Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

68 4 Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. reseti viszonyok, ezeknek az adóknak folytonos emelése egyenesen katasztrofális következményekkel jár és nem én, a szociáldemokrata — aki nem akarok a cigányasszonyok kenyerére pályázni — jósolom, ezt, hanem nálamnál sokkal tanultabb tudóscík állítják könyveikben, hogy Magyarország* rohamosan halad az elnép; telenedés és a fizikai erők sorvadása felé, ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy ma Budapesten és környékén 30 és 50 fillér között váltakozik a munkásság órabére. 48 órás munkaidő mellett tessék kiszámítani, hogy a munkás 20—22 pengőt keres hetenkint. Ebből kell neki családját eltartani, ebből kell neki élni, ruházkodni. (Farkas István: Házbért fizetni!) Tessék megnézni Budapesten és 'közvetlen környékén, a 'házbér havonta 35-—40 pengő. Ezért Ikap egy munkás egy szobakonyhás lakást, amelyben a legjobb esetben vízvezeték van, minden más r kényelemről le kell mondani. Ha 40 pengői házbért fizet egy hónapban, abból 2*50 pengő hetenkint az adó, Ennyit fizet a munkásember azért a gyönyörűségért, hogy poloskás lyukban lakhatik. Ha kenyeret vásárol, sót, cukrot vagy egyebet, úgy rettenetes adóterheket kell ezek után fizetni. Ennek az a következménye, hogy a munkásságnak, általában a dolgozóknak mindentől elment a kedvük. Az egész országban egy nyomott, mondhatnám; áporodott • hangulat tapasztalható a dolgozó néprétegek között s ezt elsősorban annak tudom be, hogv az adóprés hihetetlen erősen működik f éppen ezek felé a dolgozó néprétegek felé. Ezek ma ugyan csendben vannak, — a forradalmi hangulat egész ,Eu'rópában elcsendesült, csendben, némán tűrnek, befelé szenvednek, sorvadnak, rongyoskodnak. Az igen t. túloldal boldogan könyveli el azt, hogy a szélsőségek agitációjának dacára, az egész országban béke és nyugalom van, hála a csendőrszuronyoknak, hála a koranányelnök úr csendesítő szavainak — a lényeg azonban az, hogy a hamu alatt izzik a parázs, az emberek látják, érzik azt, hogy minél többet dolgoznak, annál több adót. akasztanak a nyakukba. Az emberek érzik, hogy évek óta csak a legszükségesebb és leganimálisabb életet biztosító táplálékkal táplálkozhatnak, • sem lakásuk, sem ruhájuk, sem kultúrájuk évek óta nem változik s hogy évek óta szinte örökös ez a robot. Uraim, ma csend és békesség van, de nem kell más hozzá, minthogy Európában történjék valami és ennek sziikrája eljöjjön hozzánk is. akkor azok, akiket tíz éven át kizsákmányoltak, aiknek tíz éven át ígérték, hogy terheiken könnyíteni fognak, nem fogják némán tovább tűrni azt a rettenetes szenvedést, amelyet a magyar állam pénzügyi politikája a nyakukba akasztott. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a Jobboldalon.) T. Ház! Öt olyan adónem van Magyarországon, amely mind az adózókat sújtja és amely .adónemeket így tovább fenntartani nem lehet. Hiába esküszik a miniszter úr égre-földre, hogy a mai viszonyok nem alkalmasak adóreformra, hiába esküszik a miniszter úr, hogy benne megvan a legjobb szándék, de a viszonyok ma nem alkalmasak erre, a tények erősebbek; mint a »viszonyok« és akár tetszik a miniszter úrnak, akár nem, abba a savanyú almába, amelyet adóreformnak neveznek, a miniszter úrnak bele kell harapnia, ha nem neki, akkor utódjának. Nézzük meg először a házadót. Az olyan , országokban, ahol a lakásviszonyok kedvei zőek, ahol az építkezés olcsó, részben- az j anyagáraknál, részben egyéb okoknál fogva, a pénz bősége folytán és az, olcsó építkezés következtében a munkások rendes lakáshoz jutnak, ott is elég súlyos a házra nehezedő adó, de mit szóljunk nálunk 1 Méltóztassék csak egyszer megnézni például Budapesten és közvetlen környékén nemcsak munkásembereketi, kisiparosokat, kiskereskedőket, magántisztviselőket, hanem az állami tisztviselők közül azokat, akik a VII. fizetési osztályon alul vannak, hogy hogyan laknak. Én Angyalföldön lakom az úgynevezett Magdolnavárosban, nekem tehát közvetlen tapasztalatom van arról, hogyan laknak ott nem. a munkásemberek, akik szegények kénytelenek kihúzódni a perifériákra, hanem az alacsonyabbrangú katonatisztek és a polgári társadalom apró, de annál erősebb oszlopai. Nézzük meg ezeket a lakásokat. Borzalom ezekre a lakásokra még csak rá is nézni, mégis havi 40^60—80—100—120 pengőt préselnek ki ezekből • az emberekből ilyen odúnak nevezhető lakásokért. A házadót tehát mai formájában fenntartani nem lehet. A múltban adott az előző pénzügyminiszter úr valami csekély könnyítést, de ezt az egész adónemet reformálni kell, hogy egyszer végre már tisztességes lakáshoz jussanak a dolgozó rétegek. A másik adónem, amelyet reformálni kell, vagy el kell törölni, a lisztforgalmi adóváltság. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a legantiszociálisabb adó, amit csak emberi agy ki tudott fundálni. (Propper Sándor: Kendszeres kenyérdrágítás!) Ez az adó a birtokososztály számára, amely maga termeli a búzát, semmi terhet sem jelent, ellenben annak a mezőgazdasági munkásnak, aki ötödmagával kénytelen megélni csekély ikeresetéből, TO—80 pengő évi adóterhet jelent. Szörnyűség, hogy azért a kesernyés, ragacsos kenyérért, amelyet a pesti ember eszik, 80—90 pengő adóterhet kell viselnie évente, vidéken pedig, ahol a vi.sznnyok jobbak, 70—80 pengő adó terheli ezen a címen az embereket. Ez az adó 4—7 fillérrel drágítja meg a kenyeret. Én nem kifogásolom a mezőgazdaság megsegítését, — bár azt mondom, hogy amikor a 'bolettát bevezették, 6 pengő volt a búza ára, .azóta peidig felszökött 23 pengőre, tehát egészen méltánytalan dolog ennek az adónemnek a fenntartása — de azt mondom, hogy ha meg kell segíteni a mezőgazdaságot, ám jól van, akkor létesítsen a mezőgazdaság maga egy .alapot a megsegítésére. Nézzenek meg bennünket munkásokat! Magyarországon nincs állami munkanélküli segély, a munkanélküli itt nálunk a legszörnyűbb nélkülözésnek van kitéve, mi álltunk össze, a mi filléireinkből, állami támogatás nélkül, sőt a» állam legkritikusabb (Farkas István: Legrigorózusabb elzárkózása mellett!) ellenőrzése mellett állítottunk #

fel munkanélküli segélypénztárakat és fizetjük munkanélküli tagjainkat. Ha a mezőgazdaságban rossz helyzetben van az egyik termelési ág, akkor van olyan termelési ág, amely jó helyzetben van, létesítsék tehát ők ezt a 22 millió pengős alapot, de ne akasszák a dolgozó néprétegek nyakába a búzatermesztés kiváltságait és ne kényszerítsék a dolgozó embereket arra, hogy évi 70—80 pengőt fizessenek azért, hogy a búza ára ne szaladjon le. Segítsen a mezőgazdaság magán úgy, mint ahogyan segít az ipari munkásság. (Farkas István; A mező-