Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

Az országgyűlés képviselőházának 315. ülése 1938 május 18-án, szerdán. 23 hogy egyesületek és szervezetek, politikai pártok létezhetnek-e vagy sem. Már utaltam egyízben arra, hogy ez a fegyver, ez az eszköz, amelyet a kormányzat magának ebben a javaslatban biztosit, visszafelé is elsülhet. Nem tudom, nem fog-e bekövetkezni, minden akadályozás és ellenkezés dacára is, egy politikai irány fordulat és akkor milyen módon fogják alkalmazni ezt a törvényt azok ellen, akik jelenleg hatalmon vannak. Méltóztassanak megengedni: ne csináljunk törvényeket a pillanatnyi helyzetnek megfelelően. Ne hozzunk testhez szabott intézkedéseket, hanem emelkedjék fel a törvényhozás egy magasabb színvonalra, s a magyar alkotmány fejlesztésébe illessze be ennek a törvénynek is a (megalkotását. Ez pedig csak akkor történhetik meg, ha a belügyül iniszternek a törvényben biztosított diszkrecionális joga fölé odahelyezik azt a bíróságot, amelyet ma többé-kevésbbé alkotmányjogi bíróságnak is lehet nevezni, vagyis a Közigazgatási Bíróságot. Kérdem, milyen súlyos excesszusok történnének, ha nem volna meg példáid a választójogi törvényben a petíció lehetősége a Közigazgatási Bírósághoz? Ugyanígy minden egyes olyan kormányintézkedésnél, amely fellebbezhetetlen, amelynek nincs jogorvoslati lehetősége, a legnagyobb mértékben ki vagyunk téve annak, hogy politikai szempontból, pillanatnyi hangulatok hatása alatt a kormányzat, a közigazgatás olyan lépéseket tesz, amelyek nem férnek bele a magyar alkotmány fejlesztésének vonalába. Ne méltóztassék rossz néven venni, hogy én êà azok, akiket, mint jobboldaliakat, diktatúrás és forradalmi törekvésekkel vádolnak, vagyunk azok, akik az alkotmányellenes és diktatúrás lehetőségeket akarjuk kiküszöbölni. Mert ez a javaslat a belügyminiszternek minden korlátozás nélkül nagy hatalmat biztosít. A diszkrecionális jog lehetővé teszi, hogy a belügyminiszter feloszlasson politikai pártot, egyesületet, mert nincs hova fellebbezni. Itt a parlamentben talán meginterpellálhatjuk a belügyminiszter urat, talán itt politikai, s nem tudom, milyen botrányokat is rendezhetünk, de ez mind nem jogorvoslat és nem megnyugtató, mert az alkotmány végeredményben azt jelenti, hogy az állampolgárok érezzék azt, hogy ők a törvény védelme alatt állanak, hogy megnyugtatást kapnak, hogy a reájuk hozott intézkedések tekintetében nem érte őket jogsérelem. Nem azt mondom tehát, hogy fixa ideához, levegőhöz, testnélküli joghoz ragaszkodom, én az állampolgároknak, magunknak mindnyájunknak ahhoz az érzéséhez ragaszkodom, hogy velem nemi történhetik jogsérelem, hogy nem vagyok kiszolgáltatva más emberek kénye-kedvének, akaratának, hangulatának, annak, hogy rosszul kelt fel, hogy fiatal vagy Öreg, hogy mi neki az álláspontja, mert a közigazgatási eljárásnál, amely még meg is fellebbezhetetlen, ez a helyzet. Bármilyen jó •is a szándéka az eljáró közigazgatási tisztviselőnek, vagy a legigazságosabban is intézze el a közigazgatási hatóság azt az ügyet, ha nekem az az érzésem, hogy meg kellett volna, vagy meg lehetett volna azt fellebbezni, akkor nincsen megnyugvás. T. Ház! Én tisztelem és becsülöm a mindenkori miniszterek munkaképességét, munkakedvét és teljesítményeit, s én magam csodálkozom azon, hogy mi mindenre képesek, hogy mennyi mindenféle munkát végeznek, de vég személyes elintézése alá kerülnek, hanem ezeket természetesen a minisztérium osztályvezetői, referensei adják elő, vagy intézik ©1. Ha ezeknél a közigazgatási tisztviselőknél nincs ellenőrzési lehetőség, csak természetes, hogy az elintézési mód mindig könnyebb, flottabb, — nem akarom azt mondani, hogy slendriánabb — és felületesebb lesz. Ennek hiányában könyn y eb ben átsiklanak egyes dolgokon, mert tudják, hogy úgysem bírálja felül senki sem az ő állásfoglalásukat. Én tehát ezt a javaslatot — bár abszolút bizalmatlan vagyok a kormány működése iránt — teljes készséggel elfogadnám, ha biztosítva volna az, hogy a miniszter nem fog visszaélni diszkrecionális jogával, ez pedig csak akkor volna biztosítva, ha ebben a törvényjavaslatban megvolna ez a felebbezési lehetőség. Rá kell mutatnom arra, hogy ennek a javaslatnak alapján a kormányzat, a mindenkori belügyminiszter, aki a kormány intencióit szolgálja, megakadályozhatja bármilyen új politikai párt keletkezését, bármilyen új szervezkedés lehetőségét. Ne méltóztassanak arra gondolni, hogy ilyen akadályokkal fenn lehet tar tani valamely rendszert és ne méltóztassanak olyan kicsinyességekbe beletévedni, hogy a kormányzatoknak az legyen a feladatna, hogy a feltörő új eszméket, új szervezkedéseket csirájukban elfojtsák. Az életet nem lehet elfojtani, az életet nem lehet megölni és nem is tanácsos, mert itt politikai és szervezkedési téren egy nagy temetőt méltóztatnak csinálni, akkor mi lesz ennek az országnak a végei Mindig arról hallottunk és azt beszéljük, hogy a magyar nemzetet, a kultúránkat szabadságunk és életlehetőségünk tartotta fenn. Ne méltóztassék tehát most sem lehetőséget adni arra, hogy a belügyminiszter egy kaszával végigsujtson az egész országban és megszüntessen minden egyesületet, minden politikai szervezkedést, amely esetleg nem tetszik az éppen uralmon levő kormánynak. Éppen ezért nagyon csodálom azokat a mélyen tisztelt képviselőtársaimat és azokat a politikai pártokat, akik illetőleg amelyek nem gondolnak arra, hogy ez a javaslat ellenük is a legnagyobb mértékben visszaüthet, mert jön egy másik belügyminiszter, aki más értelmezést fog adni ennek az egész törvényjavaslatnak és minthogy ebben a törvényjavaslatban nincs fellebbezési lehetőség, azok a politikai pártok és azok a politikusok, akik és amelyek ma szerepelned, nem fognak tudói remédinicot találni az ellenük alkalmazott erőszakkal szemben. (Rassay Károly: Az lehet, de mi nem magunkra, hanem az országra gondolunk!) Éppen azért! En is az országra gondolok és nem magamra, mert engem eltiporhatnak és eltiporhatják az egyes pártokat is, de mélyen tisztelt képviselőtársam, nem lehet megcsonkítani az alkotmánynak azt az elvét, hogy érezze a magyar nemzet, érezze minden egyes polgár, hogy őt nem érheti jogsérelem, mert ha az a miniszter diszkrecionálisán hálároz is, akkor is megvan minden polgárnak a lehetősége arra, hogy egy független bírósághoz, a Közigazgatási Bírósághoz fellebbezhessen, amely megmutatta a maga függetlenségét s amelytől megkapja a maga megnyugtatását. Nem akarok olyan szemléltető példákra hivatkozni, mint amilyeneket Meizler igen t. kénviselőtársam előhozott, hogy a legkisebb ügyekeredményében ezek az ügyek nem a miniszterj ben, a községi esküdt dolgában is fellebbezési