Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

Az országgyűlés képviselőházának 326. nél több vásárló legyen és ugyancsak a paprikaértékesítés szempontjából Is az, hogy miinél több kisbatyus legyen, lakik a hátukon batyuikban váltt paprikával az egész' Dunántúlt ellátják, ami igen nagy jövedelmi forrást biztosít nekik. Meg vagyok róla győződve, hogy amikor a kormány kiadta a rendeletet, amelyben a bátyusoktól a folyó év végén meg akarja vonni az engedélyt, talán nem volt tudatában iámnak, hogy ez mit jelent. Es azt hiszem, bogy amikor ezt a, rendelkezést meghozták, egy szót kihagytak belőle, azt tudniillik, bogy ez az

1 egész paprikáikorzetre vonatkozik és teljesen helytelemül és jogtalanul beleszúrták azt, hogy csak a zárt körzetben lévők maradhatnak tovább is paprikabatyusok. Nagyon !kérem az államtitkár urat, anéltóztaissék ezt megvizsgálni és erre vonatkozólag megnyugtató kijelentést tenni. Elnök: Szólásra következik 1 Gaal Olivér jegyző: Ifj. Balogh István! Elnök: Balogh István képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Képviselőház! A mezőgazdasági tudományos és kísérleti intézményeknek a költségvetésbe felvett összege 50.000 pengő. Ez annyi, mint a tengerben egy csepp. Kísérlet nélkül nincs eredmény és arra a célra, amelyet a tudományos kísérletezések a mezőgazdaság, a mezőgazdálkodás nagy mezőnyén, éppen Magyarországon, ebben az agrárországban szolgálnak, ez az 50.000 pengő olyan minimális összeg, hogy nem is tudom minek minősíteni a földmívelésiigyi és pénzügyi kormányzatnak azt a lépését, hogy ezt így állította be. Minden vonalon és minden kísérletnél fontos az, hogy a kísérletező ne legyen tőkeszegény. Több irányban és több úton próbálkoztak már egy új megoldással s a cellulózénak kórós anyagokból való kitermelése Olaszországban, Németországban és Amerikában már igen nagy teret hódított. Ez egészen új dolog és ezek a haladó országok, ezek a technikában igen nagy léptekkel előrehaladó . nemzetek tudvalevőleg ezt a találmányt már teljesen elli ódították a világ; elől. Tisztelettel bejelentem az államtitkár úrnak, hogy nekem van egy nemzeti szocialista társam, aki ezen a téren igen eredményesen munkálkodik. Én szándékosan nem kértem a kormánytól ehhez segítséget, holott az '

r jogos lett volna, s ha a velünk barátságban élő államok előrehaladott tempóban és nagy ütemben gyártják már a cellulózét kórós anyagból, tehát a csutkaszárból, akkor, ha nekünk egy . ilyen pompás embert adott a teremtés, az illetőt anyagiakkal támogatnunk kell, jóllehet, hogy 50.000 pengő erre a találmányra kevés lett volna. Bejelenthetem azt, hogy míg a hí res Dorner-féle találmányt, amely komplikált, Amerikában sikertelenség. legalábbis kevés siker követte, a mostani feltaláló, a cellulózé nak ez a magyar feltárója teljes sikerrel állit elő kóróból olyan cellulózeanyagot, amelynek rostja kiválóan felhasználható. Tudni kell azt, hogy legalább 10—15 centiméter hosszúnak kell lennie a szárban töretJen állapotban annak a cellulózénak, amelyet felhasználhatunk. Ma már lekonkurrálják a gyapjútermelést és a juhtenyésztést az olasz és német piacon a műgyapjúval és műselyemmel, s robbanóanyagokat is gyártanak ebből. Előre felkérem az államtitkár urat, hogy amikor a kísérletek befejeződnek és szakemberek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XIX. ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. 555 ellenőrizték ezeket a dolgokat, ezeknek a kiváló szakembereknek jöjjön segítségére a kormány ne 50.000 pengővel, hanem akkora Öszszeggel, amennyi szükséges lesz, hogy a nemzet javára hasznosítani tudjuk a cellulózé feltárását. Elnök: Kíván még valaki a címhez szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom.. A j tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 10. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 11. cím. Kérem annak felolvasását. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 11. címet). Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Dulin Jenő! Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Csak néhány sízót leszek ibátor, szólni ehhez a címhez. Nevezetesein akkor, amiíkar f öldíbirtekpolitikáiról beszélünk, igen sok sízó hangzik el arról, hogy kisIbérleteíket alakítsunk, a (kisbérietek: tudniillik a dolog természeténél fogva, a legegyszerűbben oldanák. ímeg a földímséget. Amilkra* azonban ezt elméletiben elfogadjuk, sajnos, a gyakorlatban azt kell meigálrapítanuinlk, hogy a kisbérletek felé való törekvés éppen az állaimi birtokokon nom valósul imieg. Ahányszor valamilyen állami birtokon valamilyen nagybérlőt vagy középbérlet lejár és alkalom lenne például alapítványi birtokokon kisbérieteket létesíteni, sajnos» azt látjuk, hogy befolyásos, uraik esetleg megint nagybérleteket viagy középbérleiteket tudnak szerezni, pedig ha a nép azitl látja, hogy amikor alkalom nyílik arra, hogy kisbérletet osjfnáljunk és, mégsem csináljuk meg, pedig állandóan kisbér letekről beszélünk, ez a szavahihetójséigünket fogja megingatni. Éppen ezért szükségesnek tartom azt, hogy iítt nyomatékkal felhívjam, az igen t. földművelésügyi kormányzat figyelmét arra, hogy ha ilyen alapítványi birtokokon lejárnak a imár meglévő magy- és középbiérletek. abban az, esetben (méltóztassék azokat kisbérietekként hasízniositami. Csak nemrégiben ^iis konkrét eseteket hallottunk: amikor kisgazdák, kisparasztok jelentkeznek és bérbe akarj ák f venni a közalapítványi birtokot, abba az 'akadályba ütköznek, hogy megint egy középvagy nagybérlőinek folgják kiadni, olyasvalakinek,"akinek egyébként is van már 800--1000 hold földje. A földínségem és a földszegénységen való 'segítésre ez igen alkalmas lehetőség, nem szabad tehát ezt elmulasztani. Még csak a tagosítással kapcsolatban azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a gyakorlatban látjuk a tagojsításra vonatkozó jogszabályoknak azt a hiánylát, amely az utak létesítését a tagosítással kapcsolatban külön átruházza községi hatásköribe. így azután megtörténik az, hogy ja,, .tagosítás során az utakat elméletben kihasítják,, papíron tehát megvan az út, a tagosítás szerint rendben: is volna, az a rész azonban, amely a térképen nyílegyenes szép út, valójában! víz alatt álló terület; annak ellenére, hog^ az út elméletileg kihasíttatott, -tényleg ^niincs meg. Amikor a gazda megkapja a kihasított területet, azt mondják neki, hogy az út itt van; ha «Szétnéz, egy nagy víztócsái, lát s nieim tudja megközelíteni a földjét. Amikor azután ennek utánajárunk, azt a választ kapjuk, hogy a község dolga az utakat rendben tartani. Konoedálom, hogy tényleg a község kötelességeihez tartozik az utak rendbentartása. 79