Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-300
Az országgyűlés képviselőházának most is elmondták, hogy azon a vidéken, amelyet ők képviselnek, 400 magyar család van puszta kenyér nélkül. Hivatkozom mindazokra, akiknek a lelkiismerete él ebben az országban ezért a drága magyar fajtáért. Hát nem megdöbbentő dolog-e az, hogy akadhat magyar ember, a magyar intelligenciának tagja, aki ligy él ebben a hazában, hogy fogalma sincs a nemzet sorskérdéseinek egyik legnagyobbikáról 1 ? {Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Szörnyű vakság ez, nemzeti történelmünk során vezető rétegeinket néhányszor megverte már az Isten az ilyen vaksággal, de a következmény mindig megdöbbentő, megrendítő és szomorú volt: az ország szenvedte ezt meg és a nemzet fejlődése akadt meg az ilyen vakság következtében. T. Képviselőház! Néhány dolgot mondok el röviden. Lentjártam ikerületemben. Szinte vonszoltam (magam fáradtan és betegen lelkészi szolgálatom elvégzése mellett, egyik faluból a másikba és végigjártam a munkásköröket. Soha életemben nem fogom elfelejteni azt a képet, amelyet az egyik munkáskörben láttam. Megmondottam nekik, hogy ezt a képet én parancsnak tekintem és odaállíitom az ország közvéleménye elé. Valamilyen munkaalkalomról volt szó. Ötven ember kapíhatott munkát, de ott körülbelül 600 ember van munka nélkül. Kiválasztották az ötven embert. Az ott jelenievő tömeg rátámadt ezeknek vezetőjére és gyűlölettel néztek egymással szembe magyar emberek, csak azért, mert az egyiknek volt munkaalkalma, a másiknak meg nem. Amiunka szent jogán pereltek össze és úgy néztek egymásra, mintha ellenségek lettek volna. És milyen nehéz volt megértetni velük, hogy azért az is testvér, aki munkát kapott és nem szabad az zal gyanúsítani, hogy ő árulással vagy nem tudom milyen módon jutott ahhoz a munkához. T. Képviselőház! Lekontrolláltam a dolgot: a munkásokat is megkérdeztem, de a hatósági közegekkel is beszéltem. Kitűnt, hogy ezen a vidéken január 1-től egészen addig a napig 18— 20 munkanapot dolgoztak ezek az emberek 1'20 —170 pengős munkabér mellett. Tessék elképzelni: ezekben a kis falusi házakban összezsú foltan élnek 6—8 tagú családok (Horváth Zoltán: Borzalom!) s egész ezévi keresetük pedig nem volt több 30—40 pengőnél. (Horváth Zoltán: Nem a zsidókérdés, hanem ez volna megoldandó! — Meizler Károly: Mind a kettő! — Mozgás a jobboldalon.) Nem akarom a problémákat összekeverni, azért beszélek tisztán erről a magyar kérdésről. (Horváth Zoltán: Ez imminensebb! — Mózes Sándor: Ez biztos!) Itt van egy további adat. Községem iskolájában megvizsgálták a gyermekeket és az egyik orvos adatai szerint ezeknek a szegény kis falusi gyermekeknek 75%-a tuberkulózissal fertőzött. (Horváth Zoltán: Borzalmas! — (ír. Apponyi György: Micsoda katonaanyag lesz majd ebből!) T. Ház! Nem akartam elhinni ezeket az adatokat, annyira megdöbbentők voltak. (Horváth Zoltán: Levegőben való kormányzás!) Az utóbbi napokban azonban a kezembe került a földmunkás szövetkezetek könyvtárának egyik füzete a munkásgyermekek orvosi vizsgálatáról. Méltóztassék aiekem megengedni, hogy felolvassak néhány megállapítást. Jászárokszállásiról szól az egyik adat (olvassa): »A megvizsgált 142 gyemnek közül 'kifogástalanul egészségesnek csak 18—20-at találtak.« (Horváth Zoltán: Borzasztó!) Az orvosi vizsgálatKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVHI. 300. ülése 1938 április 27-én, szerdán. 49 ról szóló jegyzőkönyv adatai ezek. Azt mondja azután ia jegyzőkönyv (olvassa): »Számos esetben mutatkozó láz« — méltóztassék elgondolni miniszter úr, ezek a szegény nyomorult kis falusi gyermekek lázas állapotban járnak állandóan, a anélkül, hogy tudnának róla, az iskolába. (Horváth Zoltán: Üres gyomorral!) — »rejtett tbc.-re vall. A hajók oka a vitaminS'zegény és hiányos táplálkozásiban vian.« Jásizladány: »A megvizsgált gyermekeik legnagyobb részénél kizárólag a hiányos elégtelen és rossz táplálkozás az oka a betegségnek, aanihez télen a túlzsúfolt lakások Okozta ártalmak is járulnak. (Horváth Zoltán: Kikből lesz katonai) Gyógykezelésük csak a táplálkozás feljavítása után lehetséges.« T. Ház! Ebből az egy eitlen mondatból olyan konzekvenciákat kell levonnunk, aim lelyek rámutatnak a kormányzat feladataira. Egészségügyi vonatkozásban egész sereg üdvös és láldástíhozó intézkedés készül, de az orvos semmit sem fog elérni ott, ahol magát az alapibajt, a rossz táplálkozásit nem tudjuk kiiküszöbölni. (Horváth Zoltán: Az orvos osak bróimot ad.) Kalocsa (olvassa): »A megvizsgált 80 gyeranek közül csupán kettőt találtaim, akinek fejlettsége a koruknak megfelelő és egészséges volt. Négyeit ezekkel együtt egészségesnek találtaim, miig a többieknél igen feltűnő a nagyfokú vérszegénység, fejlődésülkiben való vissziamiaradottság is a lesoványodott, erősen leromlott rosszul tápláltság. A kaloesíai vizsgálat eredménye a tuberkulózis tekintetében az,hogy a gyermekeknek kb. 75%-a tbc.-vei van fertőzve.« Ugyanaz az adat tehát, amit én kaptam a magam vidékéről. A szegvári orvosi vizsgálat eredménye (olvassa): »Általános benyomásom az, hogy bár a gyermekek jelenlegi egészségi állapota kielégítő, mégis majdnem kivétel nélkül magukon hordozzák az elmúlt tél ínyomoruságos táplálkozásának nyomait.« Ahány orvosi vizsgálat, mindenütt vissza-visszatérnek az általános nyomorúságnak, éppen a rossz táplálkozásnak az adatai. Honvédségünk fejlesztéséről beszélünk. Állítom, hogy ez az egyik legfontosabb honvédelmi kérdés, és ha egyszer a. honvédelmi kérdés fontos, akkor fontos minden olyan probléma, laimli ezzel a nagy nemzeti problémával össze van kapcsolva. En leiteszek a Ház asztalára ebből a szinte félhivatalosnak mondható füzetből egy képet, méltóztassék megnézni azt a gyermeks ereget, 'amely itt félmeztelenül le van fényképezve: regrutái ódhatik-e ezekből a jövendő magyar hadsereg, amely megvédi ezlt a hazát és kivívja ennek történelmi jogait? (Propper Sándor: Majd becsukják a fotográfust!) T. Képviselőház! Ugyancsak egy félhivatalos adatgyűjtésből idézek, amely a Tiszavidék munkásságának hangulatát volt hivatva feltárni az illetékesek előtt. Én nagyrabecsülöm ezt a tájékoztatást, mert végre egy őszinte hangot láttam benne. Azt hiszem, az egyik szegvári munkás, amikor beszélgetett azzal az illetékes úriemberrel, aki itt adatokat gyűjtött, a következő egyszerű magyar mondatot mondotta neki, amelyben mérhetetlen sok bölcseség van: Ahol nincs táperő, ott nincs munkaerő és ahol nincs munkaerő, ott nincs véderő. Ez egy egyszerű magyar ember szavaiban megnyilatkozó mély bölcseség, a dolgok lényegét tárja 9
