Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának igazán a lehető legjobban esnék. Egy másik dolog, ami szintén nem kerül pénzbe, hiszen a költségvetésbe így van beállitva, az, hogy. a normál státus megüresedett helyeit 'ne évenként egyszer, legalább félévenként méltóztassék betölteni. Ami a legfontosabb és amit soha sem fogok megszűnni kellőképpen hangsúlyozva kérni, az, hogy méltóztassék már egyszer megadni a tisztviselőknek a szolgálati pragmatikát. Ez sem kerül pénzbe, de végre megadja a további szolgálathoz azt az önérzetet, amelyre ez a társadalmi osztály, amely a nemzet legmegbízhatóbb rétege, mindenképp rászolgálj Kéram az államtitkár urat, hogy a tanári, az oktatói rendnél, amelyre vonatkozóan máiszombati beszédemben kertem _ ezt, méltóztassék az ötödéves korpótlék visszaállításának, — amire vonatkozóian házhatározat is van, — legalább a készségét valami úton, vagy fórumon kinyilváníttatni, hogy lecsillapodjék az az elkeseredés, amely : ennek a nem tisztviselői fizetési, »problémának következtében a tanárság lelkén állandóan rágódik. Érdekes, hogy az új kultuszminiszter úr már első beszédében hozta azt, amiről még nem tudtam és alig néhány nappal idejövetele után kilátásba helyezte "azt, amire kérni akartam, hogy megszünteti a spanyol gíaiidkénít hosszú lehetetlen címekkel ellátott ideiglenes óraadó helyettes tanári intézményt . és ezek számára megadja a helyettes tanári megbízatást. Ha pedig mindezt nem lehetne megvalósítani, akkor egyet meg lehet csinálni, ami a tanügyi tisztviselőkön és a tanárokon általában segítene: az elemi iskolától fel egészen az egyetemig tessék ennek a tanítással foglalkozó rétegnek a gyermekei •számára az egész vonalon a teljes tandíjmentességet megadni, mert tessék elhinni, hogy sok tanárgyerek azért nem tudja idejében befejezni egyetemi tanulmányait, mert egyszerűen nincs pénze a vizsgadíjra, az avatási díjra, a disszertációs díjra. Az ido előrehaladott volta miatt méltóztassék megengedni, hogy csak röviden hozzam elő újból, amit már annyian felhoztak a Házban, a házadó rendkívüli pótlékának kérdését. Sokan kértük már, ismételten kérjük és kell kérnünk ennek a csak rövid átmeneti időre proponált 'és előírt rendkívüli házadópötléikniaik eltörlését, mert ma az a helyzet, hogy ez az átmeneti- időre tervezett pótlék és a beruházásról szóló törvény újabb közterhe a tö'b'bi adókkal együtt most már bruttó 85%-ot ró a házra, így teljesen papirosvagyonná lett ez a nemzeti vagyon, amely pedig nemzeti szempontból is a legmegbízhatóbb társadalmi réteg kezében van. Ez a körülmény természetesen nyugtalanítja a háztulajdonosokat, mert érzik, hogy a ház meg'szűnt forgalmi, adás-vételi objektum lenni. Ennek kihatása van pénzügyi szempontból is, mert nincs átírási illeték, nem jut pénz tatarozásra és ennek következtében a háztatarozással és építéssel együtt körülbelül 38 ipar ág munkájában stagnálás állt be. Mindezek 'olyan sziimptomá'k, amelyek azt mutatják, hogy ha a rendkívüli házadópótlék néni volna és az említett pangás nem forogna fenn,, akkor az államkincstár más úton-módon szerezné meg azt a «bevételt, amelyet ezen á révén látszólag elveszít. Meg vagyok győződve arról, hogy a rendkívüli pótlék eltörlése az államkincstár helyzetét abszolúte nem érintené. (Czirják Antal: Igaza van! Úgy van!) Ugyanilyen dolog ennek a szorzószámnak a további fenntartása is. Mondjuk, hogy az adásvételi szerződés érvé329. ülése 1938 június le-an, hétfőn. 703 nyessége egy nappal előbb lejár, már akkor ezt äz adóhatóság felhasználja és már a szorzószámmal kell megállapítania äz eszmei bérértéket. Ennek következtében olyan túladóztatás áll elő, amiről maga kivető is tudja, hogy nem áll fenn, de szabály szabály, ezt be kell tartani. T. Ház! Ezeket a gyakorlati életből merí

: tett megjegyzéseket — újra leszögezem — tisztáin és kizárólag informatív jellegűeknék szántam, azért, mert azt gondolom, hogy a több szem többet lát elvénél fogva meg lehet találni <a módot orra, hogy legalább a kivetés, a fizetés módja olyképpen történjék, hogy adózó számára sem sérelmet, sem nyugtalanságot né jelentsen. Meg vagyok győződve arról, hogy mivel nemcsak igénytelen felszólalásom alapján, hanem egyébként is a pénzügyi kormányzat teljesen tisztában van azzal, hogy a helyzet mennyire nehéz és ezen a bajon segíteni óhajt, ezért a költségvetést, — amely na

: gyón hosszá és fáradságos munkával állíttatott össze az államkincstár érdekeinek szemmeltar tásával és a nemzet minden vágyának a viszonyokhoz mért lehető kielégítésével — nemcsak pártállásommal fogva, hanem a pénzügyminiszter úr személje iránti tiszteletemnél fogva is, elfogadom. (Elénk helyeslés és taps. — A szónokot többen üdvözlika) Elnök: Szólásra következik Tildy Zoltán képviselő úr. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam sok gyakorlatiassággal és tapasztalatai alapján értékesen stzólt hozzá e tárca költségvetéséhez. Mindössze két megjegyzésére szeretnék néhány szóval válaszolni. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy mi innen az ellenzéki oldalról azzal vádoljuk a többségi párt igen t„ tagjait, iminthia bitt (Krompaszky Miksa: Nem azt mondtam, kérem! Közvéleményt mondtam, nem mondtam egy szóval sem t. képviselőtársaimat!) tisztán úgynevezett mamelukok ülnének, — hogy a szót is idézzem •— akik mindent hivatalból helyesel nek. (Meizler Károly: Nem az egész ellenzékre értette, csak egy részére! —Krompaszky Miksa: Megismétlem, hogy nem úgy értettem, hanem a közvéleményre értettem!) Azok a t. képviselőtársaim, akik régebbi idő óta vannak itt eb bein a Házban, sok esetiben hallhatták erről az oldalról, hogy mi igenis kellő erkölcsi nyiltsággal elismertük a kormányzat szándékaiban, törvényjavaslataiban, túloldalon ülő képviselőtársaink munkájában és felszólalásaiban is azt, amit értékesnek 'és arm érdemesnek teirtoittuntk. Sőt meg kell mondanom, hogy a többségi párt részéről gazdasági és szociális vonatkozásban rendkívül sok értékes, talpraesett, komoly fél szólalás hangzott el e költségvetési vita során is, de méginkább az elmúlt költségvetési vita során. Ha valamit hibáztatunk a magyar politikai életben, az az, hogy egyes konkrét állásfoglalásoknak nincs meg a szükséges konzekvenciájuk. (Matolcsy Mátyás: Nincs következményük. Elhangzanak és kész!) T. kép visel ő társaim adókérdéseikről! beszélt és amikor erről van szó, legyen sziabad emlékeztetnem a t. Házat egy jelenetre, amely ebben a képviselőházbain 1922 nyiairán játsizódott le. Eninek a képviselőiházniak akkoiri illusztris elnöke, a mi pártunk nagynevű volt vezére, Graal Gaston egyedül adókérdések miatt, laeielyeket nem tudott helyeselni és az adóreforintör vény javaslat (miatt, amelyet akkor Kállay