Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

Az országgyűlés képviselőházának 315. gálja, (Rakovszky Tibor: A belügyminiszter úr?) ki log tűnni, hogy annak minden betűje az utolsó betűig való. (tíajniss Ferenc közbeszól.). Nem engedem magam megzavarni és nem akarok másról beszélni. (Horváth Zoltán: Maradjunk a tárgynál I) T. Ház! 1918 novemberétől kezdve a magyar csendőr tiszti tanfolyamnak voltam hallgatója. A csendőrtiszti tanfolyamot 1919 márciusában végeztem, amikor felettes parancsnokom utasítására mind á negyvenketted magammal, akik a tanfolyamot végeztük, elfoglaltuk azt a beosztást, ahova minket a csendőrkerületi parancsnokság rendelt. Ebben a beosztásban három kivételével meg is maradtunk a kommunizmus egész ideje alajtt. Az én beosztásom az volt, hogy a pápai rendőrségnél az iktatókönyvet vezettem. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Ezt a szerepemet megfelelő vizsgálat tárgyává tették és itt van a hivatalos értesítés arról, hogy a Rendeleti Közlönynek 1920. évi 97. száma szerint engem a katonai hatóság igazolt, a.kormányzó úr ő főméltósága pedig 1935-ben átlagon felüli katonai szolgálataim elismeréseként tartalékos főhadnaggyá nevezett ki. Azt hiszem, ha ezzel a legilletékesebb fórum, Magyarország legfőbb hadura, Magyarország államfője, a kormányzó foglalkozott és ha ő 1935ben alkalmasnak talált arra, hogy ilyen rendkívüli kitüntetésben részesítsen és kinevezzen soron kívül és rendkívüli érdemeim hangoztatásával, ezzel ez az ügy minden jóhiszemű és minden tiszteséges ember előtt le van zárva. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! Áttérünk az interpellációkra. A t. Ház tudomására hozom, hogy Csikvándi Ernő képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kapott, így csak egy interpellációnk van s ez Horváth Ferenc képviselő úré, amelyet a földmívelésügyi miniszter úrhoz intéz. Kérem az interpelláció felolvasását. Gaal Olivér jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. íkir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a németországi munkás-szerződtetések tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a németországi mezőgazdasági munkára szerződő magyar mezőgazdasági munkások öszszeállítása, szervezése és szerződtetése az érdekeltségek meghallgatása és sok helyen jogos és méltányos érdekek figyelembevételei nélkül történik? Hajlandó-e intézkedni a miniszter úr, hogy a jövőben az ilyen természetű munkáskérdések intézése a mezőgazdasági érdékképviseletek útján a községi, járási és megyei mezőgazdasági bizottságok bevonásával történjék? Horváth Ferenc s. k.« Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak, tessék helyüket elfoglalni! Horváth Ferenc: T. Ház! Tisztán gazdasági szempontból kívánok foglalkozni a Németországba kivitt mezőgazdasági munkásainknak szerződtetésével. Magam is egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy helyesebb volna a ma gyár munkásnak Magyarországon tisztességes keresetet, kenyeret és megélhetést biztosítani. A helyzet azonban az, hogy az ország számtalan vidékén igen sokan maradnak a mai magyar gazdasági viszonyok mellett munkalehetőség és kenyérkereseti lehetőség nélkül. Ha tehát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 máj-us 18-án, szerdán. 29 egyes emberek, akikről itthon gondoskodni nem tudunk, akiket kenyérkereseti lehetőségekhez juttatni itthon nem tudunk, az országon kívül, más országokban keresnek maguknak megélhetést, ebben én a magam részéről nem látok semmi különösebbet. Hiszen láttuk a háború előtti időkben, hogy Olaszországból százezrek mentek Dél-Amerikába, mint yándormunkások. Mostanában Lengyelországból is mennek Németországba, hogy a maguk és családjuk részére exisztenciát tudjanak teremteni. Számtalan munkással beszéltem, aki kiment Németországba és megkérdeztem, miért ment ki, mi volt a célja? ilyeneket feleltek: »Kérem, Faksz.-tartozásom van, szeretném lefizetni« — »Hátralékom van, kitesznek a házamból«, — a másik azt mondta, hogy a kölcsöne terhes, azt szeretné kifizetni, a harmadik a házatáját szeretné rendbehozni. Meg kell állapítanom azt is, hogy azok, akik kint voltak és 500—700 pengővel jöttek haza, — ilyen kisember résziére meglehetősen nagy összeggel —abba a helyzetbe kerültek, hogy a maguk apró, kis ügyeit rendezni tudták vele és exisztenciájukat, úgy, a hogyan, megalapozták. Nem volt itt semmi politikáról szó! T. Ház! Különösen olyan vidéken van ennek jelentősége, ahol a birtokviszonyok és a birtokmegoszlás olyan rosszak, hogy nem biztosítják a mezőgazdasági munkásságnak rendes foglalkoztatását. Melyek az országnak ezek a vidékei? Azok a községek, — és egy ilyen község konkrét panaszával jövök ide —- ahol egy-egy mezőgazdasági lélekre, nem munkásra, hanem a mezőgazdasággal foglalkozók; lélekszámára elosztva, nem esik egy hold mezőgazdasági föld sem. Hiszen jól tudjuk, hogy az országnak mezőgazdasági művelés alatt álló földterülete 12—13 millió hold. Egy lélekre tehát tényleg 2—3 katasztrális hold föld esnék, de vannak az országnak területei, ahol ez az arány egészen az egy katasztrális holdig leromlik. Und községnek, kerületemnek egyik községének 850 lakosa van és a 850 lakosnak 800 hold községi határa van. Hogyan éljen meg tehát ez a község abból a 800 hold földből? Amit sérelmezek, az tulajdonképpen az, hogy a kormány részéről a lapokban nyilatkozat és tájékoztatás jelent meg, hogy abban a keretben, amint az elmúlt esztendőben történt, — amikor 6000 mezőgazdasági munkást vittek ki, az idén 10.000 főben állapították meg ezeknek a számát — elsősorban azok mehetnek ki, akik a múlt évben kint voltak Németországban, feltéve, hogy megfeleltek. Und községből hetvenen voltak kint, valamennyien megfeleltek, munkaadóik meg voltak elégedve velük és fel is mutatták munkaadóik leveleit, amelyekben jelzik, hogy szívesen visszavennék őket. Ezek az emberek elmentek a hatósághoz, a hatóság biztatta Őket hétről-hétre, hónapról-hónapra, hogy a múlt évi kontingens keretében nekik elsőbbségi joguk van és ennek ellenére ügyük a mai napig nincsen elintézve. Szeretném, ha az egész mezőgazdasági munkásközvetítés kérdését a kormány venné a kezébe; a kormány állapítaná meg, melyet az országnak azok a részei, ahol ilyen munkásfelesleg van, szisztematikus statisztikai felvételek útján; és állapítaná meg, hol van ebben hiány? Ezidőszerint a németországi munkáskivitel terén a helyzet az, hogy egy miniszteri megbízott intézi ezeket az ügyeket és úgylátszik sem apparátusa, sem személyzete nincsen neki arra, hogy ezt a kérdést országos vonatko5