Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
Az országgyűlés képviselőházának 327, ülése 1938 júnms 10-én, pénteken, 605 múltban súlyos, nagyon súlyos mulasztások történtek. A városnak is szüksége van a kormányzat támogatására, de a város a kormányzat támogatása nélkül is meg tud állni valahogyan a lábán, ha a belügyi kormányzat a városok célkitűzéseit, a városok elhatározásait, közegészségügyi és szociális feladatok megoldására hozott határozatait legalább nem gátolja, el nem gáncsolja, (Csoór Lajos: A falvakét még jobban meggátolja!) hanem a jóváhagyás gyors megadásával siet a városok segítségére. Meg kell állapítanom, hogy e tekintetben is nagyon mostoha elbánásban részesülnek a városok. A városok szempontjából egyik legfontosabb szociális kérdés a kislakások kérdése. A kislakásokra a városokban nagy szükség van, mert a régiek olyan odúk, annyira nedvesek és sötétek, hogy a közegészségügy legelemibb feltételeinek sem felelnek meg. Ezeket tehát pótolni kell a munkásság részére megfelelő, egészséges, különösen egyszobás munkáslakásokkal. Mi ezen a téren a helyzet? Győr városa — az én városom — több mint egy esztendővel ezelőtt a Szent István jubileumi esztendővel kapcsolatban elhatározta egy Szent István-telep létesítését és olyan szoba-konyhás családi munkásházak építését, amelyekben elsősorban a sokgyermekes családokat helyezte volna el. Az előbb hallottuk Kétlhly Anna igen t. képviselőtársunktól, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni a sokgyermekes munkáscsaládok elhelyezésénél. Amikor Győr városa e gyönyörű szociális cél elérésére biztosította az anyagi fedezetet, biztosította a hitelt és amikor a legméltóbb emléket emelte volna Szent István kilencszázéves jubileuma alkalmából az Országalapító nagy királynak, akkor azt látjuk hogy több mint egy esztendő mult el a nélkül, hogy a belügyi kormányzat Győr városának ezt a határozatát jóváhagyta volna. Most, amikor már 30—40 kis iparágnak kellene dolgoznia ezen a munkásház-telepen, még mindig a belügyminisztériumiban várja az elintézést Győr város e szociális elhatározása. f Mélyen t. Ház! A belügyminiszter úr beszédében még különösen lekötötte a figyelmemet az a körülmény, hogy nagyon sokszor ismétlődött az ivóvíz-problémánál, a betegápolásnál, a kórházi ápolási díjaknál, hadikölcsónnél, úgyszólván a belügyi tárca minden fonto sabb címénél annak kijelentése, hogy továbbmenni nem lehet, fedezet nincs. (Esztergályos János; Talán szabotál a kormány 1 ?) Bocsánatot kérek, most majdnem azt mondhatnám, a milliárdos programon elindításakor, amikor a nemzetépítés munkája előtt állunk, a legfontosabb szociális és közegészségügyi problémákkal szemben a legfelelősebb tényezők részéről min dig csak annak ismétlését hallani, hogy nem lebet tovább menni, mert anyagi fedezet nincs, bizony szoonorú hang és szomorú állapot. A belügyminiszter úr nem emlékezett meg beszédében a rendről. Mindenesetre nagyon érdekes és értékes dolog, mert hiszen éppen elég sok brómadagolás hangzott el a közelmúltban a renddel kapcsolatban. (Csoór Lajos: Azért van olyan nagy rend!) A mostani költségve^ tési vitában még a mai napon is elég jelentős szerepet játszott a rend kérdése. Talán nem oíy heves már a hisztéria a rend követelésében, de még mindig sokkal többet foglalkoztak a renddel és a biztonsággal, mint amennyit ez a probléma, nem mondom, hogy megérdemel, de ve szélyeztetés nélkül kibír. Mert a tisztviselőktől kezdve a különféle elemek, különféle társadalmi osztályok, csoportok, pártok zsebében folyton a rend nevében kotorászni, semmi esetre sem alkalmas «módja a rend védelmének. Ma is hallottuk itt a képviselőházban, hogy a tisztviselői hierarchia azt kívánja, hogy az alantas engedelmeskedjék a felettesének,^ a felettes tiltsa el az alantast a politizálástól, az alantas tehát ne vehessen részt semmiféle politikai ténykedésben. Es érdekes, hogy ezt éppen arról az oldalról hallom, amely oldal nálunk a demokráciának szinte szabadalmazott képviselője. Abban az országban pedig, amely ma demokráciának Európában az egyetlen határozott és világos zászlóvivője: Franciaországban éppen a demokrácia nevében követelik, hogy a tisztviselők teljes szabadságot élvezzenek és ne csak szabadon és korlátlanul politizálhassanak, hanem a szakszervezetek munkájában, tekintet nélkül arra, hogy szocialista vagy kommunista szakszervezetek, ^ résztvehessenek s még a sztrájk jogával is élhessenek. Ez a demokrácia forrásából származó két teljesen ellentétes megítélés. (Esztergályes János: És ezt a képviselő úr nem érti meg!) Ugyanez a forrás arra is hivatkozik, hogy amikor köztisztviselőt pártpolitikát folytatni lát, akkor ez nem hivatali hierarchia, ez nem rend, hanem anarchia. Csodálatos dolog, hogy milyen könynyeliuiien lehet kiejteni az anarchia szót olyan jelenségek megítélésére, amely jelenségek, ha talán az abszolút rend és az abszolút fegyelem szempontjából nem is teljesen kifogástalanok, hála Istennek mégis olyan messze esnek az anarchától és a felforgatástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Meg vagyok róla győződve, hogy úgy a belügyi, mint az igazságügyi kormányzatnak módja lesz az úgynevezett rendtörvényekkel ebben az országban a rendet fenntartani. A rendet fenntartani pedig a kormánynak egyedül és kizárólag azokkal az elemekkel szemben kötelessége, amelyek a forradalmi felforgatás eszközeit akarnák a törvényes rend és közbiztonság helyébe kényszeríteni. Ha ezek a rendtörvények, amelyeket én a magam egyéni felfogása szerint, nem is tartottam volna szükségesnek a közrend fenntartása céljából törvénytárunkba iktatni, már megvannak, s ha ezek a rendtörvények a belügyminiszterben is azt a biztonságérzést és az önbizalomnak azt a fokát váltották ki, hogy nyugodtan kijelenthette, hogy nincs tovább szükség rendőri felügyeletre és megszüntette az egyik politikai párt exponenseinek rendőri felügyeletét, akkor véleményem szerint tovább is kellett volna mennie és tovább kell mennie a belügyminiszter úrnak. Az igazságügyi tárca költségvetésénél már kifejezést adtam ennek a gondolatomnak. Gondolatom lényege pedig az, hogy ha az új rendtörvény lezárja az elmúlt idők bizonytalanságát, s ha az új rendtörvénnyel egy új korszak nyílik meg, amely új korszak minden felforgató és forradalmi törekvésnek képes gátat vetni, akkor a régi korszakot le kell becsületesen zárni, amelyben sokan éppen a, politikai bizonytalanság folytán és jóhiszeműen, hazafias indítóokból jutottak öszeütközésbe a büntetőtörvénykönyvvel. Ha a belügyminiszter úr abszolút rendet és nyugalmat akar az új érában fenntartani, akkor ennek a feladatnak csak úgy tud teljes mértékben eleget tenni, ha
