Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Àz országgyűlés képviselőházának 327. a falusi ember lelkét, amikor a nyakán marad ilyen tartozás. Még sokkal eklatáns abb eseteket lehet felhozni olyankor, amikor falun valamely családiban egy elmebeteg- akad, mert ez tönkreteszi az egélsz családot. (Úgy van! Ügy van!) Valamikor a háború előtt úgy volt, hogy az, ilyen elmebeteg gyermeknek vagy csaladtiagnak a várható örökségrészére kebelezték 'be az ápolási költségeket Annakidején Vass miniszter úr ígéretet tett nekem itt a Házban arra vonatkozólag-, hogy ezt a rendelkezést visszaállítja, de sajnos, még mai napig sem történt intézkedés ebben a kérdésben. Arra kérem a miniszter urat, hogy nézze, vizsgálja meg egyszer ezt a kérdést, hiszen neki, mint volt megyei embernek, aki a vidék viszonyaival ismer ős, nem \kell magyaráznunk ezt a dolgot. Ha e téren megfelelő intézkedés történik, ez igen sok írásmunkától szabadítja meg a képviselőt, a vármegyét, a városházát, a minisztert is és rengeteg- gondtól a sok szegény emibert. Nem kell mondanom, hogy a miniszter úr iránt bizalomimal viseltetem, ezt már a múltból is tudja úgy a miniszter úr, mint a t. Ház. A beilügyminisztérum ügye nála, mint jó és lelkismeretes szakembernek kezébe van letéve s a belügyminiszter úr annak a feladatnak, amelyre vállalkozott, száz százalékig meg fog felelni. Ezzel a költségvetéssel módot is adunk neki arra, hogy feladatának megfeleljen. Iránta érzett bizalomból kifolyólag a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Fábián Béla, Fábián Béla: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a parlamenti szokásnak megfelelően először nemcsak a közvetlenül előttem szólott, de többi képviselőtársaim beszédével is foglalkozzam, így legelsősorban foglalkozzam Tóth Pál képviselőtársamnak az egészségügyi kérdéseknél elmondott kritiikájávai. Arra kérem a miniszter urat, legyen olyan kegyes és nézze meg egyszer az állami szemkórházat. Kérem t, képviselőtársaimat, méltóztassanak megnézni egyszer azokat az állami szemkórházakat, amelyek Budapesten vannak és akkor meggyőződésem, hogy nem kell sokat beszélnem, mert olyant, mint ezekben a szemkórházakban láttam, t. miniszter úr és t. képviselőtársaim, én még soha nem láttam. Én is elmondhatom, hogy sok mindenfelé voltam, — százszor (kisebb, kultúrájú országokban, mint Magyarország — de olyan szemkórházat, mint amilyen itt Budapesten van, amelybe minden áldott esztendőben tízezreket kell belefektetni reparáció céljából és végeredményében még sincs kultúrállamhoz méltó szemkórházunk — még neim láttam. Ezt az állapotot tovább fenntartani nem lehet. Ezért tisztelettel kérem a. miniszter urat arra, hogy amennyiben a miniszteriális tisztviselőktől erre vonatkozólag megfelelő adatokat nem kapna, — azt hiszem, megér az állami szemkórház, ügye egy látoga

: tást — látogasson el a miniszter úr az állami szemkórházba, hiszen nin'cs messze, a VIII. kerületben van, egyszer én is voltam ott, és akkor meg méltóztatik állapítani azt, hogy ezek az állapotok ott tarthatatlanok. T. Képviselőház! A másik (kérdés, amellyel ugyancsak az előttem felszólalt t. képviselőtársaim beszéde kapcsán foglalkozni akarok, s amely az én felszólalásomnak is legfőbb témája, az, amiről itt Péchy László és Pintér előttem szólott t. képviselőtársaim beszéltek. ülése 19È8 június 10-én, pénteken. 681 Mlindiketten a köztisztviselői kérdés bizonyos oldalait említették meg s mindkét igen t. képviselőtársam a rend kérdéséről is beszélt a belügyi tárcával kapcsolatosan, és azokról a fontos érdekekről, amelyek ahhoz fűződnek, hogy Magyarország a rend országa legyen, mint ahogyan ezt a mi vezetőink hangsúlyozni szokták. Elbben az országban' rend csak abban az esetben lehet, ha mi a tisztviselői karban rendet és fegyelmet tudunk tartani. A hierarchia azt követeli az alantas tisztviselőtől, hogy engedelmeskedjék a vezetőnek, a hierarchia megköveteli, hogy az alantas tisztviselő ne érezze magát politikailag felette annak a tisztviselőnek, aki tulaj donképpen a hivatal vezetésével van megbízva. Nem mondok valami nagy dolgot, csak olyan általánosságot, amely általánosság minden országnak az alapja, és ez az, hogy a közigazgatás rend és hierarchia nélkül elképzelhetetlen. Azt a helyzetet fenntartani, amely Magyarországon néhány esztendő óta divatos, hogy itt derék közigazgatási tisztviselők politikai pártokat alapítanak és saját hivatali társaik közül maguknak politikai pártjuk részére tagokat gyűjtenek és benn a hivatalban politikai pártok szervezésével foglalkoznak, tovább fenntartani nem lehet. Nem lehet fenntartani azt az állapotot, hogy itt tisztviselő urak a bíróság előtt magukat egy politikai pártvezér rendelkezése alá tartozókként jelöljék meg, olyanokul, akik politikai pártok vezetőjétől parancsokat kapnak. Ez már nem rend, ez már nem hierarchia, ez egyenesen anarchia, és ha ezek a t. pártalakító urak az ő saját pártideáljuknak megfelelő ország felé vetik tekintetüket, hogyan méltóztatnak ezek az urak elképzelni azt, hogy Németországban például lehetséges volna az, hogy egy tisztviselő politikai pártot alapítson. Hiszen ott egyetlen párton kívül nincsen más pártnak lehetősége, de nálunk az állam kenyerét evő tisztviselő urak járják az országot, politikai gyűléseket tartanak, és ezeken a politikai gyűléseken az államhatalommal szemben tartanak beszédeket. T. Képviselőház! Balogh István igen t. képviselőtársam az előbb felolvasott itt egy röpiratot, amely röpiratból nem óhajtok felolvasni azért, mert a röpirat szerzőjének nem engedte meg az elnök úr, hogy felovassa a röpiratot, de idézni fogok. (Egy hang a középen: Megígérte!) Nem tarthatom meg az ígéretemet, mert a képviselő úr elsősorban elvitte a röpiratot, másodsorban pedig az elnök úr nem engedte meg, hogy felolvassa. Ellenben van ebben két nagyon érdekes kitétel. Az én t. képviselőtársam az ő politikai gondolatának bizonyára más faktoraira célozva azt kérdezi, hogy honnan vannak azok a pénzek, amely pénzeken ma ezeket az akciókat folytatják. Nekem meggyőződésem, hogy Balogh igen t. képviselő úrnak bizonyára van valami oka, amiért ő is kezdi kérdezni azt, amit mi esztendők óta kérdünk. Én nem találom a köztisztviselői fizetéseket olyan nagyoknak, hogy ezekből a köztisztviselői fizetésekből a pártvezér-köztisztviselő urak az országos agitáció, az autók és plakátok költségeit és a napidíjakat fedezni tudnák. Ha pedig valaki arra hivatkozik, hogy tagdíjakból van a pénz, annak azt felelem, hogy aki már Magyarországon politikai pártot látott és az én igen t, képviselőtársaim mégis többé-kevésbbé politikai agitációval foglalkoznak, igazán leemelném a kalapomat az előtt a t. képviselőtársam előtt, aki nekem egyszer azt mondaná, hogy neki