Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-326
Az országgyűlés képviselőházának 326. mai nehéz gazdasági viszonyok között is kihasználják a mezőgazdasági munkásságot az által, hogy nem adják meg neki a létminimumhoz szükséges munkabért. Ezeket tehát szociális kötelességeik teljesítésére kényszeríteni kell. Mivel azonban nincs reményem arra, hogy a kormány ezen a téren megfelelő intézkedéseket fog tenni, ezt a címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik'? Gaal Olivér jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Ház! A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében a családvédelemről beszélve, a családi-bér fizetése mellett kötötte le magát. Tegnapelőtt az iparügyi miniszter urat hallottuk arról beszélni, hogy az iparban is igyekszik majd bevezetni a családi bérrendszert, s hogy az erre vonatkozó előtanulmányok már folyamatban is vannak és egyes helyeken, ahol az államnak magára az üzemre befolyása van, mint például a komlói állami kőszénbányánál, máris bevezette a családi béreket. Meggyőződésem és tapasztalatom szerint a családi béreket legelsősorban a szegődményes munkásoknál, az úgynevezett gazdasági cselédeknél kellene és lehetne a legjobban bevezetni. Nincs Magyarországon kereső ágazat, amelyben annyi sokgyermekes család volna, mini éppen a mezőgazdasági cselédségnél. Sem a bányászoknál, sem a mezőgazdasági cselédeknél egykét nem találunk, ott van a legtöbb gyermek és érthető is a buzgalom, mert hiszen alighogy felcseperedik a gyermek, már elmehet aszatolni vagy más munkát végezni, amivel keres és így a családnak, szüleinek könnyebbségére válik. Ezen a területen amúgyis túlnyomórészt természetben történik a fizetés és ezért lehetne a legjobban és a legcélszerűbben itt bevezetni a családi bérrendszert. Mégis azt kell tapasztalni, hogy éppen a mezőgazdaságban terjed ez az eszme rendkívül lassan és még ott is, ahol megpróbálkoztak a családi bérek bevezetésével, csődöt mondott ez a törekvés. Az elmúlt esztendőben egynéhány igen jó érzésű dunántúli gazda összeállott, összehívták gazdatársaikat, s megbeszélést tartottak, amelynek eredménye az úgynevezett komáromi norma volt. Ez a komáromi norma annyit jelentett, »hogy minden gazdaság kötelezi magát arra, hogy a többgyermekes gazdasági szegődményes munkásnak a konvencióját valamivel felemeli, valamennyivel több tejet és több szemestermónybeli járandóságot ad, egysizóval a gyermekek arányában javítja azoknak a munkásoknak a helyzetét. Ehhez a komáromi nocrmához csatlakozott egynéhány birtokos, s hogy egészen őszinte legyek, meg kell mondanom, bogy a szent benedekrendi apátság is csatlakozott hozzá és ma is e szerint fizeti munkásait. Amikor azonban ez az akció ki akart szélesülni és egész Dunántúl területére ki akarták terjeszteni ezt az igazán keresztényi lélekre valló családi bérrendszert, akkor kiderült, hogy nem lehet megtenni, mert a birtokosok túlnyomó többsége egyszerűién arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha pedig nekük 'munfoásiaiikat ezentúl így kell fizetniök, akkor olyan munkáscsaládokat, amelyben két gyermeknél több van, egyszerűen nem vesznek fel,- nem szerződtetnek. Ennek következtében azután azok, akik ezt a mozgalmat kezdeményezték és akik a komáromi normát létreülése 1938 június 9-én, csütörtökön. 561 hozták, kénytelenek voltaik az egésiz akciót abbahagyni, mert félő volt, hogy általa leginkább a többgyeiiimekes szegődményes munkások 'maradnak szerződés nélkül, válnak kenyértelenekké. Itt ennél a címűéi találok egy összeget, ; amely szerint a 'munkások gazdasági célú intézményeinek támogatására 132.000 pengő vétetett fel a költségvetésbe. Nem sok az a 132.000 pengő, hiszen jól tudjuk, hogy például a lótenyésztésre és egyéb ilyen célokra ennél lényegesen többet adnak, de na már adnak 132.000 pengőt bizonyos propagandacelokra, akkor én arra kérném a földmívelésügyi minisztériumot, hogy csináljoín ennek a családi bérrendszernek propagandát. Egy gazdaságban, ahol cselédek dolgoznak, egyiknek egy .gyerm'eke van,- a másiknak öt gyermeke, s eaaík természetes, bogy az ötgyermekes családapa ugyanakkora konvenció mellett éhezik, mig a másik valamennyire el tud tengődni. Vegyék az urak figyelembe például Bejczy Németh Andor könyvének tanulságait, aki alapos tanulmányokat végzett ezen a téren és aki megállapította, hogy a felső Dunántúlon 65 év óta nem változtak a cselédbérek, most is ugyanaz 1 a (konvenció, ugyanaz a munkabér, 80—100 pengős fizetés, egy pár csizma és egyéb apróság, azonkívül a természetbeni konvenció- Növekedett a drágaság, növekedtek az életigények, s amikor maga a kormányelnök és az egyes miniszterek is elismerik, hogy ideje volna bevezetni a családi bért, éppen ennél a munkáskategóriánál kellene elsősorban bevezetni, amely munkásfcategória a legtöbbet szenved, amely napi 14—16 órát dolgozik télein-nyáron, nyáron a hőségben, szárazságban és esőben, télen a hidegben, a fagyiban. Ez' a imunkáskategória gyermekeiket nevel fel, akiket rettenetes nélkülözéssel és fáradsággal 'tud csak ruházni és valahogyan iskoláztatni. Akármilyen nehéz időket élünk, mégis csak emelkedett tíz óv óta a gabona ára, mégis csak emelkedett a szemestermények ára, s ma már a gazdaságok még sincsenek olyan .rossz helyzetben, mint voltak akkor, amikor a bolettát be kellett vezetni, bogy a búzatermést valamiképpen megmentse az. ország. Ma mégis csak jobb helyzetben vannak s az a ipiár liter tej ás az a kis szemestermény, amennyivel az apró gyermekek nevelésére többet adnának, megtérülne a gazdaságban azzal, hogy az az ember, aki érzi ennek a téglára ejtett forró cseppnek a jótékony hatását, mégis szorgalmasabban dolgozik. Azt hiszem, hogy ha a. földmívelésügyi minisztérium erős propagandát indítana a birtokosok között és igyekeznék megértetni akár a gazdaság^ felügyelők útján, akár az újságok útján, akár más lmodon, hogy bűnt követ el a nemzet ellen az. aki a többgyermekes családoktól azt a csekélységet is megvonja, a cselédség számíthatna mégis arra, hogy a gyermekekéi könnyebben nevelje. Propagandát kellene a minisztériumban csinálni abban az irányban, hogy a birtokosokat felvilágosítsa, bogy ne csak egyéni önzéssel nézzék a világot, ne csak úgy nézzék a világot, hogy tmikép lehet niinél többet kipréselni a földből, jószágból és emberből, hanem néznék az embert is és gondolnának arra is, hogy ha nekik ilyen nehéz a gyermekeiket felnevelniök, hát mégis csak nehezebb annak a szegény cselédnek, akinek bizony, mint
