Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

550 Az országgyűlés képviselőházának 326. felfogásomat, — jó ezt az igen t. államtitkár úrnak is a figyelmébe f ajánlanom — hogy a földmívelésügyi minisztérium iborosztálya kü­lönösen az új hegyközségi törvényjavaslattal és az úgynevezett boregykéz, a Magyar Szőlős­gazdák 13órértékesítő Szövetkezetének irányí­tásával kapcsolatban és egyéb, remélhetőleg a földmívelésügyi tárca által jól alátámasztott borászati és szőlészeti tevékenység következté­ben olyan fontos osztály lett, hogy nem marad­hat többé meliléikosztály, hanem főosztálynak kellene átminősíteni- Ez azért is kívánatos volna, mert a borosztály mindenkori vezetője { van megbízva az úgynevezett Maszobsz. végre­hajtóbizottságának elnökletével. Ott kereske­delmi tevékenységet kell kifejteni, a végre­hajióbizoitság nagyon sokszor olyan határoza­tokat hoz, amelyekhez a földmívelésügyi mi­niszter azonnali hozzájárulása volna szükséges és sajnos sokszor nem sikerült elérni ezt az azonnali hozzájárulást, talán azért, mert ez nem egy külön ügyosztály és nincs közvetlen bejárása az ügyosztály vezetőjéhez, vagy a mi­niszter úrhoz közvetlenül nem' tud hozzájutni, mint például a leguLobbi időben, amikor kívá­natosnak mutatkozott hogy a Maszobsz, által felvásárlandó bort ne 1*4 fillérrel vásárolják fel bizonyos minőségen feliül, hanem 1"5 fillérrel. Amíg ezt el tudta érni ennek a szövetkezetnek a végrehajtóbizottsága, két ihétbe került, pedig az volna a kívánatos, hogy amikor elhatároz valamit a szövetkezet végrehajtóbizottsága, azt a földmívelésügyi miniszter úr máról-holnapra hagyja jóvá. Ez a szükségesség is vezetett en­gem arra, hogy felvessem az igen t. miniszter úr és az igen t. államtitkár úr előtt azt a gon­dolatot, hogy nem volna-e lehetséges, — és ez a szőlősgazdáknak nagyon régi kívánsága és presztizskérdése i« — hogy a boirérdekeltséget egy külön ügyosztály képviselje a földmívelés­ügyi minisztériumban. Legyen szabad nekem a borértékesítésre vo­natkozólag is felvetnem még pár gondolatot, A sűrítmény felhasználása tekintetében kívána­tos volna, ha a földmívelésügyi kormányzat interveniálnia a katonaságnál, -mert hiszen a sűrítménynek mint tápláléknak, táplálószernek a felhasználása is kívánatos volna. Annakide­jén Gömbös Gyula miniszterelnök, amikor olyan rettenetes viszonyok voltak a bornál, el­rendelte, hogy a katonaság részére bort vásá­roljanak. A katonaság .részére elsőrangú táplá­lék lehetne a sűrítményedé lehetne talán a kor­mány intézkedésével nyári üdítőitalokat is ké­szíttetni abból. Még egyre hívom fel az igen t. államtit­kár úr figyelmét a sűrítmény készítésével kap­csolatban, arra, hogy ma kik a mustsürítők. Nem tudom, hogy hívják azokat, akiket ez a törvény, amelyet magyarul zsidótörvénynek neveznek, az ott megjelölt 20%-ba sorol, de azok, akik mustsürítéssel foglalkoznak, idetar­toznak és éppen ezért kívánatos volna, íhogy a Maszöbsz.-nak valamelyik pincéje szereltetnék fel ilyen mustsürítővel. Ez azért is kívánatos volna, mert így ellenőrizni lehet azokat az ára­kat, amelyeket a másik oldalon kívánnak és kérnek. Nagyon sokan — mint például Temes­váry képviselőtársunk is — kifogásolják a sű­rítmény magas árát. A gyöngyösiek például erősen kifogásolják és azt mondják, hogy ennél sokkal olcsóbban lehetne sűríteni, viszont a kalkuláció, amelyet a hivatalos körökkel az iparügyi minisztériumban átvizsgáltattunk, he­lyes volt, de lehetséges, hogy valahol van egy ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. szám, amellyel meg lehetne javítani a sűrít­mény előállításának költségét. Legyen szabad a t. államtitkár úr figyel­mét felhívnom arra, hogy régi kívánsága volt a borérdekeltségnek az, hogy amikor külföldi tárgyalásokra megy ki a földmívelésügyi mi­nisztérium és borkérdésről van szó, — bár a borkérdés csak a legutolsó esetben szokott elő­kerülni, de ha már a borkédésről van szó — akkor lehetőleg a borérdekeltség részéről is menjen ki valaki, hogy ott helyben adja meg a tanácsot, helyben adjon felvilágosítást azok­nak, akik ebben a kérdésben tárgyalnak. Ügy gondolom, hogy amikor konkrét esetben ilyen tárgyalásokról van szó, felhivatnék a borérde­keltség, mondjuk, ennek az új szövetkezetnek a vezetősége, vagy más, — van nagyon rendes borkereskedő is kivételesen Magyarországon — akiket erre a célra fel lehet használni. Ez kívánatos volna, mert azt hiszem, így nagyobb eredményeket tudnánk elérni a külföldi tár­gyalásokkal kapcsolatban és nemcsak akkor lenne a borkivitel kontingensének felemelése lehetséges, ha ahhoz a kereskedelemügyi vagy az iparügyi minisztérium megbízottai nagy kegyesen 'hozzájárulnak. Magam részéről is osztozom minden tekin­tetben Dulin képviselőtársamnak a borfogyasz­tási adóra vonatkozó előadásaiban. En is azt kérem a földmívelésügyi kormányzattól, lehe­tőleg hasson oda, hogy ez a nagyon antiszociá­lis adónem szüntettessék meg. De sokkal töb­bet, sokkal nagyobb hatást vélnék elérni, ha az italmérést szabaddá tenné a kormány. A hely­zet az, hogy például az én városomból, Eger­ből, kis egyfogatú szekéren hordókban felviszik a bort a Felvidékre, Diósgyőr, Özd környékére és mire beérkeznek valamelyik községbe, ott várják a detektívek s a fináncok és lefogják ezeket a kis magyarokat, egy-két hektoliteres hordójukkal, sőt még a kocsijukat, a lovukat is, mindenüket a világon elveszik tőlük a bor­ral együtt és hazaküldik őket. Akkor azután kap egy végzést, hogy fizesse le a borfogyasz­tási adót az után a hordó bor után, amelyet meg sem kezdett. Végeredményben mindegyik nálam áll meg. Elkezdek telefonálgatni. Né­hány községben, így Borsodnádasdon, Diós­győrött stb. már a hangjukról ismerem ezeket a jegyző urakat a telefonból, de ismerem a pénzügyigazgatóságokat is. A végén a sok telefonálás után jön a vég­zés, hogy ha az illető befizeti a borfogyasztási adót, kiadják neki ezt a bort, amely időközben 8—10 napon belül megsavanyodott és teljesen használhatatlan. Ez a legjobb eset. Ilyeneket szoktam kieszközölni a pénzügyminisztérium­ban is, mert minden esetben idáig jön a dolog. Megtörténik azonban az is, hogy csak azért, mert felviszik a bort a felvidékre, mert ott értékesíteni tudják, lefoglalják azt a bort, nem adják vissza és az összes bírságokat és illeté­keket le kell fizetniök az illetőknek. Dulin t. képviselőtársam valóban helyesen mondta, miért ne lehessen ugyanúgy eladni a bort, mint a búzát, miért kelljen a fináncnak állandóan vizsgálnia a pincében a bort? Ennek megszün­tetése volna kívánatos. Ha ez megtörténik, ha a hegyközségi törvényt beterjesztik, ha a szesz­törvényjavaslatból törvény lesz a mi kívánsá­gunk szerinti szövegezésben, ha a borfogyasz­tási adót eltörlik és az italmérést szabaddá teszik, ha meg lesz akadályozva, hogy olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom