Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
Az országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1938 június 10-én, pénteken. sáról mondott, magam is megértem, mert én szintén ebben a témakörben kívántjaim felszólalni. Engedje meg a t. Ház, hogy elcsábíttassam magamat abba az irányba, amely, meggyőződésem szerint, egyedül volna alkalmas arra, hogy az igen t. képviselőtársam által is elavultnak minősített, tehát rossz és a, kornak meg nem felelő közigazgatásunkat megjavítsa. Én ennek egyedüli eszközét a közigazgatás államosításában találnám. (Mozgás jobb felől.) Nagyon jól tudom, hogy ez a megállapításom nem szerez magának osztatlan sikert ebben a Házban, (Ügy van! jobbfelől.) azt is tudom, hogy aktualitást sem ad felszólalásom a jelenlegi helyzetben e kérdésnek, mégis fenntartom állításomat, mert meg vagyok győződve arról, hogy előbb-utóbb erre az útra kell térni. Én nem vagyok a heves támadások embere, hanem inkább a kitartó küzdelemé és éppen ezért elvemmé teszem ebben a kérdésben is a »gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe oadendo« elvét és ismét és ismét idehozom ezt a kérdést a Ház elé. Nagyon kell, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, mert egy rendszerváltozás azonnali aktualitást is hozhat ennek a kérdésnek. A reform, elvi ellenzői legerősebben mindig ' arra szoktak hivatkozni, hogy a megyék autonómiája és a megyei közigazgatás bizonyos mértékben alkotmányibiztosítékot foglal magában. Ez, az érv talán a múltban, a kettős monarchia idejében még megállta a helyét, keserves trianoni önállóságunk után azonban vesztett értékéből, most pedig az Anschlussszal, azt hiszem, teljesen elesett. Minden körülmények között azonban az ősi formák, amelyeik még léteznek 'közigazgatásunkban, magukban véve nem okok arranézve, hogy az államosítást elodázzuk. Az autonómiának még nagy sérelmét sem látom abban, ha állami közigazgatási tisztviselők fogják a megye igazgaés a községek irányítását intézni. Hogy pedig a megyétől a közigazgatást el lehet vonni, erre a példa megvan igazságszolgáltatásunkban is, ^ amelyet ugyancsak a megyétől vontunk el és amelynek államosítása után, azt hiszem, senki sincs ebben a Házban, aki ne mondaná azt, hogy ez csak előnyére vált az igazságszolgáltatásnak. Közigazgatásunkban a főhi'bát abban látom, hogy majdnem minden községben más és más annak hatása a néppel szemben. Bizonyos mértékben embere válogatja, fhogy milyen a közigazgatásunk és ebben van a nagy hiba. Szeretek azzal a hasonlattal élni a közigazgatás tekintetében, hogy az egyes állások, a jegyzői, a szolgabírói, az alispáni és egyéb megyei állások olyan tisztségek, mint egy előre megszabott magyar mente, amely a maga szabási mintájában egy a köznek élő, talpig jellemes és .magas szellemi képességekkel bíró emberre van szánva, de ha egy átlagember kerül ebbe a mentébe, — márpedig inkább az átlagemberek vannak többségben — akkor azt a mentét kitölteni nem tudja és a közigazgatás azokon a helyeken rossz. Én a közigazgatás államosítását kívánom, mert ezt tartom szükségesnek honvédelmi szempontból is. Hiszen erős, egységes, a legfinomabb szeizmográf érzékenységű közigazgatás csak akkor van, ha nem ez a kétlaki közigazgatás működik, amelyet részben központilag irányítanak, részben pedig megyei befolyások hatása alatt áll. Nem akarok a részletekre kitérni e kérdés taglalásánál, nem is lenne hasznos, egy pár előzőleg elmondott interpellációmban már rámutattam azokra a hátrányokra, amelyek a helyi közigazgatásból származnak, hiszen ebben a tekintetben kielégítő választ is kaptam a cselédlakások kérdésével kapcsolatban. Azt tartom a legnagyobb tóibának ennél a megyei közigazgatásnál és a választott tisztviselőknél főként falusi vonatkozásban, hogy életfogytiglan van odahelyezve a jegyző vagy egyáltalában a közigazgatási tisztviselő. Ha abban az időpontban, amikor a választás történik, a megyei pártok és klikkek, vagy a falusi csoportok és kupaktanácsok olyan személyben tudnak megegyezni, aki teljes mértékben betölti azt a mentét, amelyre az előbb hivatkoztam, ebben az esetben nincs baj. Ha azonban nem ez a helyzet és a falu lakossága és jegyzője között megindul a háborúskodás, akkor olyan áldatlan állapotok támadnak abban a községben, amelyek nemcsak a közigazgatás rovására mennek, hanem a tekintélytiszteletben is rombolást végeznek és egyben annyi gondolatot, szellemet és haladást tesznek tönkre és gátolnak meg, hogy azt máir tényleg lehetetlen felértékelni. A megyei közigazgatásban az életfogytiglani tisztviselőválaszitiásnak az a hibája is megvan, hogy a felettes hatóságok álhumanizmnsból nem nyúlnak hozzá az illető tisztviselőhöz, hanem legalább is addig hagyják működni, amíg a nyugdíjképességet eléri. Van ebben valami, de mégsem százszázalékos igazság, amikor indokolásul azt mondják, hogy az ilyen állásától megfosztott tisztviselő a legnagyobb veszélye a közrendnek. De (kérdem tisztelettel, valóban a falusi önkormányzat rovására menne, ha a tisztviselők államiak lennének? Egyáltalában lehet-e ma önkormányzatról beszélni a maga eszmei és elvi formájában a mai községi vagy akár a megyei autonómiáiknál is, amikor a községi autonómiának, az autonóm ügyintézésnek minden részét felülvizsgálják és minden részébe beleszólnak 1 ? Érdemes tehát egyáltalában a falunak ahhoz ragaszkodnia, hogy a r főszolgabíró áltál jelölt három személy közül életfogytiglan válassza meg a jegyzőt, csak azért, hogy az ténylee: ott is maradjon és a falu ne tudjon tőle holtig megszabadulni? nem lenne-e sokkal előnyösebb. ha, a jegyző álliami hivatalnok lennie és nemcsak az államnak, hanem az egyes autonómiáiknak is felügyelet© alatt állna? Mennyivel pontosabban gyakorolnák az autonómiák felügyeleti jogukat ezekkel az államilag odahelyezett tisztviselőkkel szemben, mint a sajátmaguk által megválasztott tisztviselőkkel szemben! És meglenne az a nagy előny is, hogy ahol ilyen harc támad a jegyző és a falu között, ott azonnal meg lehetne azt oldani, áthelyezéssel. Közigazgatásunk államosítását azért is tartom nagyon szükségesnek és abban is látom az aktualitását, hogy végre olyan szelek kezdenek fújni, amelyek meghozhatják nekünk azt a lehetőséget, hogy ismét visszatérhessünk az elszakított területekre. Én szintén hosszú időt töltöttem elszakított területen és tudom, hogy az a területi egy megtisztult és sokkal jobb közigazgatást vár vissza a maga irányítására és vezetésére, mint amilyen a háború előtti és a háború alatti közigazgatás \ volt. Ebből a szempontból is minden körülmények között megvan az aktualitása ennek a kérdésnek. (Alföldy Béla: Nem lehet ott folytatni, ahol elhagyták! Ez bizonyos!) T. Képviselőház! Személyi szempontból sincs a közigazgatás államosításának semmi-
