Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-300
56 Az országgyűlés képviselőházának hektó volt a rendes keret, 130.000 hektó volt a pótkeret. Ebből csak 3 ipari szeszgyár a következő mennyiségeket főzte ki: a Győri Szesz- és Finomító Társaság 50.454 hektót, a Leipziger 48.272 hektót, Krausz és Moskovits 3124 hektót, az egész' 370-ből tehát 101.000 hektót az ipari szesznek ez a három korifeusa főzött ki, tehát majdnem a harmadrészét és a kétharmad rész volt a 276 mezőgazdasági szeszfőzdéé és kisebb ipari szeszfőzdéé, holott, ha ezt a 100.000 hektoliteres kontingenst szét lehetne osztani a törvény felhatalmazása szerint s az 1921. évi XLI. te. szerint 600 hektoliteres kontingenssel kétszáz felé, akkor 200 kisembernek jutna kontingensElnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Petro Kálmán: Kérek 15 perc meghosszabbításit! Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a kért meghoszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. (Zaj és közbeszólások. — Kassay Károly: A mezőgazdasági szeszgyár kisembereké? Mándyék kisemberek!! Kisüst kell!) Petro Kálmán: Arról is lehetne beszélni, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak 30%-a nem egyéb mint ipari szeszgyár. Ha ezt nekem alkalmam lenne a mélyen t. miniszter úrnak megmondani, kiszedném ebből a zárószámadásból azokat a neveket, azokat a földbirtokosokat, akik nem maguk csinálják a szeszt, nem maguk állítják elő, hanem bérbe adják olyanoknak, akikre az a bizonyos törvényjavaslat vonatkozik, amelyet tárgyalni fogunk. Nekem, igen t. Ház, az a kérésem, hogy amint nagyon helyesen a pénzügyminisztérium és a földművelésügyi minisztérium szeszfőző tanfolyamokat létesített, most egyelőre 20 tanulóra, volna szíves ezt a tanfolyamot minél nagyobb számra kiterjeszteni, mert nincs itt Teleki gróf igen t. képviselőtársam, de ő tudja legjobban, hogy amikor a saját szeszgyárába szeszfőzőt akart keresni, nem tudott kapni szeszfőzőt. Ugyanez az én helyzetem, mert amikor Eger város megszerezte a szeszfőzőjogosultságot, szeszfőzőt nem tudott kapni. Miért, igen t. miniszter úr? Azért, mert akkor, amikor egy keresztény fiatalember részére én többizben kértem az igeu t. miniszter úr elődjétől szeszfőzői jogosultságot, vagy azt kértem, hogy ecetgyártásra, vagy élesztőgyártásra utaljanak ki szeszt, akkor ismételten elutasított ezzel a kéréssel és mindig mások voltak azok, akik az úgynevezett kis és nagy szeszkarteltől megkapták a jogosítványi a pénzügyminisztériumon keresztül. (Meizier Károly: Szép kis rendszer!) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslat — úgy látszik — talán majd az ipari szeszkartelre is ki fog terjedni és öt-tíz esztendős prolongációt adnak ezeknek az uraknak is ráadásul és mi öt és tíz esztendeje követeljük az ipari szeszérdekeltség megszüntetését, a helyett, hogy ebben a bizonyos javaslatban történnék intézkedés arra, hogy necsak a kicsiket, hanem a nagyokat is megfogják, hogy necsak a kisemberek kenyeréről legyen szó az átadásnál, hanem az úgynevezett kartelvezérek, a nagyemberek jövedelméhez való hozzányúlashoz is legyen a kormánynak bátorsága. (Ügy van! a baloldalon. — Mojzes János: Bátorság!) 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. f Nyíltan meg kellene mondani, hogy ezeket a jövedelmeket, amelyeket mi kifogásolunk és amelyekre az országnak szüksége van, leépítsük. Igen t. miniszter úr, az a bizonyos törvényjavaslat 5 és 10 esztendőt fog nyújtani a kormányzatnak a végrehajtáshoz, s a végrehajtási módját nem is ismerjük, nem tudjuk, hogyan fogják ezt végrehajtani. Nem ezt kellene csinálni, hanem azokat a fájó sebeket, amelyek ma fennállanak, amilyen például ez az ipari^^ szeszkérés is, ki kellene operálni a gazdaságiid^ életből. Méltóztassanak megengedni, hogy erre az oldalra is megmondjak valamit. Ha a múlt ülésen, itt az egyik magyar állampolgárnak nuvezett úrnak a dédapjáig visszamenőleg vizsgálták a nacionáléját, hogy hol született stb., akkor azt kérdezem; miért nem vizsgáljuk mi ezen az oldalon Felmer, Eederer, Leipzigei, Kraiusz, Moskovits nacionáléját visszamenőleg a dédapákig? (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Meizler Károly: Ne csak Kassát, hanem Galíciát, Lemberget is vizsgáljuk! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy nem Bécsbe és Kassára kellene mennünk, hanem el kellene fáradnia a, vizsgálónak egészen Galiciáig. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon. — Egy hang u jobboldalon: Tarnopolig!) Igen, t. Ház! Nekem az, a nézetem, hogy ezeket a kérdéseket itt kell megfogni és nem kell bántani azokat, okik nem is okai antnak, hogy'ezek ia gazdasági eltolódások, laimelyek itt lépten-nyomon látszanak, megvannak ebben az országban. Nemi vagyok iparellenes, én csaik az iparnak kinövéseit ostorozoim, mimt ahogyian ostorozom a^ másik oldalon a gazdasági kinövéseket a földnél is. Csak ezt kérem az, igen t. kormányzattól, hogy igyekezzék ezt a szeszkéirdiést minél hamarábib megoldani és igécnybevenni az 1931:XXVI. tc.-ben kapott felhatalmazást, amelyet az 1937 :X. tc.-ben erre iaz esztendőre is igénybevett és 33-as (bizottsági rendelettel legalább átmenetileg szíveskedjék megoldani ezt a kérdést, ne hogy a törvényjavaslatnak kihúzódó tárgyalása megint meghozza azt az alkalmat, amely éveken keresztül adódott az ipari szeszgyáraknak, hogy az általunk sérelmezett és szerintünk illegitim milliós jövedelmeket továbbra is élvezzék. (Drozdy Győző: Tessék szétütni a koncon veszekedők között! — Zaj.) Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni. — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy utaljak Petro igen t. képvsielőtársam interpellációjáViail kapcsolatban ama, amit ő is megemlítietdt, a költségvetési beszédem során (mondottakra, amiket egyébként már a nemzeti egység pártjában, a párton belül elhangzott interpellációval kapcsolatban is mondottam. Az a szándékom tudniillik, hogy a törvényjavaslatot még a költségvetés parlamenti tárgyalása alatt benyújtom. Nekem ehhez hozzátenni val óni nincs, ebből elvenni valóm nincs. Azit a gondolatot azonban, amelyet igen t. képviselőtársam felvetett, hogy esetleg közben egy 33-as bizottsági rendelet formájában oldjuk meg a kérdést, (Rassay Károly: Nem volna helyes!) minthogy a túloldalról érkezett, jóindulatú megfontolás tárgyává fogjuk tenni. (Mozgás és derültség-) Egyébként kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Rassay Károly Abszurdum az ilyen átmeneti megoldás!)
