Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-316

40 Az országgyűlés képviselőházának 316. vetkező szavak . felvételét: »az 5. § harmadik bekezdésében, úgyszintén a 6. és 7. §-ban«. Ezek az általam most indítványozott módosítások folyományai azoknak a változtatásoknak, amelyeket az előbb méltóztattak elfogadni és ezzel az eredeti 7. §-ban lévő hivatkozásokat kellett ' megfelelően összhangba hozni. Tisztelettel kérem, méltóztassék az eredeti 7. %-t, immár mint 8. %-t elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon ) Elnök: Szólásra jelentkezett? Gaal Olivér jegyző: Rupert Rezső. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Amikor a bizottságban a 4., 5. és 6. §-okat tárgyaltuk, ott az a kívánság merült fel, hogy ezek a bűncselekmények, amelyeket itt kihágásnak nyilvánítanak, egyenesen bűntetté nyilváníttassanak. Láttam az előadó úr módosításában, hogy azóta az eredetileg kihágási tényálladékokból is vétségi tényálladékok lettek. Ezzel csak azt akarom illusztrálni, hogy íme, ezek a módosítások s a bizottságban kifejezésre jutó sokféle álláspont "mind azt igazolja, hogy azok a cselekmények is, amelyek itt kihágássá vannak minősítve, igen súlyos jellegű cselekmények. Lehetetlenség tehát, hogy ezeket a kihágási cselekményeket meghagyjuk a közigazgatási bíráskodás hatáskörében, hanem ha ilyen fontosaik ezek a cselekményeik, akkor mindenképpen helyes, hogy ezeket a cselekményeket bírói hatáskörbe utaljuk. Erre annál inkább is szükség van, mert csak a bíróság függetlenségében találhatjuk meg azt a garanciát, hogy ennek a törvénynek végrehajtása minden tekintetben kielégítően fog megtörténni. Én tehát a szóbanforgó cselekmények súlyosságára való tekintettel is, de azért is, hogy a kellő pártatlanságot biztosítsuk, kérem, méltóztassanak elfogadni az én indítványomat, amely a következőképpen szól (olvassa): »A 4. és 5. §-okba ütköző kihágások és a 6. $-ban meghatározott vétség miatt az eljárás a királyi járásbíróság hatáskörébe tartozik«. Természetesen ez az eredetileg benyújtott indítványom most annyiban módosul, hogy a tisztelt előadó úr az 5. §-ban egy új harmadik bekezdést vétetett fel, amely új vétséget kreálj Ezt egy kissé törvényszerkesztési szempontból is hibáztatnom kell, mert így az 5. § összekeveri a kihágásokat és vétségeket. Ha már ott egy vétséget méltóztattak felvenni, akkor ott van a 6. és 7. §, amely vétségekről szól, tehát törvényszerkesztési szempontból is t oda kellett volna ezt a vétséget beiktatni, (Lányi Márton előadó: De az egész tényállást nem lehetett átvinni.) Be ajkkor inkább új síziafcassizá kellett volna tenni, mert az még sem járja, hogy egy ijyen trutti-frutti szakaszt csináljunk, amelyben a kihágások és vétségek össze vannak zagyválva. Ilyen a törvénytárunkban nem is fordul elő. (vitéz Keresztos-Fischer Ferenc belügyminiszter: A büntetőtörvénykönyyben van bűntett és vétség!) A bűntett és vétség megáll, mert azok mind bírói fórum elé tartoznak, azokra mindenképpen a Btk., vagyis az 1878 :V. te. áll. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezekre meg ez áll!) Azok egy közös általános résznek a határozmányai alá tartoznak, a kihágási okra azonban a Kbtk.-ban már külön általános résa van, tehát ez is azt mutatja, hogy teljesen eltérő részek nem foglalhatók össze helyesen. Minthogy ezek a változtatások végbementek, az új szakaszok elfogadásával a számozás tekintetében természetesen az én indítványom is változik és minthogy én az előadó úr módoülése 1938 május 19-én, csütörtölcön. sításait előre nem vehettem figyelembe, ennélfogva most kénytelen vagyok korrigálni és így az én indítványom helyesen így hangzik (Olvassa): »A 4., 5., 6. és 7. §-okban meghatározott kihágások, illetve vétségek miatt az eljárás a királyi járásbíróság hatáskörébe tartozik.« Ennél a szakasznál van még egy indítványom, nevezetesen az, hogy a második bekezdésnek a »tiltani« szó után következő részét töröltetni óhajtanám, vagyis ki szeretném küszöbölni ebből a szakaszból azt, hogy valaki, ha vétség miatt elítélik, a saját községéből, ahol illetékes, szintén kiutasítható legyen. Ez tarthatatlan helyzetre vezetne, mert hiszen más községek nem volnának kötelesek befogadni. Ha az egyik községnek nem kell valaki, akkor nem lehet rákényszeríteni egy másik községre sem, különösen arra nem, amelyhez semmi köze minős. Ez olyan súlyos 'belenyúlás volna az állampolgári egzisztenciába, de az emberi alapjogokba is, amit nem lehet meg érteni és gyakorlatilag keresztülviaaini. Football labda lenne abból az emberből, mert saját illetőségi helyéről kiutasítják, más község pedig viasza fogja rúgni. Az ég és föild között fog lebegni. Azt szintén megengedhetetlennek tartom alkotmányjogilag, hogy a belügyminiszter úr, illetve a kormány azt a jogot vindikálja magának, hogy valamelyik községre ráoktrojálja az illetőt. Ez megint olyan beavatkozás volna a közszabadságjogokba és az önkormányzati jogokba, amit csak aggodalommal lehetne fogadni. Leghelyesebb volna tehát ezt a rendelkezést törölni, mert ha már valamelyik községnek le kell nyelnie egy bűnös embert, nyelje le £IZ cl község, amelyben illetősége van. Hiszen nem történhetik nagy baj, ha már egyszer úgy sem tudunk tőle megszabadulni^ — mert az ország határain belül valahol mégis csak meg kell tűrni. De nemcsak bűnös emberekkel, hanem ártatlanokkal is megtörténhetik, hogy valami sérelem éri őket. Nem a mai kormányra vagy a belügyminiszter úrra gondolok, nem azt mondom, hogy a mai bíráskodás mellett, de jöhetnek más idők, és akkor ezt a rendelkezést visszaélésekre is fel lehet használni. Jöhetnek pártpolitikai szenvedélyekkel teljes, mozgalmas idők és akkor — különösen a választás ideje alatt — egziszten ciájukban lehet tönkretenni az embereket. Bátor voltam itt felemlíteni egy eklatáns esetet a Bach-korszakból, a nagynevű Csemegi Károly esetét, aki később a magyar büntetőkódexet alkotta, aki. az utóbbi század egyik legnagyobb magyar jogásza és a legnehezebb időkben egyik legnagyobb hazafi volt, akinél keményebben talán senki sem állt ki a Bachkorszak rendszere ellen. Vele annakidején úgy bánt el a Bach-korszak, hogy Aradról, ahol ügyvédi irodája volt, áthelyezték Butyiiiba, egy kis oláh községbe. Ezzel vége lett ügyvédi irodájának és. égés» exiaztemciáj árnak. Ilyen esetek most is megtörténhetnek. Például az orvosok egy részének nem tetszik valamelyik jó orvos, mert nagy konkurrenciát jelent számukra. De ugyanez megtörténhetik egy jó ügyvéddel vagy egy jó mérnökkel is. Valamiféleképpen bajba hozzák, mert hiszen könnyű tényállást koholni, vagy megkonstruálni ellene, talán egy pártpolitikai szenvedélytől elvakult hatóság vagy bíróság mellett. Nem tudjuk, milyen idők jönnek, de előfordulhatnak ilyen esetek, amelyekben ezzel a joggal, ame-