Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

146 Az országgyűlés képviselőházának 319. ülése 1938 május 2A~ên, kedden. van! balfelől.) Huszonkilenc különböző néven működő földbérlő részvénytársaság 158.000 ka tasztrális holdat foglal el a kisexisztenciák elől. (Reibel Mihály: A bank maradjon bank!) Száz százalékig egyetértek Kerék Mihályival abban, hogy ezen változtatni kell. Legyen szabad a kisbérletekről mondottakat az ő szavaival befejeznem. Azt mondja (olvassa): »Teendő tehát elég volna. Az idő is sürget, csak cselekedni kellene késedelem nélkül. A kisbérletek ügye van olyan fontos, hogy megérdemli a legmesszebbmenő támogatást.« T. Ház! Arról is beszélnek éppen a nagybirtokosok védelmében, hogy kifejezetten mezőgazdasági termelési szempontból a kisbirtokosok nem termelnek olyan hatályosan, mint a nagybirtok. Ez igaz, de ennek oka másban keresendő, amire mindjárt rá is mutatok. Az intenzív földmívelés egyébként sem jellegzetes tulajdonsága a magyar mezőgazdaságnak. Nálunk minden arra van alapítva, hogy a többtermelést csak talajmíveléssel és nemesített magvak használatával érjük el. Kétségtelen, hogy talajmívelés és nemesített magvak használata nélkül nem is lehet többtermelésről beszélni, e mellett azonban még lehetővé kell tenni a kisgazdák számára is például a műtrágya használatát. (Helyeslés balfelől.) Ezzel szemben mit látunk 1 Műtrágyahasználás tekintetében Magyarország Európa 21 mezőgazdasági állama között körülbelül a 17- vagy 18-ik helyen kullog. Mi ennek az oka, t. Ház? Ennek oka az, hogy már évekkel ezelőtt megszűnt a kedvezményes állami műtrágyaakció és a műtrágya, sajnos, a mai napig is még a kartelek kezén van. Már tavalyi költségvetési beszédemben is említettem, hogy a műtrágya árát le kell szállítani és a műtrágyát ki kell venni a kartelek kezéből. (Helyeslés balfelől.) Eddig, sajnos, semmi sem történt ezen a téren. Visszatérek a kisbirtok és a nagybirtok termelésére. Itt van egy hivatalos statisztika, amely kimutatja, hogy hektáronkint mennyit termel a kisbirtok és mennyit a nagybirtok. Természetes, hogy ez a statisztika a nagybirtok javára dönti el a kérdést. A statisztika azt mondja, hogy a 20

/

boldnál kisebb területű földbirtokok átlagtermése 1936-ban 13*9 métermázsa volt, a 20—100 holdas földibirtokok átlagtermése 14"4 métermázsa, a 100—1000 holdas birtokok átlagtermése 15"5 métermázsa, az 1000 holdon felüli birtokok átlagtermése pedig 17'7 métermázsa volt. Ez a statisztika azt is megmutatja, hogy jóval kisebb a differencia a kisbirtok és a nagybirtok termelése között, mint ahogy be szokták állítani, de az is bizonyos, hogy a kisbirtok ma már ennek ellenére is hasznosabb az állam-és a nemzet szempontjából, mint a nagybirtok. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nemcsak a szeimestermények termelésének eredményeit kell ugyanis alapul venni; ott van még a dószágtenyésztés, a baromfitenyésztés és így tovább, amiben a kisbirtok végeredményben felétlenül többet produkál, mint a nagybirtok. Ahhoz, hogy a kisbirtokosok minden tekintetben annyirtudjanak termelni, imint a nagybirtokosok, meg kell javitanunlk az állapotokat. Először is lehetővé kell tenni, hogy minél több gazda részesüljön gazdasági szakoktatásban. Másodszor is, amint már beszédemben említettem, lehetővé kell tenni .a kisgazdák számára, a műtrágya hasznalatát. Harmadszor gyorsabb ütemben kell végrehajtani a tagosítást, mert a tagosított és a tagosítatlan birtok S?

Z

oít

a

. te

raestaam különbsége körülbelül i Ï V

lg te

'

r

3

ed- Ha azonban a tagosítás úgy tog folytatódni, ahogy most halad, akkor körülbelül 100 év kell ahhoz, hogy a tagosítás befejeződjek ebben a csonka országban. (Keibel Mihály: S akkor elölről lehet kezdeni!) T. Ház! Nagy igazságtalanság van az adóztatás körül is. A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara adóstatisztikai gyűjtése — ez ugyan csak az Alföldre vonatkozik, de bizonyára ez a helyzet a Dunántúlon is (Reibel Mihály: Ügy van!) — azt mondja, hogy a nagybirtok összes adója egy katasztrális ihold után 10*74 pengő, ugyanakkor pedig a kisbirtok összes adója egy katasztrális ihold után 16*79 pengő. (Felkiáltások balfelől: Borzalmas!) A többlet tehát 56%. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a kisbirtokosok sokkal drágábban vásárolnak, imint a nagybirtokosok. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A kisbirtok 1937- évi vásárlási indexszáma 104*9, a nagybirtoké pedig 93*7 volt. Ezek az állapotok mind megoldás után kiáltanak. (Dinnyés Lajos: Nem is kiabálnak, hanem ordítanak, csak nem {hallja meg senki! —Czirják Antal: Nem is kíváncsiak rá!) Evek óta sürgetjük az adóreformot. Eddig iminden pénzügyminiszter megígérte, hogy meg fogja csinálni. (Gr. Festetics Domonkos: Még Wekerle is!) Keméljük, hogy a mostani pénzügyminiszter úr, akit most másodszor is kineveztek is aki még elég fiatalember, hosszú ideig fog ülni a pénzügyminiszteri székben és az adóreformot, ezt a régi vágyunkat meg fogja valósítani. (Gr. Festetics Domonkos: Reméljük! »Schneller«!) T. Ház! Mult évi költségvetési beszedemben a mezőgazdasággal kapcsolatosan kitértem a gazdasági iskolákra is. Ebből az alkalomból nem kívánok részletesen Beszélni ezeknek az iskoláknak fontosságáról. Annakidején kértem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy minél több gazdasági iskolát létesítsen az országban. Mennyivel jobb sorsa lehetne hazánknak^ ha kisgazdáink megismernék a modern mezőgaz

: dálkodás módját, örömmel olvastam az

# Esti Újság április 17-iki számában — azt hiszem eléggé hivatalos lap — a volt földmívelésügyi miniszter úrról, hogy komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel és többek között a következőket mondotta (olvassa): »A tavalyi 14 gazdasági iskola helyett ez év novemberében^ 22 es öt év múlva 60 körüli gazdasági iskolája lesz az országnak. A tavalyi 68 és az idei 98 iskolaszerű téli tanfolyam helyett jövőre már 150 téli tanfolyam lesz az ország különböző pontjain.« T. Ház! Tisztában kell lennünk azzal, hogy gazdasági termeivényeink csak akkor tudnak versenyezni a modern gazdasággal rendelkező külföldi államok terményeivel, ha a mi kisgazdáink is iöl felszereléssel rendelkeznek és kellő gazdasági szaktudással elsőrendű búzát termelnek és príma jószágot nevelnek. A mezőgazdasági kiállítás minden évben megmutatja, hogy mennyire haladunk ezen a téren. Ha lassan is, de valamit mégis haladunk. Még az is örömmel nézi ezt a haladást, aki talán nem ért a mezőgazdasághoz, mert annyit mégis lát, hogy minden évben több és jobb anyag kerüljön kiállításra. Természetes, hogy még nagyobb örömmel nézi az, aki maga is gazda és tudja, hogy milyen nagy haszonnal jár ez az országra. Állítom, hogy ennek a haladásnak oroszlánrészét a mezőgazdasági iskolák tanári karának köszönhetjük. Amint-