Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
612 Az országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1938 június 10-én, pénteken. lanul nagy a munka halmaza és nem bírják a munkát. Kérem tehát ia miniszter urat arra, hogy ha már hivatali elődje elrendelte a magyar állampolgárságnak ilyen őrületes igazolását, — -amihez, 'mondom, félkiló írás kell — akkor adjanak megfelelő személyzetet is ennek a munkának elvégzésére, -hogy összeroppanás nie következzék be. (Esztergályos János: Decentralizálni kell! Az alispán és -a polgármester is elvégezheti ezt!) Az emberek hónapokig, hetekig járnak be, százával és ezrével ácsorognak és minden protekciót igénybe próbálnak vonni, hogy megkapják állampolgársági irataikat. Az a budget, amely ia miniszter úrnak rendelkezésére áll, még elbírja, hogy (megfelelő személyzet beállításával ezt a munkát gyorsabban, folyamatosan lehessen elvégezni és ha már ezt a szerencsétlen rendszert megváltoztatni nem lehet, legalább gyorsabban jussanak az állampolgárok :az általuk kért dolgokhoz. Ezeket akartam az 1. címnél elmondani. Elnök: Kíván még valaki az 1. címhez szólani 1 ? (Nem!) Ha szólni senki steim kíván', a vitát bezárom, a tanácskozást (befejezettnek nyilvánítom, következik a -határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az 1. címet elfogadni? (Igen!) A Ház az 1. címet elfogadta. Következik a 2. cím. Kérem annak felolvasását. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a 2. címet). Elnök: Szólásra következik Nirnsee Pál képviselő úr. Nirnsee Pál: T. Ház! A községi jegyzői kar ennek az országnak egyik legmunkásabb közszolgája. Ügy érzem, hogy ennek a tárcának a költségvetése megtárgyalásakor nem mehetünk el ennek a társadalmi és fontos pozíciót betöltő személyei érdekeinek megbeszélése nélkül. A magyar falu kisembereinek nagy dolgait felelősségteljesen intézi, dolgozza fel a falusi jegyző. Vezetnek, irányítanak, fejlesztik a magyar falut és megosztják a falusi nép gondjait, bajait. T. Ház! A falu képe mindig visszatükrözi nótáriusának egész pontos képmását. A jegyző hatáskörében az összes minisztérium hatásköréből van egy rész, azt mondhatnám, egy falusi körjegyzői irodában mindig egy darabka Magyarországgal találkozunk. Ott megtaláljuk a súlyos túlterhelt adminisztrációt, melyet ez a megbecsült osztály is eredménnyel igyekszik feladatkörét megoldani. Mikor nehéz feladatuk tudatában és hazafias felelősségük súlyát átismerik, úgy hiszem, kötelességet teljesítek itt a törvényhozásban, ha felhívom a belügyi kormányzat figyelmét a községi jegyzők anyagi támogatására. Tudvalevő, hogy az 1926. év 62.000/B. M. rendelet őket a X—VIII. fizetési osztályba sorozta. 25 évi szolgálat után a községi közigazgatási alkalmazottak számára ugyan megnyitotta a VII. fizetési osztályt, hova azonban csak nagyon kevés százaléka jut be a falusi jegyzői karnak. A magánmunkálati díjak falun különösen súlyos gazdasági viszonyok közepette nagyon megcsappantak. Több olyan magándíjazás, melyek azelőtt a jegyző javadalmazását képezték, törvényes rendelkezéssel megszűntek. Nagy ügyvédbőség van országszerte. Falun már mindenütt valamirevaló községben egy-egy ügyvéddel találkozunk. Felhívni kívánom a miniszter úr figyelmét, hogy igen sok olyan község, járási székhely van ebben az országban, hol a vezető jegyzőnek társadalmi kötelességei vannak, — sok esetben a jegyző jogász — melyeket az ő anyagi díjazása semmikép sem támaszt alá, ezért is arra kérem, hogy tárcája keretében tegye lehetővé, hogy munkaátalány címén állami, vagy községi háztartás terhére anyagi támogatást kapjon. Az 1926. évi 62-000. számú belügyminiszteri rendelet a jegyzői kart a X—VIII. fizetési osztályokba sorozta be. Megnyitotta ugyan a községi közigazgatási alkalmazottak előtt 25 évi szolgálat után a VII. fizetési osztályt is, de csak nagyon kis százalék számára. Utalnom kell itt a fegyelmikre és a felettesekkel kapcsolatos hasonló dolgokra és szinte azt mondhatnáim, hogy talán nines az országban olyan falusi jegyző, akit fegyelmi vizsgálat alá nem vontak volna szolgálatának huszonötödik évéig. (Beniczky Elemér: Dehogy nem!) Legalább is nagyon kevesen vannak, mert nekik is vannak ellenségeik. A rövidség kedvéért csak azt legyen szabad kérnem, ihogy méltóztassék a miniszter úrnak az ennek az előlépésnek megfelelő többletet esetleg a községi háztartás keretében, vagy pedig anunkaátalányként az állami budget keretében a többi községi jegyzőire is kiterjeszteni. Nagyon jól tudóim, ihogy nagy ügyvédbőség van nemcsak a városokban, ihanem a falvakban is, járási székhelyekről nem is beszélek, ide nagyközségekben is, ahol a jegyzői magánmunkálatoik nagyrészét ügyvédek végzik, vagy más hasonló írástudó emberek, amivel tőlük vonják el a megélhetési alapot. Méltóztassék tehát ebben a kérdésben törvényes rendezéssel az ő kérésüket magáévá tenni. A címet elfogadómElnök: Szólásra következik Lang Lénárd képviselő úr. Lang Lénárd: T. Ház! (Halljuk! balfelől.) A belügyminiszter úr niai felszólalásában említést tett arról, hogy igyekezni fog arra, hogy a törvényhatósági és községi autonómiák ne csonkíttassanak meg, banem inkább fejlesztessenek és bővíttessenek ki. En örvendek ennek, mert meg kell állapítanom, hogy papiroson ugyan megvan ma az autonómia, de ténylegesen a községi autonómia már nincs meg. Aki ismeri a községi életet, aki abba trnar beletekintett, látta, hogy alig-alig van valami a községben, ami felett maga a község intézkedhetik, rendelkezhetik. Ha például sorra vesszük a legfontosabb dolgokat, a község életében legelsősorban fontos a költségvetés. Ezt ugyan maga a község, annak elöljárósága állítja össze, az ellenben már nem tőle függ, hogy RZ cl költségvetés végleges lesz-e, mert ebbe a kérdésbe legelsősorban beleszól a vármegye és már az is sok változtatást eszközöl rajta, de leginkább függ a községi költségvetés érvényessége az úgynevezett miniszterközi bizottságoktól, amelyek minden vármegye és község területére kiszállnak, ott a helyszínen vizsgálják meg a községi költségvetéseket s azokon legtöbbször olyan változtatásokat eszközölnek, amelyek nem szolgálják a község javát.-(Csoór Lajos: Egyenesen a község érdeke ellen vannak!) Bocsánatot kérek, a község elöljárósága mégis csak jobban ismeri a község helyzetét, jobban tudja mire van szüksége a községnek, mit kell ott létesíteni, 'mit k&ll ott építeni, mire kell fordítani a pénzt, mint az a miniszteri segédtitkár, akinek a képzettségét nem vonom kétségbe, ő kiismeri magát a községi szabály-
