Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-319
150 Az országgyűlés képviselőházának 319. bocsátja az Otba. rendelkezésére. Ma az a helyzet, bogy Otbá.-t kizárólag a tagok részéről fizetett 1'5%-os betegsegélyezési járulékból tartják fenn, valamint a tagok által fizetett nyugdíj járulékalapból átutalt évi 728.200 pengő hozzájárulás az az Összeg, amelyből ezt a nagyszerű intézményt fenn kell tartani, hogy hivatásának továbbra is meg tudjon felelni. Meg kell említenem egy régebbi miniszteri nyilatkozatot is, amelyet az egyik igen t. miniszter úr tett. Azt az ígéretet tette, hogy az állami közigazgatás költségvetésében kívánja ezt a kérdést rendezni. Csak sürgetem az igen t. kormányt abban, (hogy ezt az ígéretét méltóztassék valóra váltani s ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be: (Olvassa): »Felhatalmazza a Ház a kormányt, hogy az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alaphoz oly összeggel járuljon hozzá, amely összeget a tagok járulékkép fizetnek és e célra megfelelő összeget állítson be a költségvetésbe.« A közszolgálati alkalmazottaknak van egy régi sérelme és panasza, amely a költségvetésben is igen könnyen orvosolható. A helyzet az, hogy a törvényes rendelkezések szerint a megüresedett állásokat esetenkint kell betölteni. Ennek az állami költségvetésben nincsen semmi néven nevezendő akadálya, annál kevésblbé sem, mert az állások száma véglegesen meg van állapítva, úgynevezett normálstátus van az összes ágazatokra vonatkozóan s az állások azonnal betölthetők. A közszolgálati alkalmazottaknak cl X il kérésük, hogy a megüresedő állásokat ne félóvenkint, hanem a megiiresedéskor töltsék he. Igaz, hogy ez az államháztartásra nézve bizonyos áldozatokkal jár, de az is igaz, hogy a közalkalmazottak elesnek attól az aránylag kevés jövedelemtöbblettől, amelyet számukra az állásoknak a megüresedés esetén történő betöltése később jelentene. Ennek, ha nem is lényeges, de mégis van valami morális hátránya, mert voltak időszakok, amikor bizonyos helyeken a közalkalmazottak iránt meglehetősen nagy averzióval viseltettek a kinevezések idején, mégpedig azért, mert a kinevezések egyszerre jelentek meg a lapban. Azok a rétegek, amelyek nem nagyon szimpatizáltak — okkal vagy ok nélkül, de inkább az utóbbi, erre most nem akarok kitérni — a közszolgálati alkalmazottakkal, azt szokták mondani, hogy már megint milyen tömeges kinevezések történtek. Ez valahogyan rossz vért szül, aminek megakadályozása szerény véleményem szerint csak úgy lehetséges, ha a kormány hozzájárulást ad ahhoz az egyébként törvényben biztosított lehetőségihez, hogy ezeket az állásokat megüresedésük esetén haladéktalanul betölthetik. Erre vonatkozó határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasítsa a Ház a kornnájnyt, hogy a noTtm'ál- (a meghatározott) státus keretéhen a megüresedő állásokat a megüresedés után azonnal, esetenkint vagy legalább is félévenkint töltse be.« Itt kell megemlékeznem a kormánynak egyik régebbi helyes intézkedéséiről is. Az igen t. kormány tudniillik az óvónőknél, a tanítóknál és a tanároknál rendszeresítette az automatikus előlépést. Ezt az egész tisztviselői karra ki kellene terjeszteni, nemcsak azért, mert az egyenlő elbánás elve és az osztó igazság ezt megkívánj a, hanem azért is, mert a ülése 1938 május 2U-én t kedden. mai helyzetben ez olyan nagy megnyugvást hozna, olyan nyugalmi állapotot teremtene, amely feltétlenül sokkal nagyobb ellenérték, mint az a kevés áldozat, amibe a kormánynak ez kerül. Ezért kérem a t. Házat, fogadja ei a következő határozati javaslatot (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottaktól az 1924. évi 5200/M. E. rendelettel elvett automatikus előléptetési rendszert úgy a közalkalmazotti, mint az állami üzemi alkalmazottak minden kategóriájára nézve állítsa vissiza.« (Reibel Mihály: Nagyon helyes !) Ezzel kapcsolatban egy másik kérdéssel is kell a Ház elé jönnöm és ez a Pénzintézeti Közipont által nyújtható kölcsönök^ kérdése. Ma S-Z cl helyzet, :hogy a tényleges és nyugdíjas közszolgálatig alkalmazottak a Pénzintézeti Központ útján illetményük letiltása ímellett kölcsönt kapnak és ezt részükre az 1918:XXII. te. biztosítja. A törvény és a kiadott 3794/1920. számú pénzügyminiszteri rendelet alapján 18— 45 havi fizetésnek és nyugdíjnak megfelelő Összegű kölcsönt lehet igénybevenni, sőt külön biztosíték ímellett még nagyobb összeget is lehet folyósítani. A kölcsönt 180, esetleg 360 hónap alatt lehet törleszteni, a kamat pedig 5'5%. A tényleges és a nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak megnyugvással vették tudomásul ezt a rendelkezést. A kölcsön révén helyzetük enyhült, az államháztartásnak pedig ez nem jelentett többletkiadást, mert hiszen ezt kamatosán visszakapta az állam. De mégis szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy ezeket a rendelkezéseket alig, vagy pedig csak részben hajtották végre. Jelenleg a nőtlenek egyhavi, a nősök kéthavi, illetőleg házasság, születés, hosszabb ideig tartó betegség vagy pedig ihalálozás esetén legfeljebb hathavi segélyt, illetőleg fizetési előleget kaphatnak, amely kétezer pengőt nem haladhat meg. Ma az a helyzet, hogy a kölcsönt 12—24—36 havi részletben kell törelsztenii, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy hatihavi kölcsön ihelyett csupán 3—4 havi kölcsönt nyújtanak, amelynek karanata 7%. Ahogy informálva vagyok, a Pénzintézeti Központnak rendelkezésére áll ez az összeg, nekem tehát az a kérésem az igen t. kormányhoz,, hogy a korábban törvényes alapon kiadott rendelkezést (méltóztassék végrehajtani és ha már a kormány eddig nem volt abban a helyzetben, hogy a közszolgálati .alkalmazottak illetményeit legalább a drágasághoz mérten emelje, 'most már az általaim beterjesztett határozati javaslatot fogadja el és ezenkívül hozza a tisztviselői kart olyan helyzetbe, bogy ilyen hosszúlejáratú kölcsönnel tudjon magán segíteni. (Ügy van! Ügy van!) Ezért a következő határozati javaslatot terjesztem az 'igen t. Ház elé (olvassa): »Utasítsa a képviselőház a 'pénzügyminiszter urat, hogy az 1918:XXII. te. alapján köztisztviselői kölcsönre jogosultak részére a bizottság által engedélyezhető kölcsön összegéi a fizetés, illetőleg a nyugdíj egyévi, vagyis 12 shónapi összegében, törlesztési időtartamát pedig 60 hónapban állapítsa meg.« Méltóztassanak megengedni, hogy imdután beszédem bevezető részeként politikai vonatkozásban voltam bátor álláspontomat kifejteni és a közszolgálati alkalmazottak általános vonatkozású kérdéseit tárgyaltam, most röviden egy-két kisebb kört érdeklő, de mégis igen fontos célt szolgáló határozati javaslatot terjesszek az igen t. Ház elé. Kisebb összeggel, kevés anyagi áldozattal lehet ezeket a fontos kérdéseket közmegnyugvásra »megoldani.
