Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-328
'Az országgyűlés képviselőházának 328. tos an megfeleljenek, hanem az, hogy minél előbb máshol helyezkedhessenek el, mert 50, de 80 pengős maximális fizetésből egy intelligens embernek nem lehet megélnie. Tovább irkálják tehát a folyamodványokat különböző helyeikre, míg végre akad egy 120 vagy 150 pengős álllás s akkor a 40—60 pengős állást ott hagyják. Ennek következtében előfordul, hogy egy tanonciskolái osztályt évente négy-öt tanár kénytelen tanítani. Aki foglalkozott a közoktatásüggyel és tanítással, az tudja, hogy ha négy-öt itanáir cserélődik egy osztályban egy esztendőben, akkor ott nem lehet komoly eredményeket elérni. Szép az, ha ezieket a munkanélküli embereket veszik igénybe a tanonciskolái oktatásnál, de kijelentem: ha nem fizetik őket rend csen, — mint aihogyan ma nem fizetik — akkor nem maradnak meg ezen a pályán, ennek következtében folytonos fluktuáció lesz az egyes osztályokban, ami a tanítás eredményét nagyon károsan befolyásolja. íme tehát rendkívül fontos volna a tanonciskola minél gyökeresebb reformálása. Ma arra törekszünk, hogy keresztény iparosokat állítsunk be a gazdasági életbe. A tudás hatalom — mondottam, beszédem elején — s ezt a hatalmat csak taníttassál tudjuk megadni a keresztény iparosnak és kereskedőnek. Olyan tudást kell adnunk nekik, amely például a zsidósággal szemben is versenyképessé teszi őket, azzal a zsidósággal szemben, amely részben tudása, részben veleszületett hajlama folytán az iparban és a kereskedelemben elsőrangú tényezőnek bizonyult. Rendkívül fontos tehát, ha keresztény ipart és kereskedelmet akarunk teremteni, hogy ezt a tudást a keresztény iparosifjúnak ós kereskedőifjúnak megadjuk. Ezeket voltam bátor hangsúlyozni a tudás megszerzésére vonatkozóan a tanítással kapcsolatban. Az iskolának azonban nemcsak az;. a célja, hogy tanítson, hanem az is célja, hogy lelkiséget adjon, olyan lelkiséget, amelyre nyugodtan rábízhatják az állam vezető tényezői ennek a nemzetnek a sorsát. A lelkiséget' elsősorban a nevelés adja. Nevelés^ nélkül a kor igényeinek megfelelő lelkiséget nem lehet szerezni. A nevelés a szülői otthonban kezdődik. A mai megváltozott viszonyok között azonban az ifjú sokszor kénytelen nélkülözni a szülők nevelő tevékenységét éppen abban a korban, amelyben a legnagyobb szüksége volna rá. Látjuk, különösen városokban, hogy a szülő kénytelen gyárba járni. Odajár az apa. De mit kapl Havonta 80—100 pengőt. Kénytelen tehát az anya is gyárba járni és kap 20—25, esetleg 30—40 pengőt havonta. Sok esetben az apát nem is fogadják fel a gyárosok, mert annak nagyobb fizetést kellene adni. Mit csinálnak tehát? Az olcsóbb munkaerőt, az anyát fogadják fel. Sok esetben az asszonyok járnak a gyárakba, az apa munka nélkül lézeng. Az anya keresi a kenyeret; tehát az, aki a nevelést adná a gyermeknek, reggeltől késő estig nincs otthon. Ki neveli a gyereket, az apa? Az nem képes arra, kivált egy munkanélküli apa, akinek a lelke tele van keserűséggel. Tehát rendszerint az utca neveli és nevelik a rossz pajtások, rossz irányban. Mélyen t. Ház! Nem túlzás, ha azt mondom, hogy kétségbeejtő a mostani ifjúságnak — főleg a pestköimyéki ifjúságot ismerem — a nevelése, erkölcsi fejlődése. Kétségbeejtő, mert az utca neveli amely sokszor bankrablókká, jasszlegényekké neveli őket. Vájjon ez csak a szülőnek a kára, aki sok tekintetben nem is ülése 1938 június 11-én, szombaton. 623 tehet róla 1 ? Ez az államnak is kára. Minden állam olyan erős, amilyen erős jellemű polgárai vannak. (Fábián Béla: Így van!) Gyenge, hitvány polgárok az állam erkölcsi tartalmát és erejét gyöngítik. A nemzet vezetőinek érdeke, hogy tetterős, testben és lélekben erős polgárai legyenek ennek a hazának, olyan ifjúságból pedig, amelyet az utca nevel, sohasem lesznek ilyen polgárok. . Nap-nap után jönnek hozzám asszonyok és azt mondják: kérem, tessék a fiamat, a gyerekemet valahová elhelyezni, én gyáriba járok és nincs kire hagyjam a gyermekemet, már most is a züllés jeleit mutatja, nem akarom, hogy a gyermekem elzülljék, tessék segíteni. Hát én milyen tanácsot adjak"? Valamikor a vallásos szervezetek, mint a karmelitáké és a szaléziánusoké, felszedték az utcáról a gyermekeket és javarészben ingyen nevelték őket. Ma ez a tevékenység a minimumra csökkent, mert megszűnt a társadalom áldozatkészsége; azelőtt száz- és százezer pengőket szedtek össze adakozásból ezek a szerzetesrendek, ma azonban alig kapnak valamit, nincs tehát anyagi erejük ahhoz, hogy ingyen tanítsák és neveljék ezt az egyszerű, proletár ifjúságot és így ez a nemes munka kiesett a társadalom tevékenységéből. Itt van a patronázs-egyesület, de olyan szűk keretek között mozog, ihogy legalábbis miniszteri protekció kell ahhoz, hogy egy vagy két ilyen munkáscsalád gyermekét el tudjuk helyezni. Az egyetlen menedék a Gyermekvédő Liga, amely felveszi és elhelyezi a gyermekeket, de kérdem, hogyan? Nem emlékszem pontosan, de talán 8—10 vagy 12 pengőt fizet egy gyermek után, a gyermeket odaadják faluhelyre egy szegény emberhez, mert a gazdag ember faluhelyen sem fogad el gyermeket ellátásra, odaadják tehát egy szegény emberhez^ ahol nemcsak hogy rendes tápláléka nincs, nemcsak hogy rendes ruházata nincs a gyermeknek, hanem testben és lélekben is csak leromlik. Nem cél az, t. Ház, hogy ez a működés ilyen gyenge anyagi alapon tovább folytatódjék. Természetes, hogy ilyenformán a szülő nem adja oda a gyermekét a Gyermekvédő Lírának, eleve tiltakozik ellene, hogy odakerüljön, mert a szülő nem azt akarja, hogy X. Y. falusi napszámos nevelje az ő gyermekét, aki épúgy nem tud rá gondot viselni, mint ő, hanem azt szeretné, hogy olyanok kezébe kerüljön, akik becsületes, testben, lélekben erős embert tudnak belőle nevelni. Nem tagadom tehát, t. Ház, hogy rendkívül fontos volna bizonyos nevelőintézetek létesítése a szegény proletárosaládok elhagyatott gyermekei számára. Nem jótékonysági szempontból mondom ezt, hanem a nemzet jövendő fejlődése szempontjából. Ki tudja, mi rejlik abban a proletár gyerekben; ha nevelik és tanítják, talán olyan polgára lesz a nemzetnek, aki még fényt és dicsőséget hoz erre a nemzetre. Én tehát a mai modern szociálpolitika és kultúrpolitika szempontjából rendkívül fontosnak tartanám, ha elsősorban Budapesten és Pestkörnyéken — ahol már áz ismeretlenség homálya folytán is sokkal nagyobb lehetősége van a gyermeknek az elzüllésre, mint vidéken, ahol az anya és a szomszédok ellenőrizni tudják a cselekedeteit — ilyen nevelőintézeteket létesítenének és ha nincsen biztosítva a gyermekek nevelése és jövője, akkor odaadnék annak az intézetnek, hogy az állam maga neveljen azokból hasznos és becsületes polgárokat. . T. Ház! Ez volna elsősorban a kérésem. A
