Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

344 Az országgyűlés képviselőházának 323. ülése 1938 június 3-án, pénteken. ciálpolitikai alkotások rovására megy. En priopagandaminiszter helyett szociális minisz­tert hoztam volna. Ezzel bővítettem volna ki a miniszteri kart és megszerveztem volna a szociális és egészségügyi minisztériumot, mert nagyon fájdalmas az a tudat, hogy ma Ma­gyarország az egyetlen ország, ahol nincs ilyen irányú minisztérium. Minden országban van külön szociális és egészségügyi miniszté­rium, csak Magyarországion nincs. Volt ugyan Magyarországon is, de belefulladt a pana­mákba, akkor azonban nem a panamákat igyekeztek megszüntetni, hanem, a piszkos mosdóvízzel együtt kiöntötték a gyereket is. T. Képviselőház! A propagandaminiszité­riuim szükségét vagy szükségtelenségét most itt nem vitatom, csak a sorrendi kérdést ve­tem fel ós azt mein dorn, hogy ha van pénzünk új minisztériumra, akkor az az új miniszté­rium csak a szociális és egészségügyi minisz­térium lehet. Chautemps francia miniszter­elnök éppen 'tegnap utasította el a propaganda­minisztérium gondolatát, mondván, hogy a legjobb propaganda a jó pollitilka. Tessék azonban elhinni, hoigy még ennél is jobb pro­paganda a jó szociálpolitika. Hia tehát a kor­mánynak volna egy jól funkcionáló szociál­politikai minisztériuma, aMkor ennél több pro­pagandára nem is volna szüksége, mert ma­guk a tények, maguk a cselekedetek, maguk a szociális alkotások és intézmények dicsérnék a legjolbban a kormány politikáját; ebben az esetben tehát egyáltalában nem Volna szükség külön, nagy költséggel 'fenntartott propa­gandaminisztériumra. T. Ház! Hipokrita állapot ez. amelynek azonban van egy tragikus része is, az t, i.{ hogy ennek megfeleően alakul a munkásság helyzete. A szellemi munka és a fizikai munka értékelése ma méltatlan és lealázó. Hallottunk itt számokat a tegnapi nap folyamán is a munkabérek alakulásáról. Az iparügyi minisz­térium tárcájának tárgyalása során valószínű­leg újabb számok kerülnek majd ide az ipari munkabérekről, illetve azoknak alacsonyságá­ról. Bizonyos azonban, hogy napjainkban a munka értékelése —• mind a szellemi, mind a fizikai munka értékelése — méltatlan és le­alázó. A munkabérek alacsonyak, a munka­viszonyok jórészt rendezetlenek. A munkások­kal való bánásmód emibertelen, nem ebbe a korszakba való. Végeredményben igazán azt kell mondanom, hogy az, ami szociálpolitikai követelésekben, a szociálpolitikai gondolat fel­vetésében és ébrentartásában a nyilvánosság elé Ikerül, mind csupa üres szó, amelyek he­lyett mi tisztelettel tetteket kérünk a kor­mánytól. T. Képviselőház! A zsidótörvény a kereske­delmi munkát, a kereskedelmi alkalmazottak munkakörét a szellemi munka magaslatára emelte. Ez eddig még nem volt törvényben kodifikálva. Ez helyes lehet, de viszont konzek­venciákkal is jár. Ha a kormány törvényben fektette le azt az elvet, hogy a kereskedősegéd s az utazó kereskedő munkája és általában a kereskedelmi munka szellemi, tevékenység, akkor méltóztassék ennek konzekvenciáit a munkabér, a munkaviszony és a bánásmód tekintetében is végig levonni; méltóztassék akkor a gondolátsort végiggondolni és most már gondoskodni arról, hogy a kereskedelmi munkások ennek megfelelő elbánásban része­süljenek ; gazdasági és szociális szempontból. Adja meg a kormány ehhez a címhez a szűk­ségas jelleget. A kereskedelmi alkalmazottak munka- és jogviszonyai nagyrészt rendezetlenek vagy legalább is rendszertelenül rendezettek. Itt van például a munkaidő maximálásának kérdése, amelyre nézve szintén nincs megfelelő rend­szabály. A maximális munkaidő törvényes sza­bályozása sürgősen szükséges az üzleti életben. Ezért a kereskedelmi alkalmazottak érdekkép­viselete azt kéri a minisztériumtól, hogy az üzletekben és az ezekkel kapcsolatos irodákban rendelje el a heti 48 órás, az élelmiszerszakmá­ban pedig a (heti 51 órás munkaidőt. Méltóztat­nak látni, hogy a kereskedelmi alkalmazottak érdekképviseletének az igényei ebben a tekin­tetben pem túlzottak, mert hiszen van egy korábbi törvény, amely az irodai munkára 44 órai heti munkaidőt állapít meg. Az üzleti élet­ben 48, az élelmiszerszakmában 51 órás heti munkaidőt kérnek, ami abszolúte nem mond­ható túlzottnak, úgyhogy ezen a téren a kor­mány valóban, tehetne egy nagy lépést előre és közeledhetnék ahhoz ,az állásponthoz, ame­lyet önmaga állapított meg törvényben, hogy tudniillik & kereskedelmi munka tulajdonkép­pen nem fizikai, hanem szellemi munka. A vikendkérdés is rendezetlen. Erre vonat­kozólag azt kérik ,a kereskedelmi alkalmazot­tak, hogy szombaton délután 1 órától Ihétfő reggel 9 óráig — az élelmiszerszakma kivéte­lével — az összes üzletek zárva maradjanak. Az élelmiszerszakmában dolgozó alkalmazottak a szombat délutáni munkaszünet elmaradá­sáért más napon részesüljenek kárpótlásban. Jellemző, hogy például a lakberendezési szakmában hét munkaadó testület a munkások érdekképviseletével együtt kérte a vikendnek ilyen módon való^ rendezését, tehát nincs kü­lönbség munkás és munkáltató érdekképvise­letek között. Bornemisza miniszter úr keres­kedelemügyi miniszter korában meg. is ígérte ezt a rendezést, valahol azonban a minisztérium valamelyik osztálya, valamelyik osztályfőnöke jóvoltából ez elcsúszott, rendezetlen maradt. A kereskedelmi alkalmazottak beadványban is kérték a minisztériumtól ennek a kérdésnek ilyetén való rendezését, amit én itt bátorkodom megismételni. Az ebédidő kérdését úgy kérik a kereske­delmi alkalmazottak szabályozni, hogy az napi két órában állapíttassák meg és ez alatt az idő alatt az összes üzletek maradjanak zárva, mert ha az ebédidő alatt az üzletek nyitva marad­nak, akkor az alkalmazottak a szükséges ebéd­időhöz nem jutnak hozzá. Ezért kéri a Keres­kedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége, mint a kereskedelmi munkások legnagyobb érdeképviselete, hogy ezt így rendelje el a mi­nisztérium; kéri továbbá azt is, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet tekintetében történje­nek meg végre a szükséges intézkedések. Azt kérik a kereskedelmi alkalmazottak, hogy a vasárnapi munkaszünet végleges megvalósí­tása mellett a pirosbetűs ünnepnapokon, — március 15-én és október 6-án is — a kereske­delemben munkaszünet legyen. A miniszterelnök úr kereskedelemügyi mi­niszteri minőségében tegnap nyilatkozott a va­sárnapi munkaszünet kérdéséről és kilátásba helyezte, hogy ezen a téren minden lehetőt el fog követni. Itt azonban generális rendelke­zésre van szükség. Ha az iparcikkek árusítá­sánál meg lehetett valósítani a teljes vasárnapi munkaszünetet, akkor nem látom semmi aka­dályát annak, hogy ezt az élelmiszerszakmá­ban is megvalósítsák. Ez csupán megszokís kérdése. Nagyon sokszor hangsúlyozzák ennek az országnak keresztény voltát és keresztény kormányzását, amit külön hangsúlyozni azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom