Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-329
724 Az országgyűlés képviselőházának Itt van azután a Fáksz.-kölcsönösök, illetve a földbirtokrendezés során házhelyhez juttatottak kérdése. Erről is szerettem volna beszélni. Beszédidőm azonban lejárt, pedig szerettem volna még egy pár olyan témát felhozni itt a képviselőház előtt, amelyeket a gyakorlatból merítek. (Egy hang belfelől: Majd a részleteknél!) A részleteknél már nem lehet. T. Ház! Amikor larról van szó, hogy a pénzügyi tárca költségvetését elfogadom-e vagy nem, azt mondom, hogy ha tudnám, hogy ezek a követelések, ezek a reformok megvalósulnak, akkor elfogadnám, de minthogy nem bízom benne, hogy ezeknek a gyakorlatban igen sok eredményük lesz, ennélfogva bizalmatlan vagyok és a pénzügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? vitéz Kenyeres János jegyző: Dinnyés Lajos. Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! Három pont volt eddig benne minden kormányprogrammban: a közigazgatás egyszerűsítése, a bekötőutak és az adóreform kérdése. Nem sok reményünk van arra, hogy az adminisztráció és a bürokrácia túltengése mellett a mi életünkben megérjük azt, hogy a bekötőutak miegépítését, a közigazgatás egyszerűsítését és az adóreformot végrehajtják. Az, amit a pénzügyi tárca tárgyalásánál az egyes képviselő urak előadtak, csak elenyésző csekélység azok közül az anomáliák közül, amelyek az adóztatás és az adóbehajtás terén vannak. (Ügy van! balfelől. — Farkas István: Dzsungel!) Erkölcstelennek, megengedhetetlennek tartom azt, hogy amikor ebben az országban nagyon sokan vannak, akik nem 100, hanem 1000, sőt 10.000 pengő adóhátralékban vannak, (Úgy van! balfelől.) akkor, igen t. államtitkár úr, kisembereket 10—20—30 pengős adótartozásaikért nemcsak vexálnak, (Egy hang balfelől: Hanem be is sárnak!) nemcsak bezárnak, hanem teljesen lefoglalják összes gazdasági eszközeiket. Az állam rosszabbul bánik el velük, mint egy sötétlelkű uzsorás, mert az is tudja, hogy nem lehet célja az adós tönkretétele, mert akkor nem kapja meg a pénzét. És t. államtitkár úr, t. Képviselőház, »messze van a cár«, — szokták mondani és minden apró kis dologgal mean juthatunk fél és nem) mehetünk a legmagasabb fórumokig. Felhívom az államtitkár úr figyelmét arra, hogy az itt felsorolt eseteknek megfelelően, sajnos, nagyon sokan vannak, akik — nem tudom elképzelni, hogy másból — beteges hajlamból gyötrik egy egész vidék lakosságát, amikor mondom, 10— 20 pengős adótartozásért lefoglalnak 5—6 pengő értékű felszerelést, lefoglalnak gabonát, teheneket stb. T. Képviselőház és mélyen t. államtitkár úr, a pénzügyi kormányzatnak nincs joga ilyen erős, drasztikus eszközöket alkalmazni a kisemberek ellen az adóbehajtás terén addig, amíg sokan vannak, akik nagy összegekkel tartoznak. Az elmúlt évek folyamán volt egy akció, — és nagyon helyeseltük — amikor a kormányzat az illetékes hely útján félhivatalosan publikálta a nagy adótartozásokat és ennek az volt az eredménye, hogy ezek a nagy adóhátralékosok mind siettek befizetni az adótartozásukat. Én felvetem az eszmét, t. Ház és nemcsak kérem, hanem követelem is, hogy méltóztassék a mostani nagy adóhátralékosok 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. névsorát ismertetni, legyen az herceg, gróf, főrend, képviselő vagy bárki ebben az országban, mert nekünk nincs jogosultságunk arra, hogy a kisemberektől követeljük és behajtsuk az adót akkor, amikor 10.000—20.000, sőt 100.000 pengős adóhátralékosok is vannak ebben az országban. A pénzügyi kormányzat folyton igérte és hirdette, hogy meg fog egyezni ezekkel az adóhátralékosaival és az adózás fejében el fogja fogadni a földjüket és azt fogják a telepítés céljaira igénybe venni. E téren azonban a megjelent hivatalos nyilatkozatokon kívül még nem láthattunk semmit és nincs semmi pozitív eredmény. A pénzügyi kormányzatnak sürgősen cselekednie kell e téren, meg kell szüntetnie ezeket az anomáliákat és meg kell szüntetnie azt, hogy ezeken a kényszerárveréseken minden ok nélkül elprédáljanak értékeket és tönkretegyenek exisztenciákat, mert mondom, az államnak nem lehet érdeke, hogy exisztenciákat tegyen tönkre. Vannak egyes konok adónemfizetők, ha azonban valaki már a nyakán érzi a hurkot, akkor fizetni fog, ha tud és nem fogja hagyni, hogy a tehenét, lovát, disznaját vagy a gabonáját elvigyék a háztól. Mindennek a bajnak legfőbb oka az, hogy az adókivetésben, az adórendszerben ma olyan káosz, olyan labirintus van, amelyben — őszintén megvallom — még magam sem tudok minden esetben kiokosodni, mert annyira komplikált, semhogy az a falusi ember el tudna benne igazodni, ahhoz külön szakértőnek kell lenni, hogy valaki ki tudjon benne okosodni. Folyton hallom, hogy a kormány leszállította ezt és ezt az adót. Én még nem láttam olyan adókönyvet, amelyben az adó fix vagyontárgy mellett kevesebb lett volna, hanem minden esztendőben folyton csak nő. ' Most a Duna—Tisza közéről alkarok beszélni, laihol cmoist lesanek a kataszteri felmérések, új térképezések, amelyeikről itt a képviselőházban nem is hallottunk. Azon a vidéken ebben az esztendőben az adónak körülbelül 30%-át írták 'elő és be is hajtották földmérés címén. Ez újabb adónem, aimely újabban terheli, még pedig súlyosan terheli annak az egész vidéknek a lakosságát. Az adókivetés és az adókönyvek egyszerűsítése múlhatatlanul legszükségesebb, legsürgősebb feladata kell, hogy legyen a pénzügyi közigazgatásnak, mert mondom, ebben az adórendszerben csak adószakértők, adótudósok tudnak kiokosodni, az egyszerű falusi nép csak értetleniül áll azok előtt a komplikált átszámítási táblázatok előtt, almelyek az adókönyvekben fel vannak tüntetve. T. Ház! A lisztforgalmi adóról sokat beszéltek itt és ina azt olvastuk a lapokban, hogy valami megoldás fog jönni ezen a téren. A lisztforgaimi adó terén sürgősen csinálni kell valamit; a legigazsá'gtalanabb, legantiszociáliiSabb adó ez, mely a legszegényebb néposztályt sújtja. Hasonlóképpen a borfogyasztási adó terén is múlhatatlanul sürgősen kell tenni valamit, hogy a borértékesítés kérdése is valaimik éppen megoldást nyerjen. Ezzel kapcsolatban legyen szabad ismételten rátérnem egy olyan témára, amelyet már sokszor szóvátettem a Ház előtt, a kövezetvám kérdésére. Méltóztassék ezt a lehetetlen, barbár intézményt eltarolni Eddig úgy állították be ezt a kérdést, hogy a városoknak ez a kövezet-
