író, Herczeg Ferenc, ezeket írta a Pesti Hírlapiban (olvassa): »Az állam életében a kormány képviseli a törvényesség' és a rend elvét, lia éppen kell, a közvélemény ellenére is, ezért feltűnő és kivételes esetnek minősíthető, ha a közvélemény követeli a kormánytól, hogy szerezzen érvényt a törvénynek és biztosítsa az országban a rendet. Az elmúlt napokban ilyesféle kivételes és feltűnő dolog történt Magyarországon.« Ugyanakkor, még a kormányváltozás előtt a kormánypárti többségnek egy illusztris, miniszterviselt tagja a következőket írta (olvassa): »Sajnos, ez a képviselőház és a többségi párt« — írja a saját pártjáról — »a közelmúltban nem tudták elérni ezt,« — tudniillik a változást — »hanem a felsőháznak kellett átvennie a szerepet, amit az ország dolgozó és megélhetésért küzdő közönsége elsősorban a képviselőktől várt.« (Rajniss Ferenc: Képzelem, hogy kimerült!) Ezt irta Nagy Emil kormánypárti képviselőtársunk. (Zaj a középen. — Rajniss Ferenc: De szép élet van itt!) Ezekből a nyilatkozatokból (kétségtelen tehát az, hogy ennek a kormány változásnak a rugói között ott találjuk elsősorban Károlyi Gyula gróf urat és ott találjuk Bethlen István gróf urat. A közelmúltban hoztunk egy olyan törvényt, amellyel a felsőház közjogi hatalmát akartuk növelni. Mi szükség volt erre? Hiszen nemcsak közjogi hatalma van ma már a felsőháznak, hanem — amit a világ' kevés helyén látunk — politikai ihatalma van. Arról lehet vitatkozni, hogy a felsőház bizalmi vagy bizalmatlansági votuma mit jelent a kormányokra nézve, de nem kell erre gondolnunk, mert hiszen nem kell a bizalmatlanság nyilt kifejezése, elég 80 felsőházi tagnak együtt vacsorázni és a kormányt már elsöpöírték a helyéről. (Zaj és mozgás.) Mit jelent ez? Pozitíve a felsőház hatalmának megerőrödését, negatív irányban pedig a képviselőház teljesen súlytalan voltát jelenti. (Rajniss Ferenc: Úgy van! — Rassay Károly: A rendtörvénybe be kell venni, hogy felsőházi tagoknak nem szabad együtt vacsorázni!) Ez azt jelenti, hogy a parlamenti és felelős kormányzati elv hajótörést szenvedett, azt jelenti, hogy itt tulajdonképpen a parlamentarizmus, a magyar parlamentarizmus válságával • állunk szemben. (Zaj és mozgás.) Hiába nevet igen t. képviselőtársam! 330. ülése 19 S 8 június lú-én, kedden. 747 , (Rassay Károly: Nem ázom nevetek! Csak közvetve nevetek rajta.) Ennek az a konzekvenciája, hogy az ország sorsa nem az országgyűlési képviselőválasztásokon dől el. mint ahogyan mi naivak idáig hittük, hanem a felsőiház összetételén. (Rajniss Ferenc: Az a bajL hogy hosszú ideig elhitték!) így van! Sajnos azonban azok, akik ezt keresztülvitték, nem számoltak azokkal a reakciókkal, amelyek ennek a kormányváltozásnak következtében beállottak, éppen a felsőházzal szemben. T. Ház! Azt jól tudjuk, hogy a liberális sajtónak tetszett ez a megmozdulás, olyképpen igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha a Darányi kormány bukása Goga bukásához "lett volna hasonló és tulajdonképpen a zsidókérdés, a zsidótörvényjavaslat miatt következett volna be ez iá bukáis. (Rassay Károly: Ugyan, ugyan! Fantázia nélkjüíli fantaszta!) A liberális sajtó nem fukarkodott ezért alaposan meg is dicsérni a felsőházat és az a liberális sajtó, amely 10 vagy 20 évvel ezelőtt a legválogatottabb kifejezésekkel illette, de mindig támadta a felsőházat (Rassay Károly: Melyik lap az?), méltóztassék megnézni, hogy ezután az aktus után egyik »kiváló« lapjában mit közölt erről a mozgalomról? (Rassay Károly: Melyik lap támadta?) »Magyarország«-nak hívják. (Zaj.) Ezt nem fogják betiltani, az egészen biztos! Azt mondja ez a cikk, hogy (olvassa): »Ez a határozat az értékek állásifoglalása volt, ^történelmi stílus volt, a nagy magyar közéleti hagyománynak felelt meg. Ezeknek a férfiaknák a higgadtságára és kultúrájára igen nagy szüksége van az országnak (Rakovszky Tibor: Valamikor Lenint üdvözölték!) és ez mutatja meg, hogy a mai világban is lehet okos szóval hatni, bizonysága annak, hogy a törvénynek, a rendnek és a nyugalomnak ma is van itt e,gy országra szóló pártja, párton kívüli, de párton felüli egyetemes magyar párt: a felsőház.« (Rajniss Ferenc: Óriási! — Rassay Károly: Most mit csináljunk? — Rajniss Ferenc: Salusinszky vitázik Gogával rajtunk keresztül a régi emlékek miatt! — Derültség és zaj.) A liberális sajtó csak ott téved, hogy a felsőház nem liberális annyira, mint amennyire szeretnék a liberális lapok, nem liberális annyira, mint amenyire konzervatív és tulajdonképpen nem a zsidó-törvény buktatta meg Darányit, hanem, sajnos, elsősorban a szociális problémáik. T. Ház! Azt gondolom, hogy talán meglepő ez a kijelentés, de bizonyára méltóztattak olvasni Darányi volt miniszterelnök úr nyilatkozatát. Én azzal támasztom alá ezt a megállapításomat. Ez a nyilatkozat örök mementóként hangzott el és elsősorban a felsőház felé szólt, másodszor pedig a felsőház által kreált, a felsőház által létrejött minisztérium felé. Mit mondott Darányi volt miniszterelnök? (olvassa): »Az utóbbi időben sokszor hallottuk azt a kívánságot, hogy a kormány bizonyos jelenségekkel szemben nagyobb eréllyel lépjen fel.« Méltóztatnak ebben látni» a felsőházra való utalást. (Tovább olvassa): »A rendet és fegyelmet fenntartani elsősorban kötelessége az országban a kormánynak, de e mellett a megállapítás mellett meg kell jegyeznem, hogy mindenkinek viszont egyéni kötelessége a szociális feszültséget is enyhíteni.« (Egy hang a balközépen: A felsőháznak ez nem kellett! — Zaj a balközépen.) [Mit jelent ez, t. Ház? Azt jelenti, hogy úgylátszik voltak olyanok, akik nem akarták enyhíteni a szociális feszültséget és akik ilyenek volta'k, azok elsősorban a felsőházban vol106*
