Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

586 Az országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1938 június ló-én, pént'eken. Természetes dolog, hogy egyes emberek hibái miatt nem szenvedhetnek milliók és éppen ezért tisztelettel kérném a belügyminiszter urat, igyekezők azon lenni, hogy valahogyan legalább az az összeg, az az előirányzat emeltessék, amely az Oti, betegségi ágazatának támogatására van szánva. De jött azután egy másik csapás, az általános szanálás időszaka, amelyben elsősorban megint csak azokra az intézményekre csaptak le, amelyek az ember védelmet és a szociális gondolatot voltak hivatva előmozdítani, így jöttek azután felülről napról-napra azok a rendelkezések, amelyek napról-napra redukálták a biztosítottak szolgáltatásait. Hiszen a szemem előtt folyt le ez az egész játék és láttam, hogy annak jó vége nem lehet, hisz éppen azokat a biztosítottakat károsítják meg ezekkel a redukciókkal, akikért az egész Intézetet megalapították, akikért az Intézet létezik. Tekintettel arra, — amint én látom, hallom és tapasztalom, bár én már régebben kikapcsolódtam az Oti. életéből, — hogy ott a folytonos létszámredukciók miatt akadozik az egész ügyvitel és ügymenet, arra kérném a miniszter urat, hogy az Intézet által felterjesztett és a létszámemelésre vonatkozó javaslatot hagyja jóvá, de egyúttal hagyja jóvá az orvosok működési szabályzatát is, — amely talán már évek óta hever ott — és hagyja jóvá az új betegsegélyezési rendtartást. De arra is kérem a miniszter urat, hogy feltétlenül vesse el az úgynevezett gépesítési javaslatot. Szó van ugyanis arról, t. Ház, hogy az Intézet számoló- és másológépeket, úgynevezett Hollerioh-féle »lyukasztó« gépeket kíván rendelni a külföldről, amelyeknek csak a kölcsön díjuk évi 190.000 pengőt tesz ki, az összkiadás pedig felmenne 300X)O0 pengőre, amely összegből 150 munkaerői lehetne fizetni évenkint 2000 pengőjével! Hangsúlyozom azt, hogy ezért a felterjesztésért, ezért a »gépesítési ;javaslaitért« megint nem az Intézeti vezetőségét okolom, hanem ennek okát én abban a kapkodásban keresem és látom, amelyre a betegségi ágazat nehéz helyzetéből kifolyólag az Intézet "vezetői egyenesen rákényszerítettek. Végül a miniszter

1 úrnak különös figyelmébe ajánlom az Oti.-orvosok ügyét. Az Oti. rendelőintézeteiben, illetőleg az Oti.-orvosok rendelőiben olyan tucat műnk a, olyan teljesen tarthatatlan tömegkezelés folyik, aminőre nem hisizem, hogy 'bárhol is példát találnánk. Az orvosok egy-két óra alatt többszáz beteget kénytelenek ellátni és a mellett sokszor még írásbeli teendőket is végeznek. Teljesen igaza volt Tóth Pál képviselőtársamnak, amikor ezekre az anomáliákra rámutatott. Én, aki tapasztalatból beszélek, — hiszen öt éven keresztül a szemem előtt folyt le az a munka, öt éven keresztül figyeltem ezt a helyzetet, 'mely idő alatt alelnöke voltam az Oti.-nak, — magam is csak megismételhetem a belügyminiszter úr előtt azt a kérést, hogy valahogyan az oirvosok létszámának emelésével és joblb dotációjával tegye lehetővé a betegek tökéletesebb ellátását és kezelésiét és arra is kérem a miniszter urat, hogy hallgassa meg az Oti.-orvosok érdekképviseletét, amely becsületesen fel fogja tárni az orvosok sérelmeit és panaszait. Meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr ezeket a kívánságokat teljesen méltányosaknak és igazságosaknak fogja találni. Ismétlem, igen fontos kérelmem az, hogy hallgassa meg a miniszter úr az Oti.-orvosokat, hisz az intézet teljesen megfelelő és kifogástalan működése csakis megelélgedettl és jól dotált orvosi karon keresztül érhető el. T. Ház! Végezetül csak még egyet. Az az érzésem, hogy — tekintettel a mai rendkívüli szomorú népesedéspolitikai és szociálpolitikai helyzetre, — nem tudnám elfogadni az előttünk fekvő költségvetést, és ezt csak abban a reményben teszem, hogy azok a hiányok, amelyeket a költségvetésben látunk, pótoltatni fognak a milliárdos beruházási összegből. Abban a reményben, hogy a miniszter úr konszidleráció tárgyává fogja tenni propoziciómat és tekintettel arra, hogy a kormány iránt 'bizalommal viseltetem, mert semmi okom és jogom nincs arra, hogy elébe vágjak a dolgoknak és már most kritizáljam a kormány elkövetkezendő munkáját, továbbá abban a 'reményiben, hogy a kormány mindazt be fogja váltani, amit előttünk itt megígért és Programm jába vett, a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik*? Csikvándi Ernő jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Következik? Csikvándi Ernő jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Következik? Csikvándi Ernő jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Ház! Künn az országban nagy a csend» de e mögött a csend mögött igen komoly és mélyreható szociális erjedés folyik. Nekünk szociáldemokratáknak az a felfogásunk, hogy ezzel a szociális erjedéssel szembe kell nézni és a mélyen forrongó erőket alkotó és építő, szociális érteimben konstruktív erőtényezőkké kell átalakítani. Változatlanul a demokrácia alapján állunk, még pedig fenntartás és hátsó gondolatok nélkül. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Állunk ezen az alapon minden a demokráciával való visszaélés szándéka és törekvése nélkül. Állunk a demokrácia alapján abból a meggyőződésből kiindulva, ihogy ez, az adott osztálytársadalom keretein belül az. uralkodó osztályok túlhatalmának gyöngítésére, de nem valamely más osztályuralom megteremtésére szolgáló forma, vagy keret. Állunk a demokrácia alapján azért, mert ezt tekintjük az egyedüli tehetségnek arra, hogy a nép belső erői jobban és megfelelőképpen kifejleszthetek legyenek és mert a demokráciát tartjuk az egyedüli keretnek arra, hogy a jövedelem- és vagyoneloszlás igazságosabb és helyesebb rendjét a feltörekvő népi erők kellő megszervezésével meg lehessen teremteni. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A demokrácia természetes velejárójaként tekintjük, hogy az egymással szemben álló ellentétes érdekű osztályok a maguk érdekeit a politikában, a gazdasági életben egyaránt védeni törekednek. (Meskó Rudolf: Ez természetes!) Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a tőke és a munka ellentéte bármiféle demokratikus polgári társadalom keretén belül is eltüntethető, de viszont valljuk, ihogy ennek a társadalmi rendnek keretén belül az amúgy is túl hatalmas munkáltatói érdekvédelmi szervezetekkel szemben a gyengébb félnek, a munkásságnak joga és igénye van arra, hogy az államhatalom melléje álljon, hogy az államhatalom az ő törekvéseit fokozott megértéssel