Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-316

44 Az országgyűlés képviselőházának 316. terjeszti az állami és társadalmi rend hatályo­sabb védelméről szóló 1921 : III. te. 1. §-ábao meghatározott büntetendő cselekmény tény álla­dókat. A gyakorlati élet újabb jelenségeket pro­dukál és felbukkannak olyan mozgalmak, vagy szervezkedések, amelyek kifejezetten vagy be­vallottan nem irányulnak az állam és társada­lom törvényes rendjének erőszak alkalmazásba vételével való megtámadására, azonban a fenn­álló törvényes jogrendre éppen akkora veszélyt rejtenek magukban. Ehhez képest az 5. § már az 1921 : III. te. 1. §-a alá utal minden olyan moz­galmat vagy szervezkedést, amelynek célkitűzé­seiből, módjából, különösen titkosságából, tag­jainak esküvel, fogadalommal vagy ünnepélyes ígérettel kötelezésből vagy egyéb körülményből kitűnik, hogy a mozgalom vagy szervezkedés a törvényes jogrend törvényellenes úto# való megváltoztatásának veszélyét rejti magában. E szakaszban tehát nemcsak a mozgalom­nak vagy szervezkedésnek külső ismertető je­leire, hanem tartalmi elemeire is utalás tör­ténik,, A bírói cognitio dolga az, hogy ezeken az itt felsorolt típusokon kívül milyen konkludent tényekből fogja rnegállapítatni a bíróság a veszélyeztetés fennforgását. A III. fejezet eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz. A 6. §-ban általánosságban a büntető per­rendtartás alkalmazása van előírva, amennyi­ben ez a törvényjavaslat eltérést nem állapít meg. A 7. § egyfázisú perelőkészítést állapít meg azzal, hogy vizsgálatnak nincs helye: a vizs­gálatot a nyomozás pótolja. A nyomozást maga a kir. ügyészség is teljesítheti, amely bármely nyomozó cselekményt elrendelhet és foganato­síthat. Ha azonban tanú megesketése, tanú vagy szakértő nyilatkozásra kényszerítése, a lefoglalandó tárgy kiadására szorítás vagy le­foglalt postai küldemény felbontása válik szük­ségessé, annak elrendelése és foganatosítása végett az illetékes királyi törvényszéknek vizs­gálóbíráját vagy az illetékes királyi járásbíró­ságot kell, hogy megkeresse. Bár egyebekben a királyi ügyészséget a vizsgálóbíróval azonos jogok illetik meg és a perelőkészítés terén igen széles jogköre van, mégis ez a rendelkezés is egy újabb garancia arra nézve, hogy az érde­kelteket súlyosabban érintő rendelkezések elren­delése a bíró jogkörébe van utalva. További garancia az is, hogy a királyi ügyésznek az elő­készítő eljárásban tett intézkedései és határo­zatai ellen egyfokú jogorvoslatnak van helye, amely felett szintén az öttagú külön tanács per­orvoslat kizárásával határoz. A 8. § a személyes szabadságot súlyosan érintő előzetes letartóztatást elrendelő határo­zat ellen felfolyamodási jogot biztosít az öt­tagú külön tanácshoz, amely a felfolyamodá^ tárgyában 48 óra alatt határozni köteles. Erős garanciális rendelkezés az is, hogy az öttagú külön tanács az előzetes letartóztatást akár kérelemre, akár hivatalból bármikor megszüntetheti, továbbá dönt a terheltnek a lakásán való külön őrizete, úgyszintén a biz­tosíték mellett való szabadlábrahelyezés kér désében. Az ötös tanács határozata ellen per­orvoslatnak helye nincs. A 9. § szerint a vádló a vádiratot minden esetben az öttagú külön tanács elnökéhez nyújtja be, amelyet rendszerint a főtárgyalás kitűzésével egyidejűleg kell a terhelttel kö­zölni. Ez az ötös tanács abszorbeálja az eljá­rásból kiküszöbölt vádtanáes jogkörét, de ülése 1933 május 19-én, csütörtökön. nemcsak a vádlott által beadott kifogás foly­tán és annak keretében, hanem a nélkül is hi­vatalból alaposan felülvizsgálja az ügyet és ugyanolyan határozatokat hozhat, mint a vád­tanács. A vádlott perrendi helyzete tehát ezzel sem súlyosbodott, sőt a hivatalból való felül­vizsgálat alapján a vádlott anyagi védelem­ben is részesül. A 10.. § lényeges új eljárási jogszabályt vesz át az angol jogból, midőn a főtárgyalá­son a vádlotthoz nemcsak az elnök részére, hanem az ítélő bíróság tagjai, a vádló és a védő részére is közvetlenül kikérdezési jogot biztosít. Ez az anyagi _ igazság felderítésére, illetőleg a helyes és teljes tényállás megálla­pítására igen üdvös rendelkezés, amellyel szemben nem helytálló az az ellenvetés, hogy ez a vádlott zaklatására vezetne. Ugyanis a vádlott a feleletadást meg is tagadhatja, de ezenkívül a főtárgyalás elnöke felmentheti a vádlottat a feleletadás alól azokra a kérdé­sekre nézve, amelyeket ríem tart az vigy érde­mére tartozóknak. A 11. § az öttagú külön tanácsnak csak ama végzése ellen ad egyfokú felfolyamodási jogot, amelyik az eljárást megszünteti vagy annak felfüggesztését, vagy az ügy áttételét rendeli el. Az állam érdekét súlyosan érintő, főbenjáró bűncselekményről lévén szó, ennek a felfolyamodási jognak megadása a közérdek védelmében indokolt. Az öttagú külön tanács ítélete ellen a tábla kikapcsolásával semmiségi panasznak van helye a királyi Kúriához a törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése miatt, tehát a ténykérdésre kiterjedően is. Az egyfokú per­orvoslati rendszerből folyik, hogy a perorvos­latnak lehetőleg kötetlennek kell lennie mind a tény-, mind a jogkérdésre kiterjesztve.. Az anyagi és alaki semmiségi okok alakszerű fel­sorolása tehát mellőzhető. A királyi Kúria fe­lülvizsgálati jogköre az 1928 : X. te. 33. §-ának rendelkezésein is túlmenően jelentékenyen ki­tágul, mert nemcsak az ügyiratok alapján vizsgálja felül a tényállást, hanem a vádlott jelenlétében bármely bizonyítást maga is fel­vehet, a vádlottat is kihallgatja vagy bármely bizonyítás felvételére saját bíráját is kiküld­heti. Nincs tehát a királyi Kúriának meg- _, kötve a keze a tekintetben, hogy az új tény­állást megállapíthassa és nincs ráutalva arra, hogy az első bírói ítélet megsemmisítésével az első bíróságot az előírt bizonyítás felvételére és újabb ítélethozatalra utasítsa. Ezzel az el­járás gyorsasága jelentékenyen elősegíttetik. Minthogy a királyi Kúria ezek szerint egé­szen új tényállást állapíthat meg, ennek fo­lyományaként a bűncselekmény és annak mi­nősítése a vádlott hátrányára megváltozhatik. Az államérdek védelmében szükségesnek mu­tatkozott, hogy abban az esetben is, ha az el­ítélt vádlott semmiségi panaszt jelentett be, de a közvádló az elsőbírói ítéletben megnyu­godott, a koronaügyész indítványára a védő meghallgatása mellett az elsőbírói ítélet a vád­lott terhére is megváltoztatható legyen. A 12. § nem kívánja elvonni az 1930 : III. te. 94. §-a esetében kémkedés miatt a vádlottat a budapesti kir. büntetőtörvényszék kizáróla­gos illetékessége alól, továbbá a polgári vád­lottat a 98. § esetében a hűtlenségnek katonai titok elárulásával elkövetett bűncselekménye miatt a katonai honvédtörvényszék bírás­kodásából. A IV. fejezetben a vegyes és batályba­léptető rendelkezések közt rendelkezés foglal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom