Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

• 656 Az országgyűlés képviselőházának 328. ülése 1938 június, 11-én, szombaton. csak pénzügyi okiakból vagy más okból, a tamárság ötödéves korpótlékához, minden más fizetésrendezési ügytől függetlenül nem tud hozzájutni. A tanártóiág egyéb fizeitéisrenderósi sérelmeit a pénzügyi tárcánál kívánom szóvátemnd. Itt ímég osiak azt kell leszögeznem'., hogy amikor a tanároktól elvették ezt az ötödéves JaarpótíLéik'Ot, az indokolásiban iaz szerepelt, hogy igenis el lehet venni, ímert hiszen a tanárságnak mellékfoglalkozás révén van megfelelő rekompenzáció ja. Azóta történt az, hogy a tanárság imimden néven nevezendő ímelilékfoglalkoaástól elt'iitatott, tehát nemi lehet semmiféle rekampenzációja anyagiakban sem. Védelmet ígért elnök korában és mostani költségvetési beszédében is a unliinisizter úr a protekció hullámai ellen. En ezzel — bár nagyon megtehetném — nemi kívániok: itt ezen a helyen és erről az oldalról bővebben foglalkozni, annál kevésbbé, mivel Keibel t. képviselőtársam a túlsó oldalról ezt már megtette. Nekem csak az a tiszteletteljes és szerény nézetem, hogy ha a tanároktól a mostani reformkorszaknak az 'életbe Való átvitele szempontjából egészen jogosan felfokozott munkát kívánunk, akikor ennek előfeltételét meg kell legalább lelkiekben ladnunk, annyiíbanV hogy münden olyan gátló momentumot, amely a nyugodt, nevelői, átadói imluinkát korlátozza,, eltávolítsunk, hogy a tanár egyesegyedül annak éljen az iskolában, amire őt hivatása predesztinálja. A kultuszminiszter úr mai hatalmas koncepciójú költségvetési Ibeszédében, amellyel itt két óira hosszat gyönyörködtette a Házat mindazok okulására, akik szeretettel és szívesen foglalkoznak a neveilés problémái val, sok gyakorlati dolgot ütött «meg. Ezekre özerénységeml ellenére — tekintettel 34 és félévi tanári szolgálatomra, amely a középiskolai tanárságon kezdődve az igazgatóságon át egészen a főigazgatói adminisztratív vezetésig tartott — legyein szabad néhány megjegyzést tennem. Olyan sorrendben mondoom el ezeket,

; ahogyan a miniszter úr is elősorolta beszédében. f • Megemlítette a tálterhelés problémáját és megállapította, hogy túlterhelés nincs. Bizonyította azt, hogy az anyagban nincs túlterhelés azzal, hogy elénk tárt és letett a Ház asztalára különböző közép iskolai' tankönyveket. En mimt gyakorlati

1 pedagógus szintén megállapítom!, hogy ebből a szempontból tényleg nincs túlterhelés. Túlterhelés abból a szempontból van, hogy egyes tanárok túlságos szakszerűségbe tévedve, a gyerekeket, tényleg olyan házimunkával és házi dolgozatokkal halmozzák el, hogy ez a túlterhelésnek igeniis nemcsak a látszatát, hanem határozott szimptómáit viseli magán. Túlterhelés vain imlásodsonban a szülői házban. (Úgy van! Ügy van!) Azt a szerencsétlen gyereket, aki az iskolában eltölt öt vagy hat órát s azután hazamegy, megeszi az ebédjét, befogják francia órára. Jó, ha utána még angol órára is nem fogják be, mert budapesti szokás sokat markolni, mindjárt két élő nyelvet is egyszerre tanulni. Azután zongora- vagy hegedűóra jön, majd sokszor vívás és tánc, úgyhogy a gyereknek napi penzuma akkora, hogy a tényle-' ges táplálkozási időn kívül több ideje nem marad. Ha tehát túlterhelés van, — mint ahogyan ebben az egy részben elismerem — akkor ebben sokkal nagyobb részben bűnös a szülői ház, mint ahogy bűnös benne az iskola. (Ügy van! a jobboldalon.) Felemlítette a miniszter úr az osztályok túlzsúfoltságát és azt említette, hogy valamelyik gimnáziumban a tavalyelőtti tanévben 80 tanuló volt egy osztálybán. Ez csak valamilyen autonóm-iskola lehetett, mert állami iskolában az ilyen állapotot a felsőbb rendele tek már régóta nem tűrik meg, állami iskolába nem is lehet felvenni a gyermekeknek plyan tömegét. Hogy melyik autonom, Vagy felekezeti iskola volt, azt nem tudom, de nem állami iskola volt. Ott komoly tanítás nem folyhat, nem azért, mert a gyermekek rajta ülnek a dobogón, hanem, mert olyan túlzsúfolt sága van jelen a tanulóifjúságnak, hogy nincs tanár, aki eredménnyel tudna dolgozni. Ennek megoldása elsősorban pénzügyi kérdés, több osztály létesítése és több tanár kenyéradása szempontjából. Az tehát a középiskolai oktatás rákfenéje, hogy ezt a túlzsúfoltságot a mai napig sem lehetett teljesen megszüntetni és minden más kívánalomnak, amely a tanárság felé erről az oldalról jön, az egyéni nevelés, a ráhatás, a gyermek pszihéjének kiisme rése, tehetségének kivizsgálása, amiről külön űrlapot kaptak az iskolák és a tanárok és külön conduit-listákat kell vezetni a gyermek minden megnyilvánulásáról, az előfeltétele az. hogy a tanítványok létszámát 40-re vagy 40 alá kell csökkenteni. Hangsúlyozta a miniszter úr beszédében a család és iskola kapcsolatainak jobban való elmélyítését. Valóban egyik legnagyobb és legszebb problémája volna az igazgatásnak, ha a családnak az iskolával való együttműködését valamiképpen intenzívebbé, melegebbé és ezáltal eredményesebbé lehetne tenni. Az én megítélésem szerint ennek egyetlen gyakorlati módja az volna, ha az úgynevezett szülői értekezletek számát sokkal jobban felemelnék, mint ahogy az eddig van, nem félévenkint egyet vagy kettőt, hanem legalább havonként egyet kellene tartani és valahogy megoldani azt, hogy ezekre a szülői értekezletekre a szülők el is jöjjenek, hiszen az ő gyermekük megismeréséről és jövőjéről van szó. Nem tudom helyeselni azt az intézkedést, amely most ezekkel a kibocsátandó űrlapokkal kapcsolatban történik s ami benne van a rendeletben, hogy a gyermekeknek a tanárok által^ való minősítése hivatalos titok. Kinek a számára hivatalos titok? A tanár úgyis tudja, hogy milyen, a gyermekekre természetesen nem tartozik, de a szülői házra elsősorban tartozik, hogy gyermekéről a tanárnak, a nevelőjének milyen álláspontja van, tehát természetes, hogy ez a hivatalos titok csak a gyermekkel szemben állhat fenn, de a szülői ház szempontjából ennek nyitott könyvnek- kell lennie, mert különben, ha nem az, hogyan tud egy nevezőre jutni a gyermek nevelését, illetőleg a valóságot feltáró tanár és az elfogult szülő? Olyan két antagonista felfogás áll itt egymással szemben, hogy ezeknek összeegyeztetésére szükséges a legnagyobb tanári művészet, különösen az igazgató részéről, szükséges a legnagyobb rátermettség és összehangolása az iskolának a különböző érdekekkel. Azt mondotta a miniszter úr a beszédében, hogy egy praktikussági hullám öntötte végig a közéletet, amely hullám elsősorban — amint ő is mondotta — a gimnázium falait nyaldossa. Nagyon jól tudom, hogy a gimnázium nem praktikus iskola, a gimnázium úgynevezett elitiskola. Az elitiskola kifejezése nem azt je-