Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

578 Az országgyűlés képviselőházának 327, pedig, ha tudná, hogy az ő kerületében menynyire elfogadják ezeket a gondolatokat az ő saját hívei, akkor talán szűkebbre fogná a száját. (Györki Imre: Azok is mulatnak rajta!) A tárcával olyan vonatkozásban kívánok foglalkozni, ami ugyancsak ehhez a politikai gondolathoz tartozik. Ugyanis nehezményezem a tisztviselők politikai állásfoglalásának szabályozásáról szóló miniszteri rendelkezést, és azt nem tartom határozottnak, nem tartom, olyannak, amely félreérthetetlen. (Fábián Béla: Ez igaz!) Ügy látom, hogy a belügyminiszter úr ezt a rendelkezését megmagyarázás szempontjából a sajtóosztályra bízta. A belügyminiszter úr nem határozta meg azt, hogy melyik az a párt, ahová tartozhatnak, hogy politizálhatnak-e egyáltalában a tisztviselők és ha nem politizálhatnak, miért van nekik szavazati joguk, hiszen a miniszterelnök úr beszédében azt hangoztatta, hogy gondoskodni fog arról, hogy a tisztviselők függetlenül politizálhassanak és gyakorolhassanak politikai jogokat. (Benkő Géza: Törvényes alapon!) Hogy lehet az, hogy a kabinetjében működő belügyminiszter máskép intézkedik? A nemzeti szocialista elvek hirdetésével foglalkozó, a nemzeti szocialista fronton mozgó egyének állandó meghurcoltatását teszem panasz tárgyává és kérdem azt, hogy ha azok, akiket ma minden magyar ember mint a haza nagyemlékű hőseit, a haza nagy embereit dicsőíti, többek között Kossuth és Petőfi, ma élnének és azzal a gesztióval lépnének ki a politikai porondra, mint amellyel akkor kiléptek, mit tenne velük a belügyi hatóság, a rendőrhatóság, amikor politikai fronton mozgó egyéneket ártatlan mozzanatokért, ártatlan ténykedésekért rögtön börtönbüntetéssel, súlyos pénzbüntetéssel és meghurcoltatással büntetnek s megakadályozzák ennek a gondolatnak, ennek az eszmének az előrejutását. Legalább is azt képzelik, hogy megakadályozzak. Kijelentem azt, hogy ez a gondolat szent eszme, szent ügy, amelyet nem külföldről importáltunk, nem külföldről hoztunk be. Nem követünk 'külföldi mintát, hanem egyenesen ós kizárólag a magyar földben^ a magyar lélekben gyökerezve valljuk ezt a szent ügyet. És ha Húsz János annakidején máglyára hurcoltatása alkalmával mosolyogva mondotta a meghurcolóinak és a büntetőinek, hogy az, eszmét úgy sem égethetik eL akkor ez a mi ügyünk az az ügy, amelyet nem tudnak megcsonkítani, nem tudnak elseperni a föld színéről és nem tudják még nyugvópontra sem juttatni, kivált nem az; olyan intézkedésekkel, amelyeket a tisztviselői karral szemben foganatosítottak és az olyan intézkedésekkel, amelyek a választójogi törvény végrehajtási utasítására, illetve a névjegyzékek összeállítására vonatkoznak s amelyek a névjegyzékek összállítását olyan időpontra teszik, amikor a sokat emlegetett 'magyar gyökér, a magyar talajban gyökerező parasztság (Fábián Béla: A talajgyökér! — Zsitvay Tibor: A gyökértalaj!) nem tartózkodik otthon, nem lesz tehát bevehető a választói névjegyzékbe és nem nyilváníthatja majd a politikai álláspontját. Naivságnak tartom, mélyen t. Ház és igen t. miniszter úr, hogy ezen az úton méltóztatnak megoldani próbálni ezt a kérdést. Amikor felelős, komoly emberek állanak ennek a moz

: galomnak az élén, méltóztassék teret engedni annak a lehetőségnek, hogy komoly és egyenes magyar faji sínpárra legyen helyezhető ez a ülése 1938 június 10-én, pénteken. mozgalom és ne legyen kitéve annak, hogy sokszor olyan népretegből előkerült egyének veszik kezükbe a vezetést, akik talán nem avatottak és nem érzik kellőképpen a felelősség nagy súlyát, amikor ilyen nemzeti ügyhöz nyúlnak hozzá. Különböző gyűléstilalmakra vonatkozó adatokkal jöttem ide. Garmadával vannak ilyenek a táskámban. Az egyik helyen azt mondják, hogy három éve ínséges termésünk volt, nem lehet politikai gyűlésekkel háborgatni a mi tömegeinket. Azt hiszem, az Alföld népe bármilyen bőséges termést is aratna, sohasem volna az számára bőséges, mert hiszen van elég olyan intézmény, olyan egyén, aki elveszi tőle a bőséges aratást. Kiskorú, felelőtlen emberekre hivatkoznak a másik elutasításnáL s kétségbe vonják azt, hogy pártközpontunk tudja, hogy csak szavazati joggal bíró és olyan ember írhatja alá a gyűléskérvényt, aki büntetlen előéletű. Egyik alkalommal Kémeri-Nagy Imrét, aki a pártomban dolgozik, a csendőrség megállította, leigazoltatta és kérdőre vonta, hogy miért visel egyenruhát. Tudvalévő, — hiszen ezt mindenki tudja — hogy; Kémeri-Nagy Imre magyar ruhát visel. (Fábián Béla: Fokossal! — Györki Imre: A nemzet vezére és Ibüszkesége — így írják a röplapok!) Tisztelettel kéíreim a belügyminiszter urat, tájékoztassa a csendőreit arról, hogy a magyar ruha nem egyenruha és ha mi ebben a hazában egyenruhaviselésnek» valami extra büntetendő dolognak minősítjük azt, ha valaki magyar ruhát ölt magára, akkor kérdezem, hol lesz ma tényleg egyenruha a magyar ruha? Fajisáj gunk minden gondolata, a külsőségekben való megjelenése mindig abban nyilatkozik aneg, hogy mit öltünk magunkra. Nagyon várom, hogy miként fog dönteni a belügyminiszter úr ennek a felolvasott röpiratnak a terjesztésére vonatkozólag. Debrecen város polgármestere ugyanis elutasította azzal, hogy (olvassa): »A mai nehéz időkben különösen fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a város nyugalma és békéje biztosíttassék. Az, olyan poilitikai tartalmú röpiratok terjesztése, _ mint amelynek engedélyezését a Nemzeti Szocialista Párt tiszántúli főkerülete kéri, fölötte alkalmas arra, hogy más politikai pártok vagy csoportok részéről is röpiratokat váltsanak ki. Az ilyen természetű politikai röpiratok terjesztésének elharapózása pedig a lakosság körében legalább is nyugtalanságot kelt és nagyon alkalmas arra, hogy a város békéjét megzavarja.« T. Ház! Tudni kell azt, hogy Debrecenben több ilyen politikai mozgalom van és úgy látszik, éppen ezt a mozgalmat tartják olyannak, amely idegessé tenné a hangulatot, Én nem minősítem ilyennek a mozgalmunkat, mert amikor konkrétummal jön az ember, amikor leszögezd bizonyos álláspontját és a mellett igyekszik kitartani, akkor nem lehet, mélyen t. Ház, hogy azt az ellenpártok a saját törekvései igazolására akarják felhasználni. Ismétlem, nagyon ajánlom a belügyminiszter úr figyelmébe, hogy a nemzeti szocialista mozgalmat kezelje úgy, mint egy eljövendő korszak nagy eszméjét és a maga nagy hatalmával igyekezzék arra törekedni, hogy komoly emberek felelősségteljesen vezessék ezt és kísérje figyelemmel ezeknek a mozgalmaknak az ügyködését, mert, ismétlem, ezt az eszmét nem tudja feltartóztatni semmiféle hatalom. Minthogy mozgalmunkat állandóan üldözik, vezető embereinket gyötrik és minthogy a bel-