Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

686 Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. Előttem szólott Malasits Géza igen t. képviselőtársam felszólalásával, különösen a konklúzióval minden tekintetben egyetértek. Természetes dolog, hogy volt az ő nagyon érdekes beszédének olyan színezése, amely ' nem tökéletesen egyezik felfogásommal, mindaz azonban, amit követelt a nagy tömegek, a szegény néposztályok számára, különösen a fogyasztási adók csökkentését r illetően, feltétlenül helyes követelmény és kívánság. De ugyanezt hangoztatta a kormánypárt vezető szónoka, Czermann Antal igen t. képviselőtársam is vezérmotivumként, hogy a szociális követelmények érvényesüljenek és hogy csökkenteni kell a túltengő fogyasztási adókat. T. Ház! Le kívánom szegezni, hogy a kormánypárt szónoka, pénzügyi kérdésekben a Ház egyik legkiválóbb szakértő tagja, a pénzügyi kormányzattal szemben felállított követelmények első helyére állította a házbirtok túladóztatása feltétlen és gyors megszüntetésének szükségességét. Czermann Antal igen t._ képviselőtársain megállapította, hogy a házbirtok válságba jutott. Ez a válság teszi szükségessé, hogy a kormány tovább menjen azon az úton, hogy a házbirtok köz- és magánterheinek könnyítésével a válságba jutott házbirtok összeomlását megakadályozza és ezzel a nemzeti vagyon második helyen állók tényezőjét megmentse. Amikor az ország agrárjellege tekintetében^ nincs köztünk eltérés, amikor a közgazdasági élet alapja a föld és a mezőgazdálkodás, amikor a kereken 15 millió hold területen lefolytatott mezőgazdasági termelés az egész magyar közgazdasági, pénzügyi és társadalmi élet alapja és gerince, ak kor a földadóval kapcsolatban azt látjuk, hogy ez a 15 millió hold föld a maga 140 millió aranykorona kataszteri tiszta jövedelmével 30.200.000 pengő földadót fizet. Nem kívánom mint városi képviselő azt mondani, hogy ez kevés, hogy emelni kell a földadót. Isten mente! Tisztában vagyok azzal, hogy a földnek sokkal nagyobb és magasabbrendű hivatása van, hogysem egyszerűen fináneszemüvegen át úgy lehetne kezelni, hogy ki lehet és ki kell belőle sajtolni a legmesszebbmenő közterheket. A földet mindig^ kímélni kell és helyesnek is tartom azt a kíméletet, amely a földdel szemben megnyilatkozik. Az a tény, hogy a földet terhelő adó csak 30-2 millió, a házbirtokot terhelő adó pedig 68,800.000, kereken 69 millió pengő, ez a szembeállítás egymagában mutatja, hogy a házvagyonnak adóval való megterhelése túlzott és a házvagyon köztartozásait le kell szállítani. Mélyen t. Ház! Amikor a földbirtok különben is kevés adót visel, az 1934., 1935. c'3 1936. években kibocsátott pénzügyminiszteri rendeletek szerint a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap a kisebb földbirtokosok földadója fejében megtérít 4,322.000 pengőt. Ez külön segítség és támogatás annak a földvagyonnak, amely különben is a közterhekből csak nagyon mérsékelten veszi ki a részét- Legutóbb az egyszoba-konyhás házak adómentességének megállapítása is a földbirtokon, a falusi néposztályon segített, a városi lakosságra nézve ez úgyszólván elenyészően csekély könnyítés. A statisztikai kimutatások szerint az egy szobából és legfeljebb még mellékhelyiségekből álló lakóházak adómentessége folytán törölt tétel 3,094.000 pengőt tett ki. Ebből kereken 4D7.O00 pengő esik a városokra — beleértve Budapestet, a törvényhatósági és a megyei városokat — és 2,632.000 pengő esik a kis- és nagyiközségekre, vagyis a falusi lakosságra. Amikor tehát a 30-2 millió házadóból is 4,322:000 pengőt megtérít a kisgazdáknak a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap, ugyanakkor kereken 2,600.000 pengő ezik a falu javára az egyszobás házak házadómentessége folytán, a városokra azonban ez csak 457.000 pengőt jelent. Mit jelent ez számszerűleg például Győr szempontjából Győr közel 60.000 laJkosának házadója kereken 700.000 pengő és az egyszobás házak házadómentességéből Győr ^árosára 1423 pengős adócsökkenés esett, ami a 70(1.000 pengővel egybevetve, jelentéktelen ezrelék csupán. A legutóbbi, látszólag a házbirtok és a városi lakosság érdekét szolgáló és szociális szempontból különösen indokolt kedvezmény is tehát nem a városi lakosság, hanem megint a falusig lakosság számára jelent csak előnyt és áldást. Ismétlem, nagyon helyesen, nagyon jól van ez így, azonban amilyen megértéssel van a kormányzat a falu iránt, ugyanolyan megértést kérünk a város s annak polgársága iránt is. A város a házadóval olyan terhet visel, amely különösen az 1931 óta fokozatosan kiépített, eredetileg csak egy évre szánt, de utóbb állandósított rendkívüli pótlék folytán elviselhetetlenné vált a városi lakosság számára. Az 1936. évi statisztikai adatok szerint 1936-ban 75,759.000 pengő volt a házadó. Most csak 68 millió 800.000 pengő van előirányozva, de a tényleges kivetés r megint legalább 75 millió pengőt fog eredményezni. Ebből az. adóból, a házadóból 81%-ot fizetnek a városok és 19%-ot a falvak. Ha már most méltóztatnak figyelembe venni, hogy az összes adóköteles házak és épületeik száma 1,540.000, — amiből Budapestre, a törvényhatósági és megyei városokra 342.000, a kis- és nagyközségekre pedig 1,198.000 esik — akkor méltóztatnak látni, hogy á házaknak milyen túlnyomó óriási _ tömege van falun és mégis a házadó 81%-át viseli a város és csak 19%-át a falu. A hivatalos statisztikai kimutatás azt is bizonyítja, hogy az l.ívlO.OOO ház között családi ház van 1,317.000, bérház pedig kereken 222.000. T. Ház! Ha feltétlen meggyőződésünk, bogy a házvagyonon, házbirtokon segíteni kell, — nem lehet ugyanis, hogy a túlterhelt házbirtokkal pusztuljon és bukjon el a városi lakosság s annak körében az ipar és a kereskedelem is — akkor adva van a statisztikai adatokban a seg'ítés lehetőséére. Nem mondom azt, bogy feltétlenül egyenlően kell eljárni a spekulatív házvagyonnal és a kisebb házbirtokkal izemben, azonban, ha bérház van 222.000, családi ház pedi,<r 1,317.000, — nem tudom pontosan megmondani, hogy ebből mennyi az egyszoba-konyhás ház, amely különben is adómentes, de jelentékeny számot tehet ki a kormányzatnak abban az elhatározásában, hogy a házbirtokon segíteni kíván, kiindulási pontként szolgálhat a kategóriák fenti aránya. T. Ház! A mostani költségvetésben előirányzott 68,800.000 pengő és az előző évi 67 millió pengő volt házadó 'között 17800.0OO-es emelkedés mutatkozik. A tényleges emelkedés azonban sokkal nagyobb, mert a tavalyi 67 millió pengő házadóban 6'2 milliót tett ki az adó 20%-os rendkívüli pótléka. A múlt évi költségvetési tárgyalások során a pénzügyminiszter úr ezt a 20%-os rendkívüli pótlékot 10%-kal csökkentette, tehát a, múlt évi 6'2 millóból ennek a fele a 10%-os csökkentés folytán elesik, tehát a tavalyi házadó tulajdonképpen 63'9 millió pengő volt. Ezzel szemben a mostani előirányzat 68-8 millió pengő, ez megint olyan emelkedés, amely