Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

Az országgyűlés képviselőhA?:ának következményére azzal, hogy ezen miniszteri döntés alapján a »Jószív Egye'3ület«-nek 1936 január 1-én működését lényegileg már meg kellett volna szüntetnie. En interveniáltam s rámutattam az iparügyi minisztériumiban arra, hogy annak az álláspontnak, amelyet az ipar­ügyi minisztérium ügyosztálya elfoglalt, semmi néven nevezendő törvényes alapja nin­csen, az tisztán és kizárólag egyoldalú, a szo­ciális érzéket megtagadó, hatalmas nagy intéz­ményt életlehetőségeiben megtámadó olyan felfogás, amelyet az iparügyi miniszter jogi alapon nem képviselhet. Ennek következménye lett, hogy a végrehajtást felfüggesztették. Két év telt el a nélkül, hogy a »Jószív« áldásos működésének továbbfolytatásában aka­dályozva lett volna. Ezt az időt arra használ­tuk fel, nemcsak én, hanem Malasits Géza t. it. képviselőtársam is, hogy az ellentéteket meg­próbáltuk áthidalni és megkíséreltük összehá­zasítani a tüzet a vízzel. Megkíséreltük, hogy olyan megállapodást! létesíthessünk a temet­kezési vállalkozókkal, hogy ugyanolyan ösz­szegért temessenek, mint amennyibe saját re­zsiben kerül a temetés a »Jószív«-nék és hogy a »Jószív« Temetkezési Egyesület esetleg a te­metkezési vállalkozókkal ezen az' alapon majd valami megállapodásra jusson. Méltóztassék elképzelni, milyen nehéz feladatra vállalkoK­tunk, amikor ki akartuk békíteni a »Jószív«­vel ezeket a temetkezési vállalkozókat, akik tíz év óta a »Jószív« kiirtására, a »Jószív« lehe­tetlenné tételére irányuló harcot folytatták. Ez a kísérlet mégis több-kevesebb, legalább is a kiélesedett ellentéteket elsimító eredmény­nyel folyt. Közben azonban szerencsétlen in­tervencióra megtörtént az, hogy az iparügyi miniszter úr kihallgatáson fogadta a «Jószív« vezetőségét; ugynakkx>r az úgynevezett ellen­érdekű küldöttséget is fogadta a miniszter úr, amely a győri konkurrems temetkezési vállalat tulajdonosából, a Baross Szövetség győri cso­portja elnökéből és a győri ipartestület elnö­kéből állt. Ezen az audiencián az iparügyi mi­niszter úr megértette azt, hogy ezt a kérdést hatalmi szóval eldönteni nem lehet és utasí­totta az ipari osztály vezetőjét, Friedl minisz­teri tanácsos urait, hogy ez előadó úrral együtt szálljon ki Győrbe, kísérelje meg az ellentét áthidalását és ennek eredményéről tegyenek neki jelen test. Az audiencia után az iparügyi miniszté­riumból leérkezett Győrbe egy rendelet, amely 1937 december 15-én, közvetlen az audiencia napja után kelt. Ebben az iparügyi miniszté­rium arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a győri »Jószív« temetkezési egyesület a saját tagjai és azok alap szabály szerinti hozzá­tartozói temetkezésének rendezésén kívül ide­gen temetést egy esetben sem végzett, a temet­kezési vállakozói ipar gyakorlását meg sem kezdte, ennélfogva az egyesület részére a te­metkezési vállakozói ipar gyakorlására ki­adott iparengedély hatálya az 1922 : XII. te. 71. $-a értelmében megszűnt. Felhívta a polgár­mestert, intézkedjék az iparengedély visszavo­nása iránt. Józan ész és logika szerint ennek 'az állás­foglalásnak azzal a következménnyel kellett volna járnia, hogy ha az egyesület az iparügyi miniszter megállapítása szerint is kizárólag csak tagjai számára adott természetbeni teme­tést s ennélfogva nincs iparengedélyre szük­sége, akkor meg kellett volna szűnnie minden 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. 61 további eljárásnak, mert az egyesület az ipar­ügyi miniszter által megállapítottan is az alapszabályok keretében működött, alapszabály­szerinti célját teljesítette. De nem így történt! A bürokrácia, az a bürokrácia, amely ez áldásos inltézmény Sze­rencs étLenségére, ebben a kérdésben dönteni hivatott, az iparengedélyt azért vonta el, hogy törvényes alap hiányában, de a belügyminisz­ter útján, rászorítsa az egyesületet arra, hogy alapszabályait módosítsa és a jövőben termé­szetbeni temetés helyett segélyt adjon. (Rupert Rezső: Ez volna a legegyszerűbb ! Ne támasz,­szanak versenyt a magániparnak!) Ez az ál­láspont azonban jogilag teljesen tarthatatlan. Tarthatatlan pedig azért, mert az 1922 : XII. te. 4. §-ának (2) bekezdése szerint jogi szemé­lyek képesítéséhez nem kötött ipart is űzhet­nek üzletvezető alkalmazása mellett. Az új tör­vény, az 1936:VII. te. 1- §-a az 1922 :XII. tc.4 annyiban módosította, hogy a képesítéshez kö­tött iparokra nézve állapított meg 1. §-ában korlátozásokat, de teljes hatályában fennáll az a szabály, hogy jogi személyek képesítéséhez nem kötött ipart űzhetnek. Kétségtelen, hogy az 1922-ben, 16 évvel ezelőtt belügyminiszteri jóváhagyás mellett létesült Jószív Temetkezési Vállalat jogi személy. Bizonyos az is, hogy a temetkezési vállakozói ipar képesítéshez nem kötött ipar, ennélfogva az 1922 : XII. te. 4. %-a. szerint a győri Jószív Temetkezési Vállalat fel­tétlenül jogosult a temetkezési ipart folytatni. Kijelentem, hogy ha a legparányibb jogi alap volna árra, hogy ennek a temetkezési egyesületnek áldásos működését az iparügyi miniszter megszüntesse, nem volnék hajlandó az egyesület érdekében egy szót sem szólni itt a t. Ház előtt. De jogi alapja nincs! Ha pedig jogi alapja nincs, lehetetlenségnek tartom, hogy tisztán és kizárólag a hivatali, meg nem értő és szociális érzék nélküli bürokrácia ^ megsem­misíthessen egy olyan 60-000 embert érdeklő és érïntp f-O'fiá^s intézm^nvt, amely ha nem volna, meg kellene csinálni. Elnök: Képviselő úr, beszédideje lejárt! Drobni Lajos: Kérek tíz perc (meghosszab­bítást. Elnök: Méltóztatik hozzájárulni! (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Drobni Lajos: Amint már mondottam, ezt a temetkezési egyesületet derék iparosok, idő­sebb emberek létesítették. 20.000 tagja közül győri körülbelül a fele, a másik fele pedig a vármegye lakosa, tehát felében városi, felében pedig falusi szegényemiberek a tagjai. Ennek a »Jószív« Temetkezési Egyesületnek nemcsak az a 9—10.000 kisgazda, falusi ember, mezőgaz­dasági munkás a tagja, hanem az a 10.000 kis­iparos, kiskereskedő és munkás is, aki -^ Győrött él. Merem állítani, talán az egész országban is kevés ilyen egyesület van még, amely a szo­ciál demokrata munkástól a, keresztényszocialista munkásig, a kisiparostól, a kiskereskedőtől a kishivatalnokig az értelmiségi osztály minden kategóriáját magában foglalná. Amikor ezek az egyesület tagjai lettek, azzal lettek adagjai, hogy az egyesület belügyminiszterileg jóváha­gyott alapszabályok szerint saját temetkezési üzemében fog nekik egyforma temetést nyúj­tani- Végre egy intézmény, amely a szociális egyenlőtlenség világában legalább a halálban tette egyenlővé az emberek hatalmas tömegét, ahol végre a halálban nincs különbség, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom