Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Az országgyűlés hépviselöházánah 327. betegnek legalább 50 százalékban magának kell vállalnia a rizikót minden betegségben, még műtét esetén is. Hogy ez így van, talán legyen szabad idéznem az Igazságügyi Orvosi Tanács 1937. évi jelentését, amelyben megálla­pítja, hogy (olvassa): »Az utóbbi időben rend­kívül megszaporodott az orvosi műhibáért in­dult polgári perek száma. A perek rosszhisze­műségére jellemző, hogy 107 eset közül a Ta­nács csak egyetlen esetben állapította meg az orvos hibáját. Olyanok is indítottak pert or­vosok ellen, akik nekik köszönhették életüket, de szerintük egészségük helyreállítása nem si­került olyan mértékben, mint azt várták.« Ta­lán célozhatok a tegnapelőtt lezajlott szegedi tragédiára, amikor a beteg egyszerűen agyon­lőtte a kezelő orvosát, dr. Incze Klára szegedi asszisztensnőt, pusztán abból a kétségtelenül téves és szomorú megállapításból, hogy nein akarta gyógyítani a szembaját, amely egyéb­ként is gyógyíthatatlan volt. Mélyen t. Képviselőház! Az Oti-orvosok helyzetéről szóltam az előbb és szeretném még egyszer az igen t. ^belügyminiszter úr figyel­mébe ajánlani azt a kérdést. A 'belügyminiszter úr a Oti. ügykezelését ikorábibi belügyminisz­tersége idejéből is nagyon jól ismeri és már sok intézkedést is tett abíban az irányban, hogy az Oti. be tudja tölteni azt a hivatásait, amelyre a törvény kötelezi. De az orvosok szempontjá­ból is legyen szabad a figyelmét felhívnom arra, amit bizonyára tud, hogy a rendelőinté­zeti orvos 25 fillért kap egy rendelésért, a kör­zeti kezelő orvos pedig 30 fillért kap egy beteg meglátogatásáért. Olyan elenyésző kis összegek ezek, hogy ha ezért még becsületes, > tisztessé­ges és rendes munkát is méltóztatik várni, akkor tulajdonképpen minden orvosnak olyan jellemes, kiváló embernek kell lennie, aki sze­génységi fogadalommal megy az orvosi pá­lyára. Talán meg lelhetne oldani az orvosok helyzetét azzal, hogy korpótlékot rendszeresí­tenek részükre; aki imár több ideje van az Oti. szolgálatában, annak a fizetése emelkedjék. Az állandósult túlórázást talán be lehetne venni a szerződésbe. Az orvos arra szerződik, hogy három órát rendel az Oti.-ban, és mégis min­den áldott nap négyet rendel. Méltóztassék akkor a szerződését négy órára megállapítani, ha már az élet úgy hozta magával, hogy négy órát kell dolgoznia s ennek megfelelően állapít­sák meg azt a minimális fizetést. Tessék a csa­ládi pótlékot rendszeresíteni. Ha már a kor­mányzat a családvédelmet politikájának egyik főtengelyévé tette, akkor méltóztassék a tiszt­viselő- és az Oti.-orvosok munkabérének meg­állapításánál a gyermekek számát is tekintetbe venni. Esetleg elismerést is várhat az az Oti­orvos, aki űz esztendőn keresztül becsülettel, tisztességgel, olcsó tiszteletdíjért teljesítette hi­vatását, esetleg egy-egy elismerés juthatna a Társadalombiztosítóban alkalmazott orvosok számára. Mélyen t. Ház! Az egészségügyi szolgálat­ról szólva, felhívom az igen t. belügyminiszter úr figyelmét arra a problémára, amelyet előt­tem Péchy László képviselőtársam már szóvá­tett, a kórházi ágyak kérdésére, s arra, hogy több a beteg a vidéki kórházakban; mint amennyi az ágy. Felhívom a figyelmét arra, hogy az átalányozási rendszer, amelyet a sza­nálás idején állapítottak meg a kórházak ré­szére, talán most, amikor túl vagyunk a sza­náláson, már idejét múlta, s máskép lehetne megállapítani az átalányokat. Példának hozom fel az egyik budapesti klinikát, amelynek 200 ágya van, de csak 130 ágyra kap átalányt, vd­ülése 1938 június 10-én, pénteken. 575 szont csak 90 ágyat tart üzemben, mert azért a penaert, amit kap, csak 90 ágyon tudja ellátni a betegeket, 110 ágya pedig állandóan üre­sen all. ; Mélyen t Ház! Szóvá akarok most tenni a nepbetegseigek sorából egy kérdés*, a szívbe­tegségek kérdését. Az egyes betegségek inten­zitásukban és halált okozásukban is évtizedek alatt lassú, szinte észrevétlen változást szen­vednek. Pár évtizeddel ezelőtt? az egyes járvá­nyok, azután meg a tuberkulózis és a vérbaj voltak a legveszedelmesebb népbetegségek. Az orvosi tudomány előretörése folytán ezek a népbetegségek lassan elvesztették fenyegető jellegüket; az utóbbi évtizedek alatt már a tu­berkulózis is a halálozásban legalább 70%-kai visszaesett, a szívbetegség azonban, mint ha­álozáisi ok 170°A-kal felemelkedett. Különösen a hadviseltek szíve az 50 észterdő körül igen gyakran felmondja a szolgálatot máról hol­napra és egyre több azoknak az embereknek száma, akik munkabírásuk idején dőlnek ki a soriból. A szívbetegségeknél a teendő már járt úiij, amellyel a többi betegségek ellen felvette az állam a (harcot: gondozóknak, szívgondo­zóknak felállítása. Itt nagyon jó példával jár elől dr. Csordás Elemér székesfővárosi tiszti­főorvos, aki már megszervezte az iskolákban a szívvizsgálatot. Különösen a fiatalságot kell íttől a betegségtől óvni, hiszen majdnem" ren­lelkezést kellene kiadni, hogy 20 éven alul és 30 éven felüli nem szabad sporitiolniok az em­Dereknek, mert annyira túlhajtják a sportot, hogy azt a szívük érzi meg. Egy pár év, vagy évtized múlva a kisportolt szív hirtelen megáll ÏS szávhalált okoz. Vannak szívspecialistáink, akik ebben a tárgyban dolgoznak és ezeket a kérdéseket a belügyminiszter úr ele tárják, víéltóizitassék majd adandó alkalommal foglal­kozni ezekkel és mint népbetegséget tekinteni ái szívbetegséget is, amely megérett arra, hogy ényleg mint népbetegség ellen vegyük fel el­<ene a harcot. Méltóztassék megengedni, hogy a nép­egészséggel • foglalkozva röviden a népélel­nezési kérdést is szóvátegyem még. Az ember egészsége tulajdonképpen a táplálkozástól függ. Hogy egészségügyi vonatkozásban unit jelent a táplálkozás, azt az utolsó évtizedek tu­dományos munkája egyre nyilvánvalóbbá tfeszi. Igen értékes embereink vannak, akik kő­ül meg kéLl említenem a budapesti Tudomány­3gyetem élettani professzorát, dr. Beznáik Ala­lárt és dr. Beznák Aladár n ét, akik ezt a kér­iést kidolgozva és ezt a népélelmezési problé­nát statisztikai adatokkal is alátámasztva már smertették. Tudomásom van arról is, hogy a Népszövetség Tanácsának kezdeményezésére a belügyminisztériumban felállítottak egy nép­Sielmezési bizottságot, amelynek fontosságára ellemző, hogy annak elnökségét a belügymi­niszter úr magának tartotta fenn, helyettes iJnöke Johan Béla államtitkár úr, soraiban 'jedig a hatóságok és meghívott szakértők egész serege van képviselve. így Szent-Györgyi Albert, világhírű egyetemi tanárunk és a Bé­késmegyében, a Tiszántúl helyi viszonyla­tokban jól ismert egyetemi tanáir, Mészáros Gábor, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Ezek és a többi szakemberek csendben mind azon dolgoznak, hogy a néptáplálkozás tudo­nányos vizsgálatával új fegyvert adjanak a latalom kezébe, hogy az a népet egészsége­sebbé, erősehbé és hosszabb életűvé tudja tenni. Beznák Aladár statisztikája szerint Euró-

Next

/
Oldalképek
Tartalom