Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

Az országgyűlés képviselőházának <?( miniszter' úrnak a miniszterelnök úr nevében, is adott, válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház, a választ tudomásul veszi.. Következik Rajniss Ferenc képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz' Kenézlői Tibor és Mester Kálmán elleni eljárások ügyében. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter urnáik Kenézlői Tibor és Mester Kálmán ügyében a hatósági túlkapásokról? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a jobboldal elleni túlkapásokat megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Folytonos zaj,) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Rajniss Ferenc: T, Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kiét konkrét ügyben óhajtok, interpellálni. Az 'egyik Mester Kálmán, a imásik Kenézlői Tibor ügye. Mester Kálmán ügyét röviden a "következőikben ismertetemi. Baiján március 15-én a Move, és a Mansz. közös ünnepségén Aiföldy Béla liigen t. képviselőtársunk beszéde alatt, akkor, amikor Aiföldy képviselőtársam a márciusi 12 pontról és a politikai foglyok szabadon bocsátásról beszélt, Mester Kálmán közbeszólt, hogy Szálaisiit äiä' (szabadon kell bocsátani, Nénányan éljeneztek, a gyűlés azonban teljes rendben tovább cfiolyiü, közbotrány egyáltalán nem volt és Mester Kálmánt, aki nem Baján teljesít szolgálatot (Klein Antal: Szekszárdom!), hanem Szekszárdon, a karzatról minden feltűnés nélkül kivezették. (Mojzes János: Azelőtt Baján volt!) A rendőrkapitány hivatalból megtette a feljelentést lés a feljelentésre Mester Kálmánt a belügyminisztériumiból kapott teleíoairendeiLet 'alapján állásából azonnal hatálylyal elbocsátották. (Mojzes János: Nagyon helyes! Minidig éretlenül viselkedett! — Hubay Kálmán: Politikai joga van! — Zaj. Elnök csenget.) T. Ház! Ezzel egy időben azonban tudomásom szerint megtindult ellene a rendőri eljárás is fcözbotrányokozás címén, tehát az állásiából vialó_ kidobás és & trend őrségi eljárás lényegében azt jelenti, hogy egy rókáról két bőrt akarnak lehúzni. Feltételenül miéig kellett volna várni az elbocsátásnál a rendőri eljárás végét. Mester Kálmán tisztességesen dolgozó ember volt, hadiárvja, az édesapja a hazáért halt tmjeg és özvegy édesanyját keresetéből ő tartja. Najgyra vitte: Oiti. díjnok lett belőle. (Mojzes János: Folytan politizált! — Hubay Kálmán: Minden magyair embernek joga van!) A hivatalában nem szabad neki politizálnia. (Hubay Kálmán: Poliiitiikai így ülésen lehet!) Szekszárdról ment át Bajára, ezért érte utói a sorsa., Elvesztett mindent: azonnali hatállyal^ bocsátották el a rendelet szerint, fizetésiét március elsejével ^beszüntették, holott a, rendelkezést május 9-éni kapta meg. (Payr Hugó: FelvetHe!) Nem vette fel. Amint kiderült, Mester Kálmán fizetését idejében letiltották. Meisteir Kálmán különben is nyugdíjjogosult. Igaz, hogy nagyobb dicsőségére a kisemIber-védelemnek, viam az Oti.-nál egy olyan renj delkezás, amelynek értelimében a vezérigazgató a nem rendszeres illetményű tisztviselőket, illetőleg alkalmazottakat minden joguk megszün- j tetésével is kiteheti az állásukból 15 vagy 25 év I után is. (Rassay Károly- Hány évig szolgált?) I Szóval el kell ismerni, hogy az elbocsátásra >0. ülése 1938 április 27-én, szerdán. 75 van jogalap, amit azonban nagy tisztelettel kérdezek. .. (Rassay Károly: Hány évig szolgált ez az úr?) Megvan a nyugdíj jogosultsága. (Rassay Károly: Hány évig szolgált?) Tíz évig. (Rassay Károly: Tíz iév óta díjnok? Hát mi a végzettsége? Szokatlan, hogy tiz évig díjnok valaki!) Nekem a leghatározottabb kifogásom van az ellen, hogy egy ember exisztenciáját egy lényegében kicsiny dolog miatt ebben a formában teljesen és tökéletesen tönkretegyék. (Payr Hugó: Csak az ország exisztenciáját szabad kockára tenni?) Ismerek ennél méltányosabb emberségesebb büntetést is, különösen olyan ember számára, akinek ezért az országért meghalt az édesapja és aki most édesatyja özvegyét tartja el. Ebben a Házban senki sem állíthatja rólam, hogy én Szálasi pártnak be- vagy megszervezett tagja vagyok, mert én igenis,nyíltan és egyenesen szembenállottam a Szálasi-féle szervezkedéssel, (Csoór Lajos: De most békülnek!), de az ő emberi becsületét is mindaddig a mértékig, ameddig a magyar törvény azt megengedi, feltétlenül meg kell védeni. (Csoór Lajos: Ügy van, kijár mindenkinek! Neki is kijár! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A zsidóknak is! — Csoór Lajos: A zsidóknak is kijár! Mindenkinek!) Mindenkinek kijár. A Mester Kálmán esete után beszélek Kenézlői Tibor ügyéről, aki a Nemzeti Front titkára. Április 7-én megjelent egy röpcédula, amelyre ő szabályszerűen ráírta: »Felelős kiadó: Kenézlői Tibor.« Április 14-én megkapta a rendőrségtől a végzést arról, hogy az ügyészség vádat emelt ellene rémhírterjesztés címén. Kenézlői szabályosan fellebbezett, de április 15-én este 10 órakor két detektív megjelent a lakásán, ott házkutatást tartott, majd felszólították Kenézlőit, hogy rövid kihallgatásra jöjjön be velük a rendőrségre. A kihallgatás után a rendőrfőtanácsos úr kijelentette Kenézlőinek, hogy reggel toloncházba viteti és rendőri felügyelet alá helyezteti. Annak a kérésnek teljesítését, hogy ügyvédjével, vagy családjával összeköttetésbe léphessen, megtagadták. (Rassay Károly: Nem szokták megengedni!) A rendőr visszakísérte őt Schweinitzer főtanácsos úr előszobájába és az éjszakát Schweinitzer főtanácsos úr előszobájában egy széken töltötte el. Nem tudom, hogy az igazságtevés szempontjából miért volt fontos ez. Húsvét szombatjának reggelén fél 10 órakor megkezdődött újból a jegyzőkönyvezés, amikor is kérte, hogy ügyvédet hívhasson be. Ezt tőle megtagadták. 11 órakor végre megengedték neki, hogy saját pénzéből valami reggelit hozasson a második napon. 12 órakor az őrszobában mindenét elszedték és bekerült az őrizetes. cellába, természetesen a zsebmetszők, csavargók és koldusok közé. (Mojzes János: Másokkal is megtörtént!) Én sem a képviselő úrnak, sem a szociáldemokratáknak és senkinek sem kívánom ezt; addig, amíg törvény van Magyarországon, senkinek a számára nem kívánom. (Mojzes János: 1935-ben kellett volna felháborodni!) Húsvét szombatján Vs4 órakor végre előállott a tolonckocsi és bevitték a toloncházba. Hollétéről senkit sem értesíthetett. Hogy a család miért nem tudhatja ezt, noha nem rablógyilkosról van szó, hová vitték, mi történt vele és hogy a köznyugalomnak mennyit segít az, hogy elvitt emberekről nem tudják, hol vannak és mi történt velük: ezt minden lelki12*