Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-315
Az országgyűlés képviselőházának 315. miniszter úr tett is bizonyos mértékben ilyen értelmű nyilatkozatot, mert azt mondta, hogy a politikai pártok szervezkedését nem kívánja bármilyen tekintetben sem korlátozni. Ezt a gesztust méltóztassék folytatni abban az irányban, hogy fejlesszük ki a magyar alkotmány életét azáltal, hogy behozzuk ezt a fellebbezési lehetőséget. Mélyen t. Képviselőház! Egypár szóval utalok imég arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a büntetörendelkezéseit nem tudom öszszeegyeztetni a másik törvényjavaslat büntetőrendelkezéseivel. Itt az 5. §-.ban kihágásnak minősül az, ha valaki ilyen esküt vesz ki vagy ilyen titkos szervezkedésben résztves'z és kihágásért hathónapi büntetést szabnak ki reá, ebben az igazságügyi törvényjavaslatban pedig az 1921:111. te. alá veszik és Öt évig terjedhető büntetést rónak ki (Dulin Jenő: Ez a helyes!) ugyancsak arra a bűncselekményre, ha valaki ilyen titkos szervezetben valakitől esküt vesz ki. (Dulin Jenő: Ez a helyes!) En azt mondom, csukják be életfogytiglan, vagy akasszák fel, aimit akarnak, azt tegyék vele, égessék meg, vessék máglyára... (Derültség. — Sulyok Dezső: Komolytalan dolog ez!) Miért? (Sulyok Dezső: Komolytalan az, hogy vessák máglyára! — Dulin Jenő: Elég öt év! — Derültség.) Elég öt év, rendben van, t. képviselőtársam, talán a beszéd hevében mondtam a máglyát, azonban azt akartam kifejezni, hogy minden legmesszebbmenő büntetésben is benne vagyok, — a máglya csak a líra a dologban -s csak arra akarok utalni, — ne méltóztassék mindent azonnal komolytalanságnak nyilvánítani, tehát ezt sem — hogy az egyik törvényjavaslatban kihágásnak minősítik ugyanazt a bűncselekményt, a másikban pedig az 1921. évi III. te. alá vonják, ott pedig ötévi börtönnel büntetik. (Rupert Rezső: Ebben van igazság! — vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Nem ugyanaz! Két (különböző dolog!) Ezt a kettőt összhangba kell hozni, mert különben a bíróság is bizonyos ferde helyzetbe kerülhet, kiváltképpen, ha nincs jogorvoslati lehetőség, megtörténhetik ugyanis, hogy engem el fognak ítélni öt évre, holott pedig hat hónapra kellett volna elítélni kihágás elkövetése alapján. (Dulin Jenő: Szóval a máglyát hagyjuk! — Derültség!) A máglyarakást elhagyjuk. (Takács Ferenc: A máglyarakást nem hagyjuk el, mert az jó!) T. Képviselőház! Bár mindezek alapjián ismétlem — a kormányzat iránt bizalmatlansággal viseltetem, mégis abban a reményben, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr, akinél* jóindulatáról meg vagyok győződve, imag fogja adni ezt az általunk kért fellebbezési lehetőséget, a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Kíván valaki szólni? (Rajniss F? renc szólásra jelentkezik.) Rajniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások a baloldalon; Elmúlt a tárgyalási idő!) Rajniss Ferenc: Elég ez az idő nekem* (Felkiáltások a baloldalon: Interpellációk vannak!) Tévedett az elnök úr, vagy nem tévedett, Q7 a kérdés. Elnök: Mit kérdez a képviselő úr? Rajniss Ferenc; Azt mondják a képviselőtársaim, hogy az interpellációkra térünk át. Azt kérdezem, méltóztatik megadni a szót? Elnök : Beszédének elhalasztását kéri a képviselő úr? Rajniss Ferenc: Nem kértem a beszédem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 május 18-án, szerdán. 25 elhalasztását. (Felkiáltások a baloldalon: Akkor hallink! — Rupert Rezső: Letelt a tanácskozási idő! - Zaj.) Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni. Rajniss Ferenc: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatra egypár igen rövid megjegyzésem, volna. Arra való tekintettel, hogy titkos társaságnak soha életemben nem voltam tagja, nyugodt lélekkel szólhatok hozzá ehhez a törvényjavaslathoz. Hozzászólásomban pedig abból vagyok kénytelen kiindulni, hogy tény és valóság az, hogy Magyarországon igenis, súlyos és nehéz belső politikai helyzet van, anélkül, hogy ennek a súlyos és nehéz belső politikai helyzetnek nyilvánvaló, brutális, a törvényeikkel vagy a rendőrséggel összeütköző külső jelenségei Magyarországon ebben a pillanatban megvolnának. Az a csodálatos helyzet állott elő Magyarországon, hogy semmi néven nevezendő komoly utcai rendetlenség, semmiféle olyan valami, amire rámondhatnánk, hogy az országban lázadás van, nem fordult elő, (Cseh-Szombathy László: Tendencia van!) ezzel szemben a sajtó és a parlament óriási része beszédekben, írásokban állandóan azt állítja, hogy az ország végzetes veszedelemben van és hogy a forradalom szele körülbelül az 1919es viszonyokra emlékeztet. Ezt írják a lapok állandóan. Kétségtelen dolog, hogy kifelé külső jelei annak, hogy ez az állítás a valóságnak megfelelne, az ország közrendjében soha még semmiféle komoly formában az elmúlt két esztendőben nem jelentkeztek. (Ellenmondások a baloldalon. — Rupert Rezső: Láttuk bírósági tárgyalásokon!) Aki visszaemlékszik arra, hogy mit jelentett ez a mondjuk, belső forradalmi láz Ausztriában, ahol ágyúzták egymást a különböző pártokon lévők, aki tudja, hogy mit jelentett ez Franciaországban, (Rupert Rezső: Nem akarunk odáig eljutni!) ahol véres utcai összeütközések voltak, mit jelentett azokban az országokban, ahol véres politikai sztrájkok verték fel az ország nyugalmát, (Dulin Jenő: Odáig nem akarnnk eljutni!) annak el kell ismernie, hogy Magyarországon semmi néven nevezendő ilyen jelenség mind a mai napig nem volt. (Meizler Károly: A nyugalom szigete!) Inkább beszélhetünk tehát lelki válságról, mint rendbeli válságról. A rendet komolyan meg nem támadták. Kétségtelen azonban, hogy éreztek az emberek valamit a levegőben (Rassay Károly: A gyengeséget érezték!) és ez az érzés volt az, amely Magyarországon az idegességet kiváltotta. T. Ház! Ennek oka részben abban van, hogy Magyarországon az általam sokszor emlegetett politikai mezítlábasság a legutóbbi időben szervezetten küzdött a meglevő összes politikai pártok és a meglevő politikai rendszer ellen. Kétségtelen dolog, hogy nemcsak a csőcselék vett ebben részt, ahogyan itt ma elmondották, hanem igen magasrangú politikai mezítlábasok is résztvettek a mozgalomban, (Rassay Károly; Ez jó: magasrangú politikai mezítlábasok!) akik nem csináltak mást, mint örökös túllicitálással iparkodtak a teljes és tökéletes átalakulást Magyarországon megakadályozni. Előre megmondom, hogy én ezeknek á túlzásoknak, amelyek azonban sem intelligenciát, sem mértéktartást, sem fegyelmet nem ismertek, azért voltam ellensége, mert ha ezek túlságosan megerősödnek, nem a mi irányzatunk kerekedik az ország rendjében felül, hanem az a tökéletes reakció, amely mind a földreformnak, mind a szociális kérdéseknek szempontjából részben 4
