Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. alacsonyságáíb

an is és ennek alacsonysága szabja meg azután a tömegeik életszintjének alaosonyságát is. Felemelni a tömegeket csak úgy leihet, ha őket fokozott munkateljesítéssel elérhető fokozott produikciora lehet rávezetni. E tekintetben pedig az egyik legfontosabb faktor, — különösein a gazdasági elzárkózási politikát folytató világban — a belső piac fogyasztóképességének emelése, ezt pedig másként, mint iparosodással elérni nem lehet. Az> agrárolló össziezáródása, amely a mezőgazdasági lakosság életszintjének verbum régense is, a legelőnyösebben szintén ipari oldalról történhetik. Bőséges ipari termelés, az országnak iparcikkekfkel való bőséges ellátása, az iparosságnak esetleg olyan mértékű kifejlesztése, ihogy exportképessé váljék, szükségszerűen magával hozná az iparcikkek árának olymértékű csökkenését,, hogy az ipari árak a mezőgazdasági termékek árával egyensúlyba kerüljenek. A nemzeti iparpolitikáinak időszaka tehát ma sem járt le, ez ma is él és ajktív. A feladat azonban megváltozott. • A felaidat ana az ország ipari appamturájának olyan kifejlesztése és kialakítása, ihogy az az agrárlakosság életsziintjétnek emeléséiben nyilvánuljon. De ezt az apparátust tovább kell fejleszteni és helyesen mondotta az iparügyi miniszter űr most ^gy éve tartott költségvetési beszédében, ihogy az iparfejlesztés irányait és [módszerelit, a« új ipartelepek diszlokáció járnak irányításiát elsősorban az agrárlakosság szociálpolitikai érdekei kell, hogy megszabják. Az iparfejlesztésit azonlban nemcsak a gyártilpar erős kialakításában és továíblbfejlesiztésében íkell keresnünk és találnunk, az agrárlakosság fölös munkaidejének a házi iparral és kézművesiparra! való kitöltése sem kiisjelentőségű feladat. Ez azonlbian már niagyrészben népnevelési és ikultúrpoliltl'lkai kérdés is és feladat is. A társadalmi szervezkedésinek., a társadalmi befolyásnak az állam tevékenysége mellett itt óriási szerepe lehet. A karitásiz csak a nyomort enyhíti, a neveié* a szakértelem és a munka fejlesztése azonlban az általános életszimt emeléséiben nyer kifejezést, mert a produkciót növeli. Az igazi., krisztusi tevékeny szeretet nemcsak a karitász gyakorlásábain, nemcsak a nyomorgók 'segélyezésélben, hanem a tudás, a szakértelem és az embernevelés hatékonnyá tételéiben is jelentkezik, (Ügy van! Ügy van! a középen.) mert hiszen sízerintetm Magyarország joibib jövőjének sorsa a kiművelt emerfők számától és minden ember ^ becsületes és áldozatkész köteleisiséigteljeidíítésétől függ. (Ügy van! Ügy van! a középen,.) T. Ház! Beszédidőm lejárt. Beszédemet azzal fejezem ibe, hogy a tárca • költségvetését teljes bizalommal fogadom el. (Elénk helyeslés. éljenzés és taps a jobboldalon és a közßpen). A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Éber Antal! Elnök; Eher Antal képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgattam Vojnits Miklós báró nagy tanulmányokra 'alapított és naigycn szépen előadott beszédét. Nagy élvezettel bocsátkoznám vitába ás alaptantétele felett, amely az indusztrializmus himnusza volt. Nem tudom azonlban, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő megengedi-e, hogy valamennyire m ülése 1938 június 3-án, pénteken. 377 alaposabban foglalkozzam ezzel a kérdéssel, ezért tehát azt felszólalásom végéré hagynám. Annyit azonban, mégis legyen szaJbad megmiondanom, bogy vélekedésem szerint 'azok a népsűrűségi adatok, amelyekre ő hivatkozott és amelyeikre oly nagy szeretettel szoktak hivatkezni azok., akik a gyáriparnak mindenekfelett üdvözítő voltát akarják megfelelő megvilágításiba helyezni, abszolúte helyt nem állók. Öszszehasomlításul két országra, Diániára és Hollandiára hivatkozom, amelyek sokkal inkább, mint mi, elsősorban mezőigazdasági országok és a Népszövetség kiadmányaiban is e tekintetben az 'első soriban szerepelnék. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A tenger mellett, a piac mellett!) Mélyen t. miniszter úr, minden országra lehet valami külön legeset találni. Természetes, hogy Dániát és Hollandiát sem lehet a magyar Alföldre helyezni. (Bornemisza Gésa iparügyi miniszter: Angliát sem lehet a szomszédunkba hozni! — BoezOnádi Szabó Imre: Gyarmataik vannak!) Bocsánatot kérek, ezek par excellence mezőgazdasági országok, termelésük túlnyomó része mezőgazdaság és Dániában 86, Hollandiában 250 a népsűrűség. A mi 96-os népsűrűségünk tehát egyáltalán nem olyan körülmény, amely mindenképpen azt igazolná, hogy mindenáron és mindenekelőtt csakis a gyáripart kell fejleszteni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hollandiának nagy ipara van !) Éber Antal: Hollandiának nagyon nagy ipara van, ha már itt tartunk, de van ott más is. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hogyne! Ott van Anglia mellett, a világ legjobb piaca mellett!) Van egy olyan gazdaságpolitikája, amely sokkal jobban van felépítve , a nemzetközi munkamegosztás elveire, mint a mienk. Dánia például importál 1700 millió dánkorona értékű árut egy évben és exportál 1500 millió dánkorona értékűt. Ha összehasonlítjuk, hogy mit importálnak Dánia, Hollandia és Magyarország, akkor azt látjuk, hogy ezekben a par excellence agrárországokban távolról sem az szerepel, mint a gazdaságpolitika akméja, hogy kész iparcikkeket — Isten őrizz -valahogyan be ne hozzunk az országba, ami oda vezet, hogy nálunk az importnak csak 37%-a, Hollandiában 42-7%-a, Dániában pedig 44-5%-a a készárugyártmányok behozatala, ami azt bizonyítja, hogy a nemzetközi munkamegosztás biztosítása egy agrár országban bizony sokkal fontosabb feladat annál, hogy ilyen jelszavakkal, mint ez a népsűrűségi jelszó, alátámasszák, hogy mindenekelőtt, mindenek felett, mindenáron a mezőgazdasági termelés költségeinek mesterséges emelésével, a mezőgazdasági export lehetőségeinek csökkentésével és mindenképpen csak a gyáripart kell fejleszteni. (Egy hang a jobboldalon: Azt nem! — Propper Sándor: Azért jó, ha van az a ki* gyáripar!) Én, kérem, rendkívül kívánatosnak tartom, hogy az országban gyáripar legyen. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor egyetértünk!) kivéve, ha olyan mértékű protekcionizmussal, olyan monopolisztikus jellegű protekcionizmussal van összekötve, mint ahogy nálunk van egybekötve olyan protekcionizmussal, olyan monopol-gazdálkodással, amely odavezet, hogy az országnak mégis a legtermészetesebb termelését, a mezőgazdaságot megterheli, annak exportlehetőségeit csökkenti és ezzel együtt maga alá temeti a kereskedelmet,