Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

550 Az országgyűlés képviselőházának 326. felfogásomat, — jó ezt az igen t. államtitkár úrnak is a figyelmébe f ajánlanom — hogy a földmívelésügyi minisztérium iborosztálya különösen az új hegyközségi törvényjavaslattal és az úgynevezett boregykéz, a Magyar Szőlősgazdák 13órértékesítő Szövetkezetének irányításával kapcsolatban és egyéb, remélhetőleg a földmívelésügyi tárca által jól alátámasztott borászati és szőlészeti tevékenység következtében olyan fontos osztály lett, hogy nem maradhat többé meliléikosztály, hanem főosztálynak kellene átminősíteni- Ez azért is kívánatos volna, mert a borosztály mindenkori vezetője { van megbízva az úgynevezett Maszobsz. végrehajtóbizottságának elnökletével. Ott kereskedelmi tevékenységet kell kifejteni, a végrehajióbizoitság nagyon sokszor olyan határozatokat hoz, amelyekhez a földmívelésügyi miniszter azonnali hozzájárulása volna szükséges és sajnos sokszor nem sikerült elérni ezt az azonnali hozzájárulást, talán azért, mert ez nem egy külön ügyosztály és nincs közvetlen bejárása az ügyosztály vezetőjéhez, vagy a miniszter úrhoz közvetlenül nem' tud hozzájutni, mint például a leguLobbi időben, amikor kívánatosnak mutatkozott hogy a Maszobsz, által felvásárlandó bort ne 1*4 fillérrel vásárolják fel bizonyos minőségen feliül, hanem 1"5 fillérrel. Amíg ezt el tudta érni ennek a szövetkezetnek a végrehajtóbizottsága, két ihétbe került, pedig az volna a kívánatos, hogy amikor elhatároz valamit a szövetkezet végrehajtóbizottsága, azt a földmívelésügyi miniszter úr máról-holnapra hagyja jóvá. Ez a szükségesség is vezetett engem arra, hogy felvessem az igen t. miniszter úr és az igen t. államtitkár úr előtt azt a gondolatot, hogy nem volna-e lehetséges, — és ez a szőlősgazdáknak nagyon régi kívánsága és presztizskérdése i« — hogy a boirérdekeltséget egy külön ügyosztály képviselje a földmívelésügyi minisztériumban. Legyen szabad nekem a borértékesítésre vonatkozólag is felvetnem még pár gondolatot, A sűrítmény felhasználása tekintetében kívánatos volna, ha a földmívelésügyi kormányzat interveniálnia a katonaságnál, -mert hiszen a sűrítménynek mint tápláléknak, táplálószernek a felhasználása is kívánatos volna. Annakidején Gömbös Gyula miniszterelnök, amikor olyan rettenetes viszonyok voltak a bornál, elrendelte, hogy a katonaság részére bort vásároljanak. A katonaság .részére elsőrangú táplálék lehetne a sűrítményedé lehetne talán a kormány intézkedésével nyári üdítőitalokat is készíttetni abból. Még egyre hívom fel az igen t. államtitkár úr figyelmét a sűrítmény készítésével kapcsolatban, arra, hogy ma kik a mustsürítők. Nem tudom, hogy hívják azokat, akiket ez a törvény, amelyet magyarul zsidótörvénynek neveznek, az ott megjelölt 20%-ba sorol, de azok, akik mustsürítéssel foglalkoznak, idetartoznak és éppen ezért kívánatos volna, íhogy a Maszöbsz.-nak valamelyik pincéje szereltetnék fel ilyen mustsürítővel. Ez azért is kívánatos volna, mert így ellenőrizni lehet azokat az árakat, amelyeket a másik oldalon kívánnak és kérnek. Nagyon sokan — mint például Temesváry képviselőtársunk is — kifogásolják a sűrítmény magas árát. A gyöngyösiek például erősen kifogásolják és azt mondják, hogy ennél sokkal olcsóbban lehetne sűríteni, viszont a kalkuláció, amelyet a hivatalos körökkel az iparügyi minisztériumban átvizsgáltattunk, helyes volt, de lehetséges, hogy valahol van egy ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. szám, amellyel meg lehetne javítani a sűrítmény előállításának költségét. Legyen szabad a t. államtitkár úr figyelmét felhívnom arra, hogy régi kívánsága volt a borérdekeltségnek az, hogy amikor külföldi tárgyalásokra megy ki a földmívelésügyi minisztérium és borkérdésről van szó, — bár a borkérdés csak a legutolsó esetben szokott előkerülni, de ha már a borkédésről van szó — akkor lehetőleg a borérdekeltség részéről is menjen ki valaki, hogy ott helyben adja meg a tanácsot, helyben adjon felvilágosítást azoknak, akik ebben a kérdésben tárgyalnak. Ügy gondolom, hogy amikor konkrét esetben ilyen tárgyalásokról van szó, felhivatnék a borérdekeltség, mondjuk, ennek az új szövetkezetnek a vezetősége, vagy más, — van nagyon rendes borkereskedő is kivételesen Magyarországon — akiket erre a célra fel lehet használni. Ez kívánatos volna, mert azt hiszem, így nagyobb eredményeket tudnánk elérni a külföldi tárgyalásokkal kapcsolatban és nemcsak akkor lenne a borkivitel kontingensének felemelése lehetséges, ha ahhoz a kereskedelemügyi vagy az iparügyi minisztérium megbízottai nagy kegyesen 'hozzájárulnak. Magam részéről is osztozom minden tekintetben Dulin képviselőtársamnak a borfogyasztási adóra vonatkozó előadásaiban. En is azt kérem a földmívelésügyi kormányzattól, lehetőleg hasson oda, hogy ez a nagyon antiszociális adónem szüntettessék meg. De sokkal többet, sokkal nagyobb hatást vélnék elérni, ha az italmérést szabaddá tenné a kormány. A helyzet az, hogy például az én városomból, Egerből, kis egyfogatú szekéren hordókban felviszik a bort a Felvidékre, Diósgyőr, Özd környékére és mire beérkeznek valamelyik községbe, ott várják a detektívek s a fináncok és lefogják ezeket a kis magyarokat, egy-két hektoliteres hordójukkal, sőt még a kocsijukat, a lovukat is, mindenüket a világon elveszik tőlük a borral együtt és hazaküldik őket. Akkor azután kap egy végzést, hogy fizesse le a borfogyasztási adót az után a hordó bor után, amelyet meg sem kezdett. Végeredményben mindegyik nálam áll meg. Elkezdek telefonálgatni. Néhány községben, így Borsodnádasdon, Diósgyőrött stb. már a hangjukról ismerem ezeket a jegyző urakat a telefonból, de ismerem a pénzügyigazgatóságokat is. A végén a sok telefonálás után jön a végzés, hogy ha az illető befizeti a borfogyasztási adót, kiadják neki ezt a bort, amely időközben 8—10 napon belül megsavanyodott és teljesen használhatatlan. Ez a legjobb eset. Ilyeneket szoktam kieszközölni a pénzügyminisztériumban is, mert minden esetben idáig jön a dolog. Megtörténik azonban az is, hogy csak azért, mert felviszik a bort a felvidékre, mert ott értékesíteni tudják, lefoglalják azt a bort, nem adják vissza és az összes bírságokat és illetékeket le kell fizetniök az illetőknek. Dulin t. képviselőtársam valóban helyesen mondta, miért ne lehessen ugyanúgy eladni a bort, mint a búzát, miért kelljen a fináncnak állandóan vizsgálnia a pincében a bort? Ennek megszüntetése volna kívánatos. Ha ez megtörténik, ha a hegyközségi törvényt beterjesztik, ha a szesztörvényjavaslatból törvény lesz a mi kívánságunk szerinti szövegezésben, ha a borfogyasztási adót eltörlik és az italmérést szabaddá teszik, ha meg lesz akadályozva, hogy olyan